Lamár Krisztián kérdezte ennyi ideje: 11 év
Van egy barátom, egykori tanárom, most kollégám. Szeretem őt. Kb. harminc éve diagnosztizálták nála a cukorbetegséget, most 63 éves. Jelenkeznek nála a szövődmények. A főbb játékszabálokat alapvetően betartja, de azt mondja, hogy nem hajlandó tökretenni az életét, hogy csatát nyerjen egy betegség ellen, amikor a háborút úgysem nyerheti meg. Olyan harmóniában él önmagával, ami irígylésre méltó. Kézműveskedik, folyamatosan tanul, nyitott a világra. Elgondolkodtató. Érdemes-e évtizedeken át sanyargatni magunkat, hogy öt-hat évvel tovább éljünk? Én még csak harmincöt (hat) éves vagyok. Választ várok.
jaskó answered 11 év ago
Nekem eszem ágában sincs sanyargatni magam és mégis többnyire minden dolgom rendben van. Már két évtizede a liberalizált diétát alkalmazom. (Dr Fövényi József útmutatásai szerint) Ez azt jelenti, hogy mindent szabad, DE!!!! mindent mérni és számolni. Kalóriát CH tartalmat, glikémiás indexet stb. Az étrendem változatos és jók az eredményeim. megszűntek az emésztési gondjaim és jók a vércukor értékeim. Mellette a funkcionális inzulinterápiát alkalmazom, amiről már sokszor írtam. Nagyon jó az 9összhang. Az életvitelem megközelíti az egészséges emberekét, csak azokénál sokkal ésszerűbben és tervszerűbben teszem. Dolgozgatok, pihenek, utazom, horgászok, akad némi szellemi munka is, unokázom, barkácsolok. Semmiről sem mondtam le, csak előbb átgondolom a terveimet és a lehetőségeimhez igazítom a kivitelezést. Ez nem önsanyargatás, hanem átlagos élet bizonyos korlátozások között. Azóta vagyok jól, amióta nem harcolok, sem önmagammal, sem a betegségemmel. Elfogadtam és még igenis szeretnék élni, szeretném látni a kicsi unkám felcseperedését, szeretnék még részesülni az élet apróbb örömeiből, viszont nem ragaszkodom görcsösen az életben maradáshoz. Egészséges betegségtudatom van. Az ember nem léphet túl az árnyékán, de élhet a lehetőségeivel. Tudom, hogy egyszer vége mindennek, az életemnek is, de abban, hogy miképpen, milyen körülmények között fejezem be, nekem is van tennivalóm bőven. Hát teszem a dolgom. Este elszámolok magammal és reggel örülök, hogy felébredtem. Nincs és nem is lesz tartozásom, nekem sem tartoznak, mindig csak egy dologba kezdek és azt igyekszem befejezni. Viszont közben már a következőkről gondolkodom. Nem fekszem le haraggal és nem kergetek vágyálmokat.
Ajánlom mindenkinek azt, hogy a cukorbetegséggel járó nehézségeket ne önsanyargatásnak fogják fel, hanem békéljenek meg vele és akkor sokkal könnyebb lesz. Morbid dolog, de már sokszor mondtam: Ha nem lettem volna cukorbeteg, talán már nem is élnék. Ha egyik napról a másikra elmúlna, már biztosan hiányozna is!
Zsuzsanna Német answered 11 év ago
Krisztián szerintem próbáld ki!!Egy életen át nagyon nehéz betartani a dolgokat,pl-én a napokban tepertőt ettem isteni finom volt!1x a szervezet is megkiván ám dolgokat!!
Lamár Krisztián answered 11 év ago
Zsuzsanna, köszönöm a válaszodat. Kár, hogy ez a kérdés mást nem gondolkodtatott el.
Marika answered 11 év ago
Kedves Krisztián !! Szerintem mindenkinek az életében előfordul , hogy " bűnözik" ( ezt az étkezésre értem) csak mi másképpen nevezzük . Ha okosan csinálod jobb lesz a közérzeted és tudod korrigálni inzulinnal , vagy valami helyett eszed meg . Rendszert nem szabad csinálni belőle , de néha én is megengedek magamnak egy megkívánt sütit vagy fagylaltot.
rgyorgy answered 11 év ago
Kedves Krisztián!
Szerintem az nem önsanyargatás, ha egészségesen élünk, táplálkozunk.Évekig nem ettem nokedlit, mert nem lehetett.Ma már nyugodtan jóllakhatok belőle délben, ha réteslisztből készül.Olyan is volt, hogy evés után alacsonyabb lett a vc-m. Viszont ha marad, abból már később tilos ennem, mert nagyon kevés is felviszi a cukrom.Miből gondolod, hogy idős barátod nem fogja megérni a hetvenet? Írásodból úgy tűnik,egészséges lelki életet él, és ez sokat számít. Nekem ötven évet jósoltak jómagam 62-63-ra kalkuláltam. A szemészeten anno megállapították, hogy 2-3 év múlva teljesen megvakulok. Annak már hosszú évekkel ezelőtt be kellett volna következni.A jóslathoz képest kiválóan látok.A fiatal fejjel való gondolkodás néha vakvágányra tud helyezni dolgokat.Én Pl. fiatalon rájöttem, hogy az életem harmadát végig alszom.Elkezdtem komolyan tenni ellene, és ezt szó szerint végkimerülésig folytattam. Volt értelme?
Zsuzsanna Német answered 11 év ago
Köszi Krisztián!! 2004.től mindenről lemondtam pedig akkor még hire hamva sem volt a cukorbetegségemnek,sajnos egy más betegségem végett muszály volt !!(Pajzsmirigybetegség)..2005-ben megoperáltak úgy irom ahogy a zárómon van,"teljes irtást végeztek a tartományban? "természetesen Pajzsmiriggyel operáltak!!Ezek után már tudtam hogy nekem" végem" persze nem kell rosszra gondolni,hanem csak úgy kúsztak fel a kg-ok!Ennek a dolognak már jó pár éve,mostanára én annyira kiéheztem hogy néha bizony megeszem amit nem szabadna,persze mértékkel,az a párszem tepertő a múltnap az egekbe emelt,szó szerint:-) amikor 2-éve cukorbetegséget diagnosztizáltak nálam,nekem már nem volt újdonság a diéta!! Krisztián azóta is küzdök harcolok de már pozitivabb gondolkodással!! Amúgy megértelek!!
Nanita answered 11 év ago
Szia Krisztián.
Csak a többiek hozzászólását tudom megerősíteni.
Én is úgy gondolom, hogy mindent lehet enni, csak módjával, ahogy Jaskó is írta. Tudni, hogy mennyi Ch, a nap melyik időszakában szeretnél bűnözni ( mikor a legkisebb az inzulin igény, amikor beleférhet).
Én mindent eszek, de azt is tudom, hogy a nap melyik időszakában tehetem meg a "félrelépést", mert olyankor mindig alacsony a cukrom és ha meg is eszem pl. a vanliliás karikát ( szemeket most becsukni), akkor sem megy fel.
A rövid inzulinomat ennek megfelelően adom, három vércukor értékhatárt építettem fel magamnak és annak megfelelően adom a 3E-t, 4E és 5E-t.
Vannak időszakok amikor sanyargatom magam, de többnyire ez sem miattam van: volt az elmúlt időszakban amikor napi 4 mérés helyett 8-t mértem hónapokon át, ennek okát tudod. Az ujjaim fájnak, de muszáj volt, mert a rossz inzulinok ellenére a jó értékekre törekedtem magam és a családom miatt. Sanyargattam magam, de megérte, a HgbA1c-m a szivárgó ampulla, rosszul adagoló Solostar ellenére 6,7 lett. És ha továbbra is sanyargatnom kell magam, megéri, mert látom a gyermekeim mosolyát, párom szerető tekintetét és nagyon jó érzés teli energiával érezni magam.
Lamár Krisztián answered 11 év ago
Köszönöm a válaszokat. Lassan egy éve vagyok inzulinon. Számvetés után megállapítottam, hogy a neheze még hátra van. Ennyi idő után ez még egyáltalán nem meglepő. Csakhogy: minden jel arra utal, hogy soha nem fog eljönni az a pont, amikor majd azt mondhatom, hogy a "nehezén már túl vagyok". Még szokni kell. UI: A kérdés felvezető szövegéből kivettem egy modatot, amelyet utólag indokolatlannak ítéltem meg (köszönet Györgynek, aki erre rávezetett)
Tri-Ton answered 11 év ago
Ez most +18 !!! Ugyan az üzenőfalon is írtam olyat ami sokaknak nem tetszik. ( nagyon nem érdekel ) Itt a véleményem a következő. Éljünk jól amíg lehet és kiderül, hogy meddig. Ha nem a betegség akkor a sok gyógyszernek nevezett méreg a mellékhatása miatt fog lassan és fájdalmasan megölni. Lehet, hogy nyerünk egy-két évet, de nem biztos, hogy megéri. Amíg diétával, sporttal, egészséges életmóddal tudunk korrigálni, azt meg kell tenni. A ,, mérgek,, mennyiségének folyamatos emelését ,, köszönöm nem kérem,, A gyermekeimért vállalt felelősségemet lassan már teljesítem ( 2 év ) az unokáim sajnálatára és gyámolítására pedig nem tartok igényt. Jelenleg viszont részben a pozitív gondolkodás eredményeként még a 100 éves szülinap esélye is megvan.