Van ötletetek a témára?

Kedves György! Várjuk a beszámolót az  előadásról. Kis szervezi, lehet tudni ki az előadó?

A megújult Csernus estre megyünk.

 Az nagyon jó előadás lesz,egy alkalommal éb is voltam egy Csernus előadáson,egy élmény volt.
Meglehetne kérdezni,azt hogy miért szeretjük mi emberek,ha sajnálnak minket. Egyre gyakrabban találkozom ezzel.
Várjuk a beszámolót.:-)

Beszámolni,ilyesmiről? Számomra lehetetlen. A színházterem tömve volt, még határon túlrólis jöttek erre az előadásra. Kezdéskor pár vendéget megkérdezett a doktorúrhonnan jöttek, és hol van az otthonuk. Az első kérdésre mindenki tudottválaszolni, a másodikra egy jó válasz volt. Volt téma a kimondott szófontosságáról, mikor egy tizenöt éves fiú nem tudta feldolgozni az anyukájahalálát. Munkahelyi problémák, megbékélés önmagunkkal. Mint majdnem mindig apszihoszomatikus betegségek okairól, gyógyulási lehetőségekről hallottunk.Beszámolni nehéz, de ígérem, ha felkerül az előadás az Internetre, a linketfelteszem a KEVA-ra. Addig pedig javaslom a meghallgatását/nézését egy régebbielőadásának a gyereknevelésről. Minden korosztálynak javasolható, meglehet tudnihiteles szülők voltunk e? A gyerekeink, akiket felneveltünk, hiteles szülői eaz unokáinknak.http://www.youtube.com/watch?v=fazixarthEA 

KedvesSárika,Akiazt szereti, hogy sajnálják, az valóban méltó a sajnálatra, de van hely, aholezt meglehet kérdezni. Én nagyon nem szeretném, hogy bármiért is sajnáljanak.Énis visszanézhetnék a múltba, az ezerévesre, de inkább azt nézem, mit hoz a következőóra és nap. Ahhoz próbálok alkalmazkodni.
KedvesMarika!Kalapotemelek előtted. Emelt fővel, egyenes gerinccel nézel a problémák elé.Kiútmindig van, de legtöbbször nehéz. Én negyvenkét évi munka, és járulékfizetésután mentem nyugdíjba. Harminckét évre egyetlen fillér nyugdíjat se kapok, csaka szolgálati időt ismerték el, de talpra tudtam állni. Nincs okom apanaszkodásra. 

Kedves György !!! Köszönöm az elismerést , hidd el az eddig megélt 66 évem alatt velem is szinte csak negatív dolgok történtek , de én nem adom fel könnyen .A nyugdíjról ne is beszéljek. Addig örüljünk amíg van mellettünk a másik felünk és mindig megfogja a kezünket a bajban . Ennek az oldalnak kitűnő az " Ars Poetikája", érdemes követni.

 Köszönjük szépen György:
Bizony soha nem szabad feladni, mert a remény élteti az embert.

 Elolvastam a bejegyzéseket és szeretnék hozzászolni.Minden ember élete egy regény csak senki nem tudja miről szolt?Beszélgetések alkalmával mindig csak töredéket adunk magunkból.Vannak olyan emberek akik ráéreznek a másik érzéseire,még ha nem is beszélnek egymással.Szemeiből mindenkinek tükrözödik a lelkiállapota még ha nem is akarja akkor is.Sok évi bánat fájdalom öröm rejtözik a lelkében.Ritka az az ember aki fel meri vállalni a multban elkövetett rosszakat föleg ha beszélni sem tud rolla.Nekem az életemben sok minden történt föleg rosszak,de elmult.Volt egy pont az életemben amikor majdnem meghaltam és átértékeltem az egész életem.Nem számit most már más csak az egészségem karbantartása és igy mindent megoldok.Természetesen a férjem mellettem van és most öregen jobban megértjük egymást mint régen.Mindenről lehet vele beszélgetni tabu nélkül.Mindenkinek ilyen társat kivánok!Utolag mondta el,hogy neki is lelkibánata volt,de nem beszélte ki magát.Feltétel nélküli bizalom alakult ki 46 évi házasságnál.Voltak olyan esetek mikor ezt elképzelni sem tudtam,hogy vele fogom leélni az egész életem,de most már tudom mivel már nem sok van hátra.Igyekszünk hasznosan és élvezettel tölteni napjainkat.Fiatalon kéne ezt érezni,de forditva történt.Igy is jó ha vége jó.Élvezzétek az életet még betegen is ameddig csak lehet.Tudtam volna még többet irni,de az már regény lenne!

 Kedves Erzsok itt regényt is írhatsz:-) Köszönjük,hogy megosztottad velünk, nagyon tanulságos. Mindig arra  a gondolatra térünk vissza"egyedül nem megy".