Gondolom többen is láttátok a híradóban, hogy egy inzulinos cukorbetegnél nem volt ott az inzulin,mert arra gondolt "hogy hamar hazaér" csak éppen a hófogságába keveredett 🙁 Naponta találkozunk ilyen esettel , pedig gyakran elmondjuk, hogy mindenki ha elmegy otthonról vigye magával az inzulint, vércukormérőt, hypos csomagot. Őszintén szólva engem nem is lep meg a történet 🙁
Elég nagy felelőtlenség! Én Kapuvárig sem megyek el nélküle, bármi közbe jöhet, sajnos nekünk életszükséglet az inzulin!
Nem tudom ilyen hogy lehet.Itt a faluba nem viszem magammal de ha Kapuvárra megyek mindig nálam van.Az éjjelit nem lenne muszály cipelnem mégis viszem ki tudja mi történik.Igaz a táskám nehéz de megéri.
Ahogy kilépek a kapumon, nálam az inzulin mindig ott van. Sőt télen mindig van nálam a tollban megtalálható inzulinokon kívül teli ampullák is.
Sőt, kb. 40 g Ch -nak megfelelő kajcsi is télen-nyáron.
Engem 37 éve senki nem látott a kapun táska nélkül kilépni. Na jó nem akkor, ha a szomszédba megyek. A készletem teljes, sőt tartalékokkal ellátott, a nyakamban a dögcédulám a nevemmel, inzulinjaimmal és a telefonszámokkal. Alapból nem engedem meg magamnak, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerüljek. Amit néhányan csinálna, az felelőtlenség, sőt szándékos veszélyeztetés. Nem lehet, sőt nem szabad mások kényére-kedvére kiszolgáltatottá válnunk!
Inzulinok, beadók, csík, mérő szöllőcukor, plusz kaja, okmányok, pénz és még sok minden más állandóan legyen a közterületre kilépő, otthonát tartósan elhagyni kívánó cukorbetegnél!!!