Kedves András!
Elég bonyolult a kérdés. Krisztinának igaza van abban, hogy a huzamosabb ideig fennálló, nem csillapítható fájdalom vezethet depresszióhoz, de ez a jobban, könnyebben kezelhető verzió, mert a fájdalom megszűntével általában elmúlik a depresszió is, ha közben az illető nem rögzült ennél a gondolkodásmódnál.
A gyakoribb helyzet az, hogy maga a depresszió, ami igazából egy speciális gondolkodásmódot is jelent, erősen ronthat az ember fájdalomküszöbén. Ha jó a kedvünk, ugyanazt a fájdalmat sokkal kisebbnek értékeljük, mint ha rossz, vagy esetleg depresszióban szenvedünk. Utóbbi esetben a fájdalom értékelése változik meg, nem maga a fájdalom, de valóban nagyon erős a két jelenség közti kapcsolat.
SZERINTEM IGEN AZ ÁLLANDO FÁJDALOM PL OKOZHAT DEPRESSZIÓT. MERT VEGYÜNK EGY PÉLDÁT HA VALAKINEK MINDIG FÁJ A FEJE ELÖBB UTOBB KIHAT AZ EGÉSZ ÉLETÉRE MUNKÁJÁRA CSALÁDI ÉLETÉRE. SEMMIT NEM TUD UGY ELVÉGEZNI AHOGY SZERETNÉ ÉS LELKILEG ELÖBB UTOBB MEG BETEGSZIK MAGÁBA FORDULO DEPRESSZIOS EMBER LESZ…
Köszönöm a válaszokat! Kedves Eszter,hogyan lehet megtudni azt,hogy egy fájdalom rögzült-e?
Kedves András!
Azt gondolom, nem a fájdalom tud rögzülni, hanem az ahhoz kapcsolódó gondolkodásmód, legalábbis én ezt próbáltam leírni. Erre a gondolkodásmódra jellemző a negatív történések túlértékelése, vagy csak ezek észrevétele, az olyan gondolatok, hogy "nekem semmi sem sikerül", "mindenkinek jobb", stb.
Ha úgy tűnik, hogy a fájdalom rögzült, akkor azt mindenképpen ki kell vizsgáltatni, mert lehet szervi eltérés a hátterében. Ha nincs ilyen, akkor érdemes egy pszichológust keresni.
De magunk is elgondolkodhatunk, hogy melyik testrészünk fáj, mert gyakran az is beszédes (pl.: sok teher nyomja a vállát – állandó bekötött vállizmok).
Remélem, tudtam segíteni, ha nem, kérdezzen nyugodtan. 🙂