Sára Biró kérdezte ennyi ideje: 7 év
Én hiszek abban hogy mind a beteg,mind a dolgozó személyzet a legjobbat akarja a cukorbetegnek.Még mindig optimista vagyok, habár jó néhány kudarcot megéltem a munkám során,de ha százalékban kellene megmondani miből van több természetesen a sikerből. Lehetne bontogatni,hogy mit nevezünk sikernek?!Erről már korábban is írtam, mi apró sikereknek örülünk együtt a beteggel,sokszor mi jobban,mint maga a beteg,mert ő még mindig nem érti,hogy mi minek örülünk annyira! :-)Higgyétek el,hogy rossza amikor a háziorvos kiszűr egy jogosítvány hosszabbítás alkalmával és nem akarjátok elhinni,hogy cukorbetegek vagytok, mert ugye nem fáj és sok utánajárást,macerát várakozást igényel,de ez a jobbik eset. Ilyenkor inkább örülni kellene, hogy nem egy szövődmény hívta fel a figyelmet a cukorbetegségre!Vagy amikor odaadóan foglalkozunk egy beteggel és ő nem valós értéket írja be a napló elgondolkoztatok,hogy mennyire rosszul esik a gondozó csoportnak?! Nem voltunk jók,nem beszéltünk érthetően,rossz a hozzáállásunk?! Vagy csupán nem törődés,mert akkor hamarabb szabadulok a rendelőből?!Mindenkinek meg kell keresni a maga orvosát, de higgyétek el nem jó dolog folyamatosan váltogatni.
Tanuljatok meg kérdezni, hogy segíteni tudjunk.Folytatni fogom az elmélkedést,de ti is írjatok véleményt! Köszönöm!
Zsuzsanna Német answered 7 év ago
Az a véleményem hogy a kezelő orvosunk is jót akar és a diabetológusunk is ,de mi valamiben mindíg hibázunk , ( tisztelet a kívételnek )nálam az evés a probléma az hogy inkább nem eszem ,birok éhezni pedíg ezt tilos lenne!! A főzésnél az alapanyagokra nagyon figyelek ez nem is kérdés!
Sára Biró answered 7 év ago
Köszi Zsuzsa! Természetesen nem mindig a beteg hibázik,mert van úgy hogy nincs kellő idő elmondani valamit,illetve ami nekünk természetes az a betegnek nem.
G Zsóka answered 7 év ago
Nekem az jelenti a legnagyobb problémát, hogy állandóan önmagamra kell figyelnem. Ez soha nem volt így, nem forogtam önmagam körül, a szeretteimre és a környezetemre koncentráltam. Narcisztikus személyiségűeknek való ez a betegség. Eddig a vicc…
Nagyon komolyan veszem a betegségem, betartom a testmozgást, az étkezéseket, mérem a tápanyagokat : CH érték, kalória. Minden erőfeszítése ellenére nem vagyok elégedett magammal, az eredményeimmel. Előfordul, hogy 2-3 napon át 3-5 körül tanyázik a cukrom, máskor 10 körüli értékeket produkálok egy-egy napon. Nagy sikerként könyvelem el, ha napokon át sikerük az ideális értékek között tartanom. Lehet, hogy ebben még nem tettem szert elég rutinra, 9 hónapja vagyok inzulinos. Reménykedem és nagyon fegyelmezettséget várok el magamtól.
Elégedett vagyok a kezelőorvosommal és a diabetikussal. Elégedett vagyok azzal is, hogy tartom a súlyom, de gyakrabban érzem magam fáradtnak, mint kezelés előtt. Próbálom elfogadni, hogy ez egy életre szóló program.