Történt vizsgálat azzal kapcsolatosan,hogy az elhízás mögött pszichés háttér lehet-e?

Eszter ennél jobban nem is lehetet volna meg fogalmazni. Nagyon egyet értek.

De miért zabálunk, ha idegesek, feszültek és szomorúak vagyunk? Azért mert az evés, és az ízek érzete endorfint termel az agyban! Olyan ez kb. mintha drogoznál, eltömíti az agyadat a jó érzés és lenyugszol. Az étel az egyforma nyugtató! Nagyon sokan kisgyermekkorukból hozzák otthonról ezt a mintát, mert mikor pici gyerekek esetleg babák voltak és eltörött a mécses, akkor az anyuka a gyermeket étellel nyugtatta meg, itt egy kis tejci, csoki és a gyerek ezt szokta meg, ezt hozta otthonról. Ugyan így nasival és mindenféle finom falattal jutalmazza magát, de már egyre nagyobb adagokban sajnos!

Főleg, meg ha a szülő is rárak egy lapáttal és nagyon fontosak otthon a családi étkezések, ahol egyfolytában azt hallod: Egyél még! Egyél még! És hatalmas terülj, terülj asztalka van egy vasárnapi ebédnél. Szó szerint manipulál a sok finomság és mivel ők esznek, ezért te ugyan úgy ezt a mintát követed, nálad is fontosabb lesz a kaja, mint mondjuk egy csinos ruha vagy bármi más. Az étel lesz az első helyen, mint drogosnak a drog, mert tudod, hogy attól boldog leszel (endorfin).

De tudod, van mikor ezt az endorfin termelést mással is el lehet érni, sporttal, tornával, tánccal, testmozgások különböző fajtáival, de sokan maradnak csak a zabálásnál mert az kényelmesebb! Az is igaz, hogyha elkezdesz sportolni, akkor már meg sem kívánod az édességet, csak addig kívánod, amíg nem csinálsz semmit és meg is eszed, mert az ingyen endorfin, azért nem kell semmit sem tenni, csak ülni a tv előtt és kényelmesen majszolni! Aztán mikor már 80-90 kg leszel huszonévesen és a tükörbe nézel, rájössz, hogy elb*sztad az egész életedet, mert ez így nem élet, hogy nem vagy csinos, nem vesznek észre, nem vehetsz fel akármilyen ruhákat, és a lejtőkön úgy közlekedsz gyalog mint egy nyolcvanéves vénember!

Nem, ez nem élet! Ezen mindenképpen változtatni kell!

 Kedves Andrea nagyon sok mindenben igazad van. Hány kg-t fogytál és mennyi idő alatt?

Sára!

 Bármennyire meglepő de nem méregetem magam! Nem ugrálok a mérlegre, viszont azt tudom hogy cm-ben nagyon sok ment le, mivel a nacijaim öv nélkül lecsúsznak a combomig. Nincs kinyúlva a ruhadarab nyugi!:) Az a lényeg, hogy szokták mondani hogy nem a kilót kell nézni hanem a cm-t, hogy mennyit fogytál, mert lehet cm-ben is fogyni, főleg ha még mellette tornázol, edzel ezerrel, mert ugye az izom nehezebb mint a zsír, ezért a mérleg is mást fog mutatni. Amúgy, nem is foglalkozok vele igazán hogy mennyit fogyok, vagy hogy fogyok e egyáltalán. Tudatosan életmódot váltottam és máshogy érzem magam, megszűnt a haspuffadás, a hasmenés-székrekedés váltakozása.

Figyelek magamra, most már figyelek, de én is egy idióta bánat zabáló voltam, amire vigyáznom kell, vissza ne essek! Amúgy meg az emberek jegyzik meg körülöttem, hogy Andi te fogysz! Én meg mondom nekik, hogy ne hülyülj! Ők meg nem hülyülnek, azt mondják!:) Én meg örülök ennek!:) A héten sajnos nem tudok edzeni, mert torokfájás, meg nátha van, és így nem lehet, mert jobban alágyűröm az immunrendszeremet, de annyira hiányzott a mozgás, hogy csütörtökön a dokinéni meglátogatása után, nem buszra szálltam, hanem 4 km-t gyalogoltam haza! Nagyon élveztem, szükségem volt már egy kis mozgásra!:)

Alig várom már, hogy jobban legyek és mehessek egy jó kis fitnesz terembe!:)

 Igen a has körfogat mérése fontos,mert a hasi zsír a legveszélyesebb. Azoknál akiknél hasi típusú elhízás alakul ki hamarabb lesznek cukorbetegek,illetve a szív és érrendszeri betegség is gyakoribb.

Kedves Andrea!

Egyetértek Sárival, sok mindenben igazad van. DE!!! Azért nem minden esetben káros a terülj-terülj asztalkám! az evés nem csak ettől függ, hanem az önuralomtól is: ha nem vagyok éhes, lehet előttem sokféle finomság, akkor sem eszem! És bármennyire is nem tetszik, bizony a fehér asztal m,ellett sok minden eldől, mert jobban lehet tárgyalni egy kényelmes, otthonos helyzetben (asztal mellett ülve, nem feltétlenül zabálva), mint egy rideg tárgyalóban.
A kényszer- illetve önnyugtatás miatti evés pedig megszüntethető, ahogy neked is sikerült, ha belátjuk, hogy azért eszünk, hogy jobban érezzük magunkat, elfojtsuk a bánatunkat, inkább ne szólaljunk meg. De ehhez nagyfokú önismeret szükséges, amihez sok ember ne akar eljutni, mert ez bizony fájdalommal jár. ÉS ezt nem akarjuk vállalni, pedig sokat lendíthetne az életünkön.
És még egy kérés: láttam az írásodon, hogy sok érzelmet mozgatott meg benned, de ha kérhetlek, a szitkozódást kerüljük el, mert ez azt hiszem, többünknek is bántja a szemét és a jóérzését.
Köszönöm.