A kezdetek-kezdete…egy cukorbeteg naplójából

 Gabi a zsemle mellé meg egyél színes  zöldséget :-)mindig azt ami van,illetve aminek szezonja van.

Köszi Sárika... megfogadom!! 🙂 Eddig ez eszembe sem jutott… ettem, ha úgy gondoltam…ha megkívántam, de most már odafigyelek rá! 🙂

2011.márc.29. 
23:10

Ma verset hoztam.…. mert a vers is hozzám tartozik…(igaz semmi közbe  a betegségemhez, de ….nincs magyarázat… tetszik és kész.)

Ne higgy a suttogónak….!!!!
Vers mára,… egész hétre, ….hónapra, …sőt… évre….!!!
Többször elolvastam e verset most este, és egyre jobban tetszik… van mondanivalója…Én értem…!!
Vajon, Te, érted???

************​*************************​***********************
​
Markolt Bernadett: Ne higgy a suttogónak!

Ne higgy a suttogónak, mely szólal benned:
– a siker terád vár, csak tanulj meg
a földön két lábbal állni,
egyedül járni mindig biztosabban,
kiszámítani minden lépést
egyre pontosabban,
– mondják – ésszel él az ember! –

Ne higgy a Suttogónak, mely mindenhol ott van,
a boltban, az utcán, a reklámokban :
– új kabát, új barát, új család, új szerető,
s mindez egy kéznyújtással elérhető! –
Telik is a batyud szépen.

Ne higgy a Suttogónak : hogy a zsebed
újra meg újra színig kell töltened!
Ne hidd el, hogy a Semmit markolod,
ha nincs tele mind a két kezed!
Mert egyszer, váratlan,
egy megfejthetetlen pillanatban
a dimenziókba zárt világ szétesik,
s a lét új ajtaja megnyílik .
De te nem tudsz már szállni,
csak a földön járni.
Visszahúz minden.
Visszaránt minden .
S a rémisztő mélység ,
a gigantikus fekete lyuk elnyel,
és örökre magába zár.

Ne higgy hát a Suttogónak!
Hisz szívedben
valaha volt csillagok tüze parázslik,
s az Örök Fénybe visszatérni vágyik.
Porold le hát mi maradt,
maréknyi parazsad!
Hadd járja át a Tisztító Szél !
Hadd lobbantsa lángra,
hogy el ne hamvadjon,
e földi úton mindvégig kitartson!

2011.ápr.02
09:37

Reggeli monológom …!!!

A tegnap reggelem elég zűrös volt.
Kelés 6.20-kor. Reggeli teendők letudva, aztán rohanás a dokinénihez. Tegnap előtt éjjel rájöttem, hogy kevés a vércukormérőhöz a testcsík!   Mivel éjjel is nagyon alacsony volt a cukrom, és többször kellett mérni, így biztonságosabb volt, felíratni és kiváltani.

Pénteki napon nálunk változó, hogy melyik doki van.
Mázlim volt!!!   A saját orvosom rendelt, azaz a helyettese. Gondoltam sebaj, nekem úgy is csak receptek kellenek.

Ha azt vesszem még jobb is, hogy nem a saját dokim volt. Ez a dokinéni, legalább érdeklődött, hogy hogy vagyok, hogy szoktam meg a "cukros életet" és szó nélkül adott kontrollra beutalót, meg a szakrendelésre is!!
Amin meglepődtem, mert ugye vagy egy hónappal ezelőtt a "saját" dokim azt mondta, hogy majd csak fél évente küld – persze én csak lestem, mert úgy tudom, hogy a cukrosoknak igenis rendszeres kontrollra kell járni, ….. méghozzá szakképzett diabéteszes dokihoz.

Miután itt végeztem, irány Csepel ….. Mátézni!  
Persze mikorra újból ennem kellett, még nem értem hozzájuk. Nem volt mást tenni ettem az úton.

Mátéka megint azzal a vigyori arccal és örömmel fogadott, ahogy szokott!   isteni érzés ez!!  
Rögtön hozta a legújabb játékát….., egy porszívót!   Komolyan mondom ez a gyerek csúcs!! A játékai nem érdeklik… Ő egy porszívóval játszik, ill egy műanyag gerberával járkál a lakásban!  … az a kedvence és közben "imitálja" a hapcizást, ahogy mutattam neki!  🙂

A porszívót "rendeltetés szerűen" használja, ugyanúgy ahogy látja a szüleitől….. húzza, vonja, tologatja és közben brümmög hozzá, ahogy hallja a "nagy" porszívót!  🙂

Na és a kajálás! Ez a gyerek örökké enne. Ha a konyhába van, akkor jár a szája, hogy kér enni, vagy nyalja a száját, hogy kér inni!   fantasztikus, ahogy ki tudja fejezni magát… persze ezt nekünk is meg kell érteni! .-)

Ahhoz, hogy ne egyen egész nap, nekem például stikában kellett ebédelnem, hogy Ő ne lásson. Vittem neki rántott halat, így azt ebédelt cukkini főzelékkel ….hát én meg nem enném az tuti!   🙂 Íze nem nagyon volt, mert sózni sem lehet neki az ételét, mert születése óta vese nagyobbodása van!  

A gyerkőccel jól elvoltam, sokat játszottunk, duplóztunk, sétáltunk, nevettünk.
Meséltem neki, illetve mondókákra tanítottam. Estére már a "kerekeset, böködőset" az anyjának is megmutatta!  

Imád kukucskálni.   Jóformán a fél nap azzal ment el. Elbújik a szék mögé, kimegy az előszobába, de aztán félúton visszanéz, hogy megyek -e utána!   ha igen, akkor skera, és nagy hangoskodással, nevetéssel megy tovább  

Az estémet is kicsit megnehezített, mert este 7-kor már megint fáradt, álmos volt. Mondjuk nem csodálkozom rajta, mert negyed 6-tól 7-ig megállás nélkül járkált, bújócskázni kellett vele. Komolyan mondom csak lestem és alig hittem a szememnek, hogy hogy a fenébe bírja??? Amikor már én untam meg, mert láttam rajta, hogy kipirosodott, izzadt, akkor fogtam és az ölembe vettem. Meséltem, énekeltem neki, nézegettünk lapozgató könyveket, ill. a mondókákat fújtam. Persze a gyerek ha 5 percig megmaradt az ölemben, aztán folytatta a saját "iramát"!  

Tisztába tettem és azon filóztam, hogy most megetessem, vagy rakjam le aludni??? Ha próbálom megetetni, akkor megint teli hassal nem fog aludni nyugodtan, ha nem etetem meg és lerakom aludni, akkor meg este lesz a gond. Szóval tipródtam, de aztán arra jutottam, hogy inkább aludjon.
Na persze, ahogy én azt elképzeltem!  🙂
Már azt hittem, hogy simán el fog aludni, amikor lehet, hogy le esett a tantusz nála… nem az anyja vagyok.  
Elkezdett sírni! 

Próbáltam megnyugtatni…  simogattam, halkan beszéltem hozzá. Egy darabig jól is ment minden, de aztán megint rájött a sírás! Felvettem az ölembe, gondolván, hogy hátha ott megnyugszik. nem ment!   Jött az anyjáéknak az ágya!   …. ott sem jártam sikerrel. Fogtam és kivittem a nappaliba.

Leoltottam minden villanyt -csak az utcai szürkületet lehet látni. Szólt halkan a rádió és letelepedtem vele a fotelba. Az ölemben volt és ringattam, énekeltem neki és közben simogattam. Ő a fejecskéjét a karomra tette és cumizott. Már vagy tíz perc is eltelt, amikor azt hittem minden OK. A gyerek ha így halad el is alszik.... igaz a karom már addigra jócskán fájt. 🙁
A gyerek 11 kg ruhástól!   Ugye a mondás úgy tartja, hogy "nem szokta a cigány a szántást"… hát én sem a karban altatást!   … azaz már elmúlt ez az időszak! (A legkisebbik gyerekem 15 éves.   )

Egyszer csak a zárban csörgött a kulcs. A gyerek felriadt, megijedt!   Én csak lestem, mert úgy tudtam, hogy az anyukája csak 8 után ér haza. Szóval Mátéka megijedt és elkezdett hüppögni, aztán sírni!  
Az anyja nem érette miért vagyunk sötétben, a gyerek hogyhogy már félálomban van.
De Máténak ez volt a legjobb…. itt az anyu!  🙂

Nem azt mondom, hogy feléledt a gyerek, de megnyugodott és mosolygott, igaz cumival a szájában!  

Tulajdonképpen ha utólag visszagondolok, jó is hogy az anyja ilyen hamar hazaért. Mert én pár perc múlva elkezdtem remegni, rosszul lenni. 🙁
Megmértem a cukromat és bizony kritikus számot mutatott: 3,3, ami már elég zűrös!   Ilyen alacsony még soha nem volt.  🙁

Megint nem érettem, hogy miért??
Megettem azt amit kellett, sőt talán még többet is. Akkor mi a fene van??

Ettem 3 db szőlőcukrot és ittam rá vizet is, aztán rozskenyeret.…. többet, mint amit normális körülmények között engedett. A szőlőcukor után egyből 5,4 lett. Kb. ennyinek kellett volna lennie, mielőtt 8 órakor a pótvacsit megehettem volna.

Vártam még vagy fél órát és eljöttem.

Sejtettem, hogy az éjszaki inzulin előtt ismét meg kell mérnem a cukromat. be is igazolódott a sejtésem: 4,9 volt este fél 10-kor.

Megint ettem és kb. fél 11 körül – mire az éjszakit belőttem, már 6,8 volt.

Megnyugodtam és azon gondolkodtam, hogy miért történt megint ez???
 Aztán rájöttem, hogy mivel a gyereket sokszor vettem fel a nap folyamán, az mind energiát vett el tőlem, így a cukrot is "eltüntette". 🙁
 Tehát amikor Mátézom, vagy cipekedek, előtte sokkal többet kell ennem. Ugyan mondták, hogy ha erősebb fizikai mozgást végzek, többet kell ennem. De az eszembe sem jutott, hogy a gyerek többszöri felemelése, tartása is az…. pedig, az.

Néha a legelemibb dolgokra nem gondolok, gondolunk!  

Azért belegondolok, sz*r érzés, hogy Edit azt gondolhatja, hogy anyára nem számíthat, mert akármikor rosszul lehetek. És nem csak Edit gondolhatja ezt… én gondolom így!!!!  

Tudatosítanom magamban, hogy "Gabi! El ne felejtsd, hogy enned kell, ha Mátézni mész"!!!  … hogy bírjad a strapát! 

Folyt. köv.

 Kedves Gabriella! Remélem azóta már tudod, hogy ha Mátézol, vagy cipekedsz nem kell sokkal többet enned, ha fogyni akarsz, hanem kevesebb  rövid hatású inzulint adni. Amúgy a hipogilémiát nagyon jól hárítottad el, és örülök annak hogy többször is visszamértél.
Egy szösszenet: természetesen  sok mindentől függ egy orvosi vizsgálat , mennyire van ideje az orvosnak  pl.egy telefon  ami eltereli a figyelmét a megszokott rutintól.  Ja és tudjuk két egyforma orvos, ápoló stb nincs 🙂  

Igen Sára!... már sokkal többet tudok a betegségem kezelésével kapcsolatban!… de nem mindig jut eszembe… sajnos! 🙁

A napokban volt, hogy délután a megszokott inzulin mennyiséget adtam be, mondván, hogy nem fogok mozogni, mert nem vagyok jól, inkább fekszem. Erre az éjjeli inzulin beadása előtti mérés pont alacsony volt.. volt, hogy 5,2 volt! 🙁
Na akkor ennem kellett… és várnom, hogy be tudjam adni magamnak az éjszakai inzulint. Volt, hogy éjfél körül, vagy még később! 🙁

Igazad van, nincs két egyforma ember… még orvosban sem, és ápolóban sem! 🙂

2011.ápr.03
21:48

Éjszakai monológom…!!!

Vagyok…. néha jól, néha kevésbé.

Az éjszaka elég ramatyul aludtam és a délelőttöm sem volt sokkal jobb... azaz, borzalmas volt a hangulatom és a közérzetem.
Gondolom a melegtől… vagy a fene se tudja.
Annyira voltam, hogy képtelen voltam elmenni elintézni a hivatalos ügyet.

Más…
Egy levél……!!!!
……, amit az előbb olvastam, könnyeket fakasztott a szemeimből!

Olyan valaki írta, akit nem ismerek személyesen. Valamiért megtaláltuk egymás naplóját. Ez a véletlen az, ami nem véletlen!!!…. az élet, a sors keze irányította a kezünket, hogy rákattintsunk egymás naplójára.  

Érzem belőle a kedvességet, a szeretetet, a másik iránti érdeklődést, az együttérzést….. az EMBERT!!  

A teljes levele, de eme 3 mondat, ami igen, igen megérintett, amiért kicsordult a szememből a könny:

…….."remélem ha beáll a cukorszinted, teljes életet tudsz élni..Hiszen még nagy szükség van a nagymamira… .
A Szeretet is gyógyít…az a kedves kis arc, a neked szánt mosoly…a pici kis kéz, ami a nagyi után nyúl."

Hát igen!!! A gyerekeimnek is szüksége van még rám, de már másként. Lassan kirepülnek a szárnyaim alól – mondjuk még Gáborka szerencsére nem!!  

A "nagymamaságot" fantasztikusan élvezem és remélem élvezni is fogom örökké!!  

Más…
Tegnap a gázosoknál voltam. Az önkormányzat lassú ügyintézése miatt hátrányos helyzetbe kerültem. Remélem nem "használja" ki ezt a Gázművek!!
Baromira felidegesítettem magam, és érdekes ennek ellenére a cukrom a béka fenek alatt volt.
Bezzeg ma!!!
Nem csináltam semmit sem, ettem azt amit lehet, és mégis a vacsi előtt 10 volt az érték!  
Komolyan mondom, már ettől elegem van. A fene se tudja miért megy fel, ill le, ha betartok mindent???!!!  

Más…
Nézem az adatlapom statisztikáját….
…."Regisztráció óta eltelt napok: 2400

és a naplómé:
….Hány napja kezdted a naplóírást: 2000

Szép kerek számok!!!  
Bele sem gondolok, hogy ez hány órát jelentett itt, látástól mikulásig néha!  
Sokszor csömöröm lett az egészből, aztán pár hét, hónap szünetelés után benéztem…visszajöttem! 🙂
Vagy azért, mert volt mit írnom -itt kiírtam magamból dolgokat, amiket nem tudtam, vagy nem akartam elmondani-, vagy azért mert örömmel láttak, és érdeklődtek, hogy mi van/volt velem.
Válaszolnom kellett!  🙂
Így még itt vagyok…. de néha jó itt lenni! .-)

Na megyek aludni, mert kezdek éhes lenni, és ugye azt nem szabad…. reggel 7-ig! 

Folyt. köv….

 Gabriella remélem már nem számolod napokban a regisztráció  időpontját. Jól írod valóban regisztráció,mert ki tudja,hogy már mióta lehettél cukorbeteg?

Szia Sára! 🙂
 A regisztráció csak a naplómra vonatkozott! 🙂
 A cukorbetegségem kezdete -amit ugye a labor eredménytől számít a dokim: az 2011. január, de ahogy vissza tudok emlékezni a tünetekre, tuti, hogy legalább 1-2 év kellett hozzá, hogy ide jussak! :-(… de lehet, hogy még több is.
Talán akkor amikor elkezdtem az intenzív tanfolyamot….már akkor ősszel néha szédültem reggelente, meg akkor kezdett el fájni a gyomrom is….aztán kiderült, hogy volt egy heg a gyomromon! :-(… fekély! 🙁 Akkor 2008-at írtunk! 🙁

 Még nem volt erőm összeszedni magam, ahhoz, leírjam a történetemet... sok, sok mindent vezethetett ide, azt mondták a kórházba az orvosok! .-( legjobban a sok stressz! 🙁
A suli kikészített idegileg, fizikailag. A nagyobbik fiam eltörte a karját, műtötték. Egy hónap múlva a kisebbik fiammal történt egy súlyos baleset. 🙁 Kórház.. fekvő gipsz.. két hét után kontroll.. akkor derült ki, hogy műteni kell, mert a lábszárcsontja spirálosan tört el, és a bokája is el van törve. megműtötték…két hét kórház… utána itthon hónapokig combig érő fekvőgipszben. Ki kellett vennem a suliból, én tanítottam, én fürdettem, ágytálaztam… 24 óra folyamatos ellátás.
Közben a lányom veszélyeztett terhes volt! 🙁 A fárje ha jött dolgozni, hajnalban hozta ide…. nem tudott enni, kihányt minden,t öklendezett. bántotta minden szag. 🙁
Azt sem tudtam, hogy melyik gyerekemet lássam el, közben főztem, vásároltam, meg minden.. Gábort tanítottam, kijavítottam, amit megoldott, kapcsolatban voltam a tanárokkal, nem tudtam normálisan aludni, enni.

A lányomért izgultam, hogy meddig bírja… hogy alig hízott, hogy alig tudott enni valamit. A terhessége 2/3-áig csak pirítóst evett, jég krémet, esetleg gyümölcsöt és sajtot! 🙁

A lakásban úgy kellett főznöm, hogy szag nehogy érje… A lányom az egyik szobában volt, -aludt, ha tudott-, a fiam a másikban.. én meg ingajáratban a kettő között, meg a konyha között.
Amikor volt egy kis időm állítottam össze a gyereknek a feladatokat, mert azt is nekem kellett. 🙁

Közben ugye a tél nagyon hideg volt… azt sem tudtuk, hogy hogyan vigyük Gábort a kontrollokra…fekvőgipsze volt! 🙁 Akkora hó volt, hogy nem tudtuk beemelni a kocsiba… stb! 🙁
Féltünk hogy megfázik…. a hetek, hónapok óta a lakásban tartózkodás miatt.

Azt sem tudtam, hogy hogyan kell megfürdetni – gondoljatok bele…6. osztályos nagyfiú volt. Hogy hogyan mossam meg a haját, hogy hogyan vegyem rá, hogy az ágytálba kakiljon, hogy lemossam ott is… stb!! 🙁
na és kellett benne tartanom a lelket is.. hónapokig zokszó nélkül viselt el mindent, csak egyszer volt, hogy sírt!! 🙁
én meg örökké sírtam.. belül, és kívül is, de úgy hogy egyikük se lásson! 🙁

Segítségem nem volt…. ez ment hónapokig.
Gábor a végén a következő év áprilisában végre kapott járógipszet, mehetett iskolába. Igen ám, de nem tudott emeletet menni… stb.. Az iskola átpakolta az osztályokat, hogy az Ő osztálya a földszinten legyen.. lehetőleg en kelljen emeletet járnia.

De ugyanakkor hordanom kellett hetente 2-szer gyógytornára a János kórházba.. fel a francba a hegy tetejére! :-(… egészen a nyár közepéig.

A lányom szeptember végére, október elejére végre jobban lett, így akkor már kevesebbet votl itt, de én főztem nekik is. Azaz 6 emberre…. de a megfőzött ételt még el kellett juttatnom Csepelre! 🙁

Amikorra már nyugisabb volt az idő, akkorra jött Edit szülése. Végre.. gondoltuk!!!
A baba szépen növekedett, Edit is már tudott enni, járni.

Aztán jött a nagy bumm!!! 🙁
Megszülte Edit Mátékát… igaz siettették -még most sem tudjuk miért – aztán az lett, hogy elöntötte a vár! .-( nem tudták elállítani a vérzést! 🙁
Két orvos sem tudott vele mit kezdeni! 🙁
Élet és halál között volt! 🙁 … és én akkor még semmit sem tudtam! :-(… a férje volt vele végig.

A két doki nem tudta összevarrni. Végül hajnalban a kórház közelében lakó nyugdíjas professzort hívtak fel, hogy segítsen, mit csináljanak??? 🙁
A doki bement és Ő hozta olyan állapotba, hogy legyen vérnyomása, hoy a szíve is rendesen verjen, meg ilyenek!!!!!!!!! :.-(

Őneki köszönhetjük a lányom életét…

A vőm a műtő előtt sírt és csak sírt… járkált a babához és a művő között. 🙁

A baba hajnali fél 2-kor született…… a műtőből a doki hajnali 6 után jött ki, hogy megmondja a főmnek, hogy a lányom úgy néz ki jól van! 🙂

Aztán ez nem volt elég… kiderült, hogy valamikor eltört a lányom ülőcsontja.. nem tudott ülni, nem tudott menni… nem tudott a WC-re kimenni, fürödni.. a babával foglalkozni.! 🙁
Csak feküdni tudott hónapokig. Szoptatta és szoptatta, ez volt a babával a kapcsolata. Sem tisztába nem tudta tenni, sem megfürdetni! 🙁

Az volt a szerencsére, hogy a nászasszonyom ott tudott lenni 3 hónapig, a férj is elég sokáig, én meg ha nem ott voltam, akkor bevásároltam és főztem 7 emberre… jóformán mindennap!
Taultam Gáborral, mert bizony nem tudta bepótolni, az előző év dolgait.

Írjam még????
lenne mit! … de inkább nem.. nagyon felzaklat még most is! 🙁

Amikorra rendbe jött a lányom, és a babát is el tudta látni, na azután jöttem én!! 🙁 
Akkorra lettem beteg…..
Először az, hogy nem tudtam menni…. a térdízületem bedurrant… ezzel kezdődött az a kálvária, ami végül oda vezetett, hogy kiderült a cukorbetegségem is.! 🙁

 Gabriella lehet a sok stressz hozzájárult ahhoz,hogy "berobbantsa" a cukorbetegségedet, ami tudjuk,hogy már korábban is megvolt. A stressz, egy akut gyulladás, lázas állapot mind-mind felborítják az anyagcserét.