MOst olvastam a Diab Fórum újságban, hogy javasolják gyakorta váltogassuk a szúri helyét nem csak inzulinnál de vércuki mérésnél is, ezzel egyetértek nekem fájna is, nálam érzékeny a felület ha egy testfelületen szúriznám magam, ezért egymás után kétszer sosem szúrok azonos hely közelébe, sokszor még azonos testrészt sem választok. A vércuki méréshez az újság javasolja a fülcimpát ( mi ???? ) , ez hogy kivitelezhető , h megszúrd a fülcimpát és hogy tudod kinyomni a vércseppet maszatolás nélkül diszkréten egy iskolában, buszon, munkahelyen irodában vagy aki gyárban dolgozik és utána rácsöppenteni a vércukimérő készülékben lévő csikra, úgy h pontosan a megfelelő helyre kerüljön a megfelelő mennyiségű vér ha nem látod ???? Komolyan ez hogy kivitelezhető a mindennapokban ??? Csinálta már valaki a vércukimérést fülcimpából?? csak nekem elképzelhetetlen és kényelmetlennek tűnő dolog? meg onnan törölgetni a vért ????
A fülcimpából, magamnak soha nem próbáltam és nem is fogom. Más kérdés viszont, ha esetleg egy segítő személy próbálja ezt a megoldást választani. Ott egyébként nem kell különösebb erőkifejtés, vagy nyomás, mert a fej szinte minden része sokkal vérzékenyebb, mint a többi testrész. Én sokáig az ujjamat szúrtam, ami egy idő után a tapintásérzékelésének elvesztésével járt és a bőr nagyon megvastagodott. Időnként áztatni és dörzsölni kellett. Amikor az első, cserélhető fejrészű, homorú felületű ujjszúrót beszereztem, azóta az alkaromból (csuklótól-könyékig) veszem a vért. Ráadásul ebben az esetben nyomni sem kell, mert a homorú felület egy pici vákumot csinál és a kellő mennyiségű vércsepp azonnal megjelenik. Ha ezt váltva, mindkét kézen csinálom, nagy a választék és csak sokára kell ugyanazt a felületet megszúrni. Ajánlották még a hüvelykujj alatti párnás részből is vért kinyerni, de nem szeretem, mert az nekem eléggé érzékeny felület. Az alkaromon viszont soha semmilyen fájdalmat nem éreztem. Csak száraz legyen a bőrfelület, mert a nyirkos, izzadt, vagy vizes felületen a kibuggyanó vércsepp azonnal szétfut és nem lesz elegendő a méréshez.
KÖszönöm József az információkat, sokat segítettél nekem ezzel, erről nem is tudtam, h vérzékenyebb és nyomni sem szükséges a testfelületet az alternatív helyeken, kipróbálom. Köszönöm még egyszer.
Szia Ági! Örülök, hogy valami hasznosat is találtál az írásomban. Akár csak Te, én sem ma kezdtem a "szakmát". Pár hónap híján 40 éve. Műszerem már a kezdetektől volt Még a D cont első tipusával kezdtem. Azóta sok és sokféle gépet, ujjszúrót próbáltam, de legjobban ezek a homorú felületű szúrófejek váltak be. Igaz az ujjbegyből kissé nehézkes vele a vérvétel és ott inkább a hagyományos, egyenes felületű szúrót használom. Amióta kipróbáltam az alkaros módszert, többnyire ott szúrok. Mindkét alkar belső felületét használom. Több éve megy már így, de soha még fájdalmat nem éreztem., pedig naponta minimum 6-8 esetben szúrok.
Örülök , h én is h kapok tanácsot és megosztjuk egymással tapasztalatainkat. Én is az első D-Cont használók között voltam 1987-ben, igaz a diabom kezdetén 1983-ban még nem volt mérőkészülék Magyarországon, sokszor még tű sem volt az inzulin beadáshoz akkoriban, néhány évig pipetába vettek vért a kórházban és küldték a laborba késöbb 1986-ban kaptak egy vércukimérőt svájci kórházból azok még 5-8 perc alatt mondták meg a vércukit , otthon pedig vízelet stikszel tudtunk csak mérni, amit ma már tudunk h semmit nem ér, hisz a vizelet nem az aktuális anyagcsere állapotot mutatja. Ha néha vissza emlékzsem azokra az időkre szörnyű, hogy élhetük túl azt a korszakot a mai modern mércéhez képest.