A cukorbetegség népbetegség, de van még esély a betegség megfékezésére?

KérdésekA cukorbetegség népbetegség, de van még esély a betegség megfékezésére?
Sára Biró kérdezte ennyi ideje: 10 év

 Vezető magyarországi szakemberek egy most bemutatott kiadvány megjelenése kapcsán szeretnék a veszélyeztetettek és az érintettek figyelmét felhívni arra, hogy nincs késő változtatni: megfelelő szűrésekkel, életmódváltással, valamint ha szükség van rá, modern terápiákkal sokat lehet tenni a cukorbetegség súlyos szövődményeinek elkerüléséért. Emellett arra figyelmeztetnek: a diabétesz okozta magyarországi társadalmi teher olyan jelentőssé vált, hogy annak megoldása széles társadalmi összefogás nélkül ma már lehetetlen

/www.diabet.hu

12 Válasz
Pityu answered 10 év ago

Igen. A széles társadalmi összefogáshoz pedig még több jó és lelkes szakember, több kiadvány, még több jó példa, mely széles nyilvánosságot ér el a médián keresztül, még több jó "reklám" szükségeltetik, amik pedig pénzbe és mindig több pénzbe kerülnek. És ebben az országban sajnos abból van legkevesebb, alig győzik – alig győzzük a nadrágszíjjat szorítani. Ennek ellensúlyozására minden szellemi tőkét be kell vetni annak érdekében, hogy valamilyen színtü társadalmi összefogás létrejöjjön. 

jaskó answered 10 év ago

Nekikezdek másodjára is, mert az első üzenetem elszállt és törlődött.
Köztudott, hogy a cukorbetegség kialakulásának több oka is lehetséges. Az egyik, az örökletes ellen nem tehetünk semmit. Maximum helyes életmóddal lassíthatjuk a kialakulását. Illetve, ha már kialakult nagy odafigyeléssel lassíthatjuk a szövődmények kialakulását. szerencsés esetben akár a meglévőt is visszafordíthatjuk. A másik alapokot, a helytelen életmódot, a túlsúlyt, a mozgásszegény életmódot pedig megelőzhetjük, illetve viszonylag könnyen meg is változtathatjuk. Természetesen csak akkor, ha módunkban áll. Sajnos a mai világban a helyes táplálkozás, sokszor alapszinten is elérhetetlennek tűnik. Tisztában vagyok azzal, hogy a diabetesz kezelése társadalmi szintern nagyon sokba kerül. Csak egy a gond, hogy a politika ezt is, mint annyi más gondot előzetes egyeztetés, számolás, számvetés nélkül, erőből szeretné megoldani. Nem a gyógyszeráremelésekkel, támogatások elvételével, várólisták sokszor elérhetetlen hosszúságúra nyújtásával kellene kezdeni, hanem okos, célirányú oktató-nevelő munkával megteremteni a betegoktatás feltételeit, majd ezt követően szigorítani, esetleg büntetni a renitenseket. Tudomásom szerint Ausztriában a cukorbetegek minden támogatása szigorúan a kötelező oktatási rendszerbem való részvételhez van kötve. De ott megteremtették a betegoktatás alapvető feltételeit és azután pedig követelnek. Teszik ezt módszeresen és nagyon helyesen. Míg nálunk mindenféle okra és pénzhiányra hivatkozva eltűrik, hogy "magányos harcosok" tevékenykedjenek ezen a területen. Megfelelő támogatás híján, pusztán jóindulatból, ember szeretetből, lelkesedésből, sokszor saját pénzüket és szabadidejüket feláldozva próbálják ismeretbővítésre késztetni a betegeket. Teszik ezt többé kevésbé sikerrel, vagy akár kézzelfogható eredmény nélkül, mert segíteni jelen körülmények között csak azon lehet, aki azt igényli, vagy egyáltalán hagyja és elfogadja. A többiek esetében mindez reménytelen erőkifejtésnek tűnik. Aki még nem érintett a betegségben, annak nincs ideje, aki már beteg, az meg fél, mert a beteg ember nem kell sehol. Fölösleges mind a munkáltatója, mind a társadalom számára. Egy dologgal tisztában kell lenni: aki ma egészséges, egyáltalán nem biztos, hogy holnap is az lesz. Tehát nem a "megsemmisülés felé" kellene orientálni a betegeket, hanem arra, hogy megtanuljanak egészséges betegségtudattal élni. Legyenek képzettek és tanulják meg önmagukat, fogadják el betegségüket, de betegségükkel együtt fogadja el őket a társadalom is. A politikacsinálók figyelmébe ajánlom, hogy ne fordítva üljenek a lóra! Azzal, hogy támogatásokat vonnak el, maximum az elkeseredettséget és a problémák számát lehet növelni. Az ésszerű, de valamilyen szinten kötelező oktatási rend bevezetésével komoly költséget lehetne megtakarítani, mert egy jól képzett, önmagát jól kezelő betegsokkal kevesebb terhet jelent (mindenféle értelemben), mint egy megalázott, magára hagyott, rettegő tudatlan ember a maga súlyos szövődményeivel, melyeket ugye nem kevés költség árán mégiscsak kezelni kell. A KEVA közössége Sárika ötlete alapján és aktív közreműködésével megtette az első lépéseket ebbe az irányba. Kérdez, felel, tanácsol, tapasztalatot cserél, ötletet ad, bátorít, vígasztal, helyre tesz, tisztáz dolgokat. Teszi ezt önzetlenül, szeretetből. Aki ezt az oldalt látogatja, láthatja mennyi kérdés, kétség ismerethiány van bennünk és milyen nagy segítséget jelent számunkra, ha tanácsot, megértést, példát kaphatunk. Még akkor is, ha az esetlegesen helytelenek tűnő felfogást, véleményt helyre is kell tenni. Amíg más megoldást nem talál a ma még "egészséges" többség, addig terjesszétek, népszerűsítsétek a KEVA-t. MEGÉRI!!!

sarok answered 10 év ago

 Nagyon egyettértek jaskó-val.A politikusok akik a törvényeket alkotják fogalmuk sincs miröl vitatkoznak.Lényeg minnél kevesebb támogatást adjanak a beteg embereknek itt beleértve bármilyen gyógyszertámogatást.Nem hiszem ha ök lennének betegek mit szólnának?Nekik könnyü kifizetni bármit a nagy fizetésböl.Szerencsére én nyugdijas vagyok,de nem is tudom hol tudnák dolgozni?Sajnálom a sok munkanélkülit és ráadás még egy ilyen betegség!Nagy harc megy a létfenntertásért a hétköznapokban.A diéta többe kerül,mint a normális táplálkozás.Felvilágosito oktatást kéne tartani mindenhol ahol lehet!Szerencse,hogy van ez a lehetöség az eszmecserére és egymásnak tanácsokat tudunk adni!A lényeg ez ingyen van!KÖSZÖNJÜK  KEVA

Sára Biró answered 10 év ago

 http://blog.keva.hu/?p=641

Erzsok answered 10 év ago

 Jasko olvastam a bejegyzésed és borzasztóan jól összefoglaltad a betegség lényegét.Érdemes ide benézni sok eröt és megértést kaphat minden ember./beteg/

Edina answered 10 év ago

hát igen a politikusoknak fogalmuk sincs,hogy mit tesznek,csak csőlátásban minnél több pénzt szerezzenek,de abba nem gondolnak bele,hogy a törényeikkel sorba hullanak el az emberek ,akinek meg van lehetősége kimegy külföldre,ha így folytatják nem lesz senki az országban,akkor kitől szednek adót?a kissebségtől?nem elvenni kellene az emberektől,hanem támogatni ,főleg az egészségügyet,oktatást.én is mindig titkoltam a cukrom,hogy felvegyenek a munkahelyre,kivéve a mostaninál,itt igazi,emberséges főnökeim vannak.sokszor az ember arról dönt,hogy eszik vagy befizeti a csekket,nem hogy kifizesse a gyógyszert.igaz régen menekültem mindenféle cukros találkozóktól,de ma már egyetértek,hogy jó lenne rendszeres oktatás hozzáértő ,elhivatott emberekkel.emlékszem amikor a jogsit raktam le akkor még én veszekedtem a hölggyel aki az eü. oktatást tartotta "a rosszul lett cukros nénivel mi a teendő"című kérdésről.szerinte amikor leesik a cukor inzulint kell beadni!!!!próbáltam megértetni vele,hogy cukrosként jobban tudom,de nem értette meg…és ilyen oktat.

Sára Biró answered 10 év ago

 Edina! Ezt a leesik a "cukor és inzulint kell adni" még valahol hallottam,valamelyik tévé csatornán,de tényleg nem tudom hogy hol?! 
Igen mindenképpen az egészségnevelésre kellene a hangsúlyt fordítani,és arra hogy tudjuk milyen szövődményei lehetnek  kezeletlen cukorbetegségnek és,hogy fontos a megelőzés.

Edina answered 10 év ago

igen,szerintem már az iskolákban kellene jobban oktatni a mindennapi,népbetegségeket,mitől lehet,hogy lehet megelőzni,stb.bár amikor én jártam esti suliba,a beszámolómat( meglepő) a cukorbetegségről írtam,na abban sok minden volt amit megtanulhattak mások,szép jegyet is kaptam érte.

Sára Biró answered 10 év ago

 Ma délután az M1-en az MM műsor egyik témája az egészséges táplálkozás volt és hangsúlyozták,hogy a háziorvosi praxisba minden képen be kellene építeni a dietétikai oktatást.  
Edina milyen iskolába jártál,netán egészségügyi?

Edina answered 10 év ago

Nem Sára!"Szimpla"gimi volt.Most áldanám,ha lenne egészségügyi múltam.