Azért teszem fel a kérdést,mert én most nagyot csalódtam. 15 éve vagyok cukorbeteg, azóta egy orvoshoz jártam, akivel mindaddig nem volt gond, amíg nem kértem segítséget. Rendben voltak az értékeim, aztán kb. 5 éve kezdett felborulni az egész. Naponta 4-5x hypo (2 körüli értékek) aztán 18. Egy éve sajnos megjelent a szememen is a cukor okozta elváltozás. Kéthavonta jártam MAGÁNRENDELÉSRE, ekkor aztán kértem,hogy mielőtt megvakulnék kellene valamit kezdeni. De nem történt semmi, továbbra is kb. 5 percet tartózkodtam a rendelőben, ezalatt felírta a receptet, ill kicsit vagy fel,vagy lecsökkentett az inzulinból. A cukor mellett a pajzsmirigyemmel is gond volt, amire gyógyszert szedtem 15 éven át. Miután eljöttem tőle, az új választott orvosom javasolta,hogy menjek el endokrinológushoz (ő a pajzsmirigybetegségekkel foglalkozik),mert szerinte ezt a gyógyszert én csak szedem, rajtam maradt.Felkerestem Szombathelyen egy tündéri főorvost, aki rögtön leállította a tablettámat, mondván,hogy a betegségem már kb. 13 éve gyógyult, nem is lenne probléma hogy eddig gyógyszert szedtem, csak ez nem egy C vitamin. Időközben utána olvastam a szedett gyógyszerem mellékhatásának, hát… Most még egyenlőre nincs probléma, de mi van a későbbiekben? Ha most erre én utólag visszagondolok, hogy egy magánrendelésen sem a cukrommal nem foglalkoztak, sem a pajzsmirigy problémával, akkor mi van egy Tb által finanszírozott rendelésen?
Azokban az orvosokban, akik most kezelnek feltétllenül megbízom, de ez egy nagyon hosszú és küzdeklmes időszak eredménye. Nagyon sokszor és sok helyen kerültem megalázó és méltatlan helyzetben, amit soha nem voltam hajlandó eltűrni. Ha lekezelően, akár hülyének nézve, arrogásan, ellent,ondást nem tűrő módon, vagy éppen teljesen félreértelmezve kezelték a bajom, vagy viszonyultak hozzám, azonnal váltottam. Nagyon sok konfliktusom volt, néha tényleg durva helyzetet produkált az élet, de olyankor nagyon keményen, határozottan, de mégist támadhatatlan módon és udvariasan helyére tettem a helyzetet. Csak egy példa: két éve rázuhantam egy gerenda végre. Bementem a sebészetre. Ott a sebész főorvos háttal nekem, a sarok felé fordulva mondta a következőket: magának, látatlanul megmondom SEMMI BAJA. No ez a semmi végül három borda törését, bal mellizom leszakadását és a szegycsont 8 cm hosszú berepedését jelentette. Én bizony megkérdeztem, hogy van e hátul röntgen szeme, vagy netán látnok? Sajnos a röntgenben (valószínű kérésére) sem a lényeges , panaszolt felületet akarták átnézni. Csak nagyon határozott fellépésem eredményeképpen született meg a diagnózis. Akkor viszont elnézést kértek. De jártam így a szemészeten, vagy éppen a leszázalékolásom alkalmával is. Soha nem tűrtem el ezeket a helyzeteket. Mostani orvosaimban viszont teljes mértékben 100% ban megbízom, tanácsaikat elfogadom, követem. Ez nem csak a szakmai tudásuk, hanem az emberi mivoltuk, tartásuk és hozzáállásuk eredménye is. Csak köszönettel tartozom nekik mindezért.