Mi a határ az önsanyargatásban?

KérdésekMi a határ az önsanyargatásban?
Lamár Krisztián kérdezte ennyi ideje: 11 év

Van egy barátom, egykori tanárom, most kollégám. Szeretem őt. Kb. harminc éve diagnosztizálták nála a cukorbetegséget, most 63 éves. Jelenkeznek nála a szövődmények. A főbb játékszabálokat alapvetően betartja, de azt mondja, hogy nem hajlandó tökretenni az életét, hogy csatát nyerjen egy betegség ellen, amikor a háborút úgysem nyerheti meg. Olyan harmóniában él önmagával, ami irígylésre méltó. Kézműveskedik, folyamatosan tanul, nyitott a világra. Elgondolkodtató. Érdemes-e évtizedeken át sanyargatni magunkat, hogy öt-hat évvel tovább éljünk? Én még csak harmincöt (hat) éves vagyok. Választ várok.

15 Válasz
Best Answer
jaskó answered 11 év ago

Nekem eszem ágában sincs sanyargatni magam és mégis többnyire minden dolgom rendben van. Már két évtizede a liberalizált diétát alkalmazom. (Dr Fövényi József útmutatásai szerint) Ez azt jelenti, hogy mindent szabad, DE!!!! mindent mérni és számolni. Kalóriát CH tartalmat, glikémiás indexet stb. Az étrendem változatos és jók az eredményeim. megszűntek az emésztési gondjaim és jók a vércukor értékeim. Mellette a funkcionális inzulinterápiát alkalmazom, amiről már sokszor írtam. Nagyon jó az 9összhang. Az életvitelem megközelíti az egészséges emberekét, csak azokénál sokkal ésszerűbben és tervszerűbben teszem. Dolgozgatok, pihenek, utazom, horgászok, akad némi szellemi munka is, unokázom, barkácsolok. Semmiről sem mondtam le, csak előbb átgondolom a terveimet és a lehetőségeimhez igazítom a kivitelezést. Ez nem önsanyargatás, hanem átlagos élet bizonyos korlátozások között. Azóta vagyok jól, amióta nem harcolok, sem önmagammal, sem a betegségemmel. Elfogadtam és még igenis szeretnék élni, szeretném látni a kicsi unkám felcseperedését, szeretnék még részesülni az élet apróbb örömeiből, viszont nem ragaszkodom görcsösen az életben maradáshoz.  Egészséges betegségtudatom van. Az ember nem léphet túl az árnyékán, de élhet a lehetőségeivel. Tudom, hogy egyszer vége mindennek, az életemnek is, de abban, hogy miképpen, milyen körülmények között fejezem be, nekem is van tennivalóm bőven. Hát teszem a dolgom. Este elszámolok magammal és reggel örülök, hogy felébredtem. Nincs és nem is lesz tartozásom, nekem sem tartoznak, mindig csak egy dologba kezdek és azt igyekszem befejezni. Viszont közben már a következőkről gondolkodom. Nem fekszem le haraggal és nem kergetek vágyálmokat.
Ajánlom mindenkinek azt, hogy a cukorbetegséggel járó nehézségeket ne önsanyargatásnak fogják fel, hanem békéljenek meg vele és akkor sokkal könnyebb lesz. Morbid dolog, de már sokszor mondtam: Ha nem lettem volna cukorbeteg, talán már nem is élnék. Ha egyik napról a másikra elmúlna, már biztosan hiányozna is!

Lamár Krisztián answered 11 év ago

Tóni, ez tényleg kemény volt…

Tri-Ton answered 11 év ago

 OK !  Lásd: üzenőfal

Tri-Ton answered 11 év ago

 Való igaz, hogy kemény, de igaz. Szegény 22 éve megboldogult anyósom hallotta tőlem párszor, mikor napi 3 X 1 maroknyi a gyógyulás reményében orvosok által felírt szert vett be. ,, Ha öngyilkos akarnék lenni, kb. ennyit vennék be én is,, ( pár hónap és temettük )

Lamár Krisztián answered 11 év ago

Nagyon köszönöm a válaszokat mindenkinek. A tanulság levonását nem vállalom magamra, akit érdekel ez a téma, úgyis végig fogja olvasni a hozzászólásokat, és kialakítja a saját véleményét. Törvényszerű, hogy egy cukorbeteg legalább egyszer, vagy akár időről-időre visszatérően szembesüljön ezzel kérdéssel.

Sára Biró answered 11 év ago

 Érdemes elolvasni ezt a kérdést:
https://egeszseg.keva.hu/kerdes/1423/