Kedves András!
Ez mindig attól függ, hogy a személy hogyan tudja feldolgozni a cukorbetegséggel járó életmódbeli változásokat. Cukorbetegek körében gyakoribb a depresszió, de ez elmondható más olyan krónikus betegségek esetén is, amik hasonló változtatásokkal járnak, pl. érszűkület.
Egyetértek az elöttem szólóval bizony elég egy betegségből adódó hizás és bizonyos idő után ,van olyan ember aki nem igazán tudja igy elfogadni magát és már meg is történik a depresszióba esés!!(gondolok itt félni emberek közé kimenni,mert azt képzeljük hogy mindig csak minket néznek,nem egyxerü)
szerintem nem kell hogy látható (elhízás) legyen a betegség ha valaki szembesül azzal,hogy valamelyik szerve megbetegedett és ez egyben azt is jelenti hogy élete végéig gyógyszereket kell szednie és kontroll vizsgálatokra járnia ez is elég arra hogy a depresszió tünetei megjelenjenek mert úgy érzi a beteg hogy már semmi nem lesz olyan mint addig volt aztán ha jó a családi háttér és az egészségügyi személyzet akik segítenek ezt elfogadni akkor túl tud lépni de higgyétek el nagyon nehéz és nagyon sok jó ember segítsége kell hozzá