Kedves inzulinos cukorbetegek! Mi okozott a legnagyobb problémát amikor megmondták,hogy inzulint kell kapjatok?A tű szűrástól való félelem? A gyakori vércukor ellenőrzés?A hypoglycaemiatól való félelem? stb…?
A napi rendszeresség és az idó pontos betartása, főleg mig nem l helyen dolgoztam.Munkahelyen a rendszeres étkezést sem volt egyszerü megtartani.
Elsősorban az ,hogy magamat kell szúrni.Másodszor pedig a nem megfelelő felkészítés az inzulin beadásra mert, a rendelésen a nővér a kezembe nyomta a beadó tollat megmutatta hová kell szúrni , és kész ennyi volt. Magamnak kellett kitotózni, hogy mi a módja az egész menetnek!
Nekem a szúrástól,valamint a hypótól való félelem! Szerencsére nekem mindent elmutatott a szakápoló és így könnyebb volt!
Nekem is a szúrástól való félelem volt a legnagyobb probléma,de a hypo sokkal rosszabb!
Továbbra is várom,hogy kinek mi okozott a legnagyobb gondot az inzulin kezelés beállításakor!
Én is egy kis türelmi időt kaptam az inzulint illetően,mert rögtön át akartak állítani olyan magas vércukraim voltak,de sokat javultak a cukraim amióta diabetológiára járok!Szerencsére nincs semmi szövődményem,és sikerül fogynom!
Most már le tudom írni,hogy az inzulin kezelés mellett javul a közérzet.Az nehéz,hogy időhöz vagyunk kötve,bárhova megyek órát kell néznem. A télen volt egy hangulatzavarral összefüggő állapotom,aminek a hátterében egy gyulladt fog volt. De felmerült bennem a kérdés,hogy lehet a kötöttség, a figyelés is hozzá járulhatott.De a tavasz a nap jótékony hatású és gondolom az inzulin is:-)