Én is nagyon félek a tűszúrástól.DE ha most a gyógyszer nem segítene,én kértem volna ,hogy kezdjük el,mert a szövődményektől jobban félek.Anyámnál láttam.
nagylábujj elfeketedés /teljes köröm/ reggelre,látáscsökkenés egyik napról a másikra.kórházi szemészeten infúziós kezelés,utána sok-sok lézer kezelés,ami nem javított.
Nekem kezdetben az okozta a legnagyobb problémát, hogy ki kellett főzni minden nap a fecskendőt és a tűt. Ez volt minden reggel, s nagyon untam, ha több napra elmentem valahová, akkor pedig parátuszba
kellett rakni alkoholos oldatba és külön az injekciókat, akkor még vércukor mérő nem volt. Szóval azóta sokat javult a helyzet, ezt a mostanában lett cukorbetegek talán el sem hiszik.
Szia Kati! Nagyon köszönöm, hogy ezt leírtad. Valóban el sem tudják sokan képzelni, hogy milyen lehetett kifőzni,majd szívogatni a fecskendőbe az inzulint. Másnak is van ilyen jellegű tapasztalata?
Mikor én megtudtam, hogy cukorbeteg vagyok, nekem is a szúrás volt az első gondolatom, hogy én azt aztán nem tudom magamnak megtenni. Aztán dehogynem!!! Csak kellett a sok információ, mi és hogyan működik ilyen esetben. És persze egy kedves doktornő, akinek már az együttműködése, figyelme is sokat segít a helyzeten. Házasságkötés után egy évvel történt, így a következő gondolatom az volt, hogy akkor most lehet-e gyerekem? Ő örökli e ezt tőlem? Szerencsére lehetett, és egyenlőre nem örökölte.
Szia Judit! mennyire jól fogalmaztál, hogy kellett " egy kedves doktornő" és a sok sok informácio. Ez lényeges.
Régi szép idők: minden nap sterilizálni a fecskendőket, hatalmas nagy tűk…. brrrr.
És sokáig nem volt vércukormérő gép. Lehet, hogy akkor azért voltam annyira nyugodt? 🙂
Már valahol írtam is, én az idén töltöm a 20. évemet ebben az "állapotban". Nekem akkor már tollat adtak, a régi óriás fecskendőkből "szerencsére" lemaradtam.
Lehet, hogy most is el kellene tenned magad elől kicsit a vércukormérőt, had pihenjen egy kicsit, és Te is. Ennyi idő után kialakul valamiféle kontroll bennünk, hogy egy kis pihenés nem lenne ártalmas.
