Újabb érdekesség az 1-es típusú cukorbeteg kezelésével !

Sziaorúan magánvélemény! Sokszor és sok emberrel (cukorbeteggel) találkozva, beszélgetve az a véleményem alakult ki, hogy a betegek állapota sok esetben nem csak tőlük függ. Tényleg hallani elképesztő történeteke. Sok helyen szinte teljesen hiányzik a felvilágosítás, a megfelelő tájékoztatás, sőt az önállóságra törekvő, érdeklődő betegeket még meg is szidják! Én magam is kaptam olyan beszólást egy szemész főorvostól, hogy "magának nem szemészre, hanem pszichológusra van szüksége és azonnal hagyja abba az öngyógyítást!" Eközben pedig a periférián vérző érgomolyagot nem észlelte a szememben.  Szerencsére ezek vannak kevesebben.
A betegségem kezelésében  elért eredményeimre , valamint a 36 év cukorbetegen eltöltött évemre alapozva az alábbi véleményem alakult ki. Tanuljunk és egyre csak tanuljunk! Ismerjük meg önmagunkat( Igazunk és az önismeretünk birtokában, elsősorban saját érdekünkben  pedig bátran vállaljuk fel a konfliktusokat! Higgyétek el megéri. De közben se magunkat se az orvosunkat ne verjük át!

 Szia Jaskó! Nagyon fontos egy életen át tanulni és bővíteni az ismereteket. Megdöbbenek azon amikor valaki már 3-4 éve inzulint kap és egy"zsemle" (mert régen az volt a alapvetőbb) CH tartalmát sem tudja,de eze a történet ……

A történet továbbgondolásra érdemes, mert én először csak a beteg oldaláról közelítettem. Valahol azért az orvosi szemléleten és alapismereten is változtatni kellene. Azt tudom, hogy bármilyen helyzetben orvoshoz kerülök, első dolgom az hogy bejelentsem: diabeteszes vagyok. Néha érzem a megrőkönyödést és a tehetetlenség érzését. Tapasztaltam, hogy egyes orvosok úgy félnek a cukorbetegektől, mint az a bizonyos ördög a szenteltvíztől. Ennek több oka van. Egyik a saját ismeretük hiányosságai, továbbá a cokorbetegségnek, mint a kezelésben komoly kockázatot jelentő tényezőnek a z ismerete, valamint az a tény, hogy egy, a betegségével több évtizede  együttélő beteget nehezebb megvezetni.
A településünkön élő két háziorvos és a gyerekorvos, a klubunk hatására kezdték el a cukorbetegséggel kapcsolatos ismereteik gyarapítását (túl a kötelezőkön). Mi vettük nekik -pályázat útján kedvezményesen- az első vércukormérőket. Megértették, hogy a klub nem akar gyógyítani, mert erre sem joga, sem lehetősége nincs, hanem ismeretekhez szeretné juttatni a betegtársakat. Azóta náluk a rutinvizsgálat része a vércukormérés. Ennek hatására megnőtt a településen élő cukorbetegek száma, de ez eredmény, mert sokaknál nagyon hamar sikerült felfedezniük a kezdődő kórt. Így a későbbi szövődmények esélyét is csökkenthették. Ha egy betegnek magas a vérnyomása, megnézik, nem lépték e túl a veseküszöb értékét, mert lehet, hogy a felborult cukor egyensúly az alap ok. Szóval elismerésre méltó módon álltak, állnak a témához. Ezt csak azért írtam, mert a sok negatív példa mellett illik a jót is megemlíteni

 Jaskó! Régebben amikor a diabetológián kellett helyettesítenem és nem voltak ismereteim nagyon féltem nehogy rossz inzulint nyomtassak ki a betegnek,valóságos félelemérzet volt bennem. Amikor a diabetológiára kerültem éreztem,hogy hiába dolgozok több mint 20 éve az egészségügyben ,de tanácsot nem merek adni mert nem tudok.Ezért is mentem el az iskolába,hogy ne beszéljek hülyeséget. Így már teljesen más szemszögből látom a dolgokat. Tehát az ismerethiány valóban bizonytalanná tudja tenni az embert.

Amikor 18 éves koromban inzulinos lettem, engem is azzal biztattak az orvosok, hogy idő múltával,
majd az inzulint gyógyszerre fogják váltani. Később tudtam meg, mert ugye próbáltam tudakozódni,
ismereteket szerezni, hogy az 1-es típusú cukorbetegséget csak inzulinnal lehet kezelni életem végéig.
Akkor a bizalmam megrendült az orvosokban, mert még mindig jobb tudni az igazat, mint a beteget
félrevezetni.Volt egy esetem, amikor eszméletvesztéssel vittek be a kórházba hypozással, s mikor
magamhoz tértem az volt az orvos első kérdése, hogy mennyit ittam, mert a leheletem nagyon bűzös.
Én megkérdeztem tőle, hogy találkozott már ilyen esettel, Ő azt mondta, hogy nem mert még nem
rég praktizál itt a kórházba és még ügyeletben sem volt egyedül. Lehet, hogy nem voltam elég illemtudó
de akkor már csak annyit tudtam neki mondani, vagy Ön doktor úr, vagy én, de valamelyikünk nem
jó helyen van, mert én nem ittam egy nyelet alkoholt sem, szerintem az aceton szagát érzi a számból.
Voltak ilyen és még ennél megalázóbb helyzetek is.

Igen rossz,ha az embert félrevezetik ,meg a sok új termék amit reklámoznak ,hogy meggyógyít stb. Nem tudom ezeket miért nem ellenőrzik,miért nem lehet büntetni pl.ha valaki azt írja hogy végleges gyógyuláshoz segít??! Ma amikor tudjuk,hogy még a cukorbetegséget meggyógyítani nem lehet.