Nagyon rossz érzés,tudjuk bizony hogy a kezelés velejárója! Továbbra is kíváncsian várom,hogy kinél milyen tünet jelenik meg legelőbb!Nekem a fokozott éhségérzet,nyirkos bőr,idegesség hívta fel a figyelmet a hipóra!
Esetenként, egyénenként változóan, gondolkodás, beszéd és mozgászavar. Fokozott feldobottság érzet, sírógörcs, vagy akár megmagyarázhatatlannak tűnő agresszivitás esetleg túlzott gyengeség. Ezek azért már a keményebb hypok előjelei. Jellemző a segítő szándék, az étel elutasítása. Az idegkárosodásban, érzetkiesésben szenvedő betegek gyakran csak akkor ismerik fel a hypot, amikor már késő és segítség nélkül akár az eszméletüket is elveszthetik. Gyakorlott betegeknek már jól kialakult egyéni módszereik vannak a hypo észlelésére akkor is, ha a klasszikus tüneteket nem érzékelik. Én egy fekete keretben tűzgomolyagra emlékeztető fényjelenséget észlelek a szememben, még jóval a tünetek jelentkezése előtt. Ilyenkor a fény erősségéből, a lobogás intenzitásából szinte 100% pontossággal megmondom mennyi a vércukorértékem az adott pillanatban.
Néhány alkalommal már voltam eszméletvesztéses helyzetben. Az odavezető út az általam elkövetett hibák sorozata volt. Csak egy kis élménybeszámoló erről: benne lenni a hypos ájulásban csodaszép érzés. Nincs külvilág, nincs semmi csak a jól ismert fényjelenségek, a súlytalanság és a mérhetetlen nagy csönd, a nyugalom. A körülöttem lévők számára viszont elég ronda látvány a magatehetetlen, verejtékben úszó, iszonyú görcsbe merevedett ember. Tehát a "szép" élményekért senki ne próbálkozzon vele. Amikor az ember kijön belőle akár néhány napig is elhúzódó beszéd zavar (tudom mit szeretnék mondani, de nem találom a szavakat), illetve mozgáskoordinációs problémák jelentkeznek. Ilyen esetekben mindig jelentős mértékben károsodnak az agysejtek.
Bármennyire is jól be van állítva a cukrunk, az adagolt inzulin. Bármennyire is vigyázunk, szerintem nagyon kevés az a diabeteszes, aki legalább egyszer nem kap kóstolót a hypoból. Tehát nagyon figyeljünk önmagunkra és soha ne titkoljuk a betegségünket. legyen nálunk a betegségre utaló kártya, szöllőcukor, ha lehet hypokit készlet és tartalék élelmiszer!!!!!!
Nagyon köszönöm ezt a részletes beszámolót! Nálam még csak nyirkos bőr,idegsség jelentkezett az eszméletvesztésig hála nem jutottam el! Én is nagyon fontosnak tartom,hogy nem szabad eltitkolni a cukorbetegséget,az nem szégyen!