Önállóság, a döntés szabadsága és az érte viselt felelősség egy cukorbeteg életében

KérdésekÖnállóság, a döntés szabadsága és az érte viselt felelősség egy cukorbeteg életében
jaskó kérdezte ennyi ideje: 12 év

Örökké hálás leszek Dr Iványi János Tanár úrnak, aki azt mondta: "Döntsön maga az életéről. Én nem foghatom örökké a kezét. Vállaljon felelősséget a döntéseiért, viselje annak következményeit. Tanuljon belőlük. Viszont ha elakad, vagy tanácsra van szüksége, ne várjon. Hívjon, jöjjön, megbeszéljük"
Békés megyében volt két diabetesz gondozó bázis. mindkettő egy egy kórházra épült. A településünkről mindkét intézménybe jártak betegek. Klubvezetőként annak idején könnyen meg tudtam mondani, hogy ki hova jár. Az egyik gondozó betegei önállóak, határozottak, jól képzettek és bátrak voltak, míg a másikba járók rettenetesen függtek a kezelőorvosuktól. Az eredmények az elsőt igazolták. Szerencsére mára ez a különbség már eltünt. Ti hogyan viszonyultok a témához? Ki mennyire mer önállóan döntést hozni? Ki állíthatja szabadon az inzulinadagját? Mertek e kérdezni? Mertek e önállóan dönteni? Az önállóságot támogatja e a kezelőorvosotok, vagy éppen megpróbálja visszaszorítani? Az én kezelésem teljes döntési szabadságot biztosít számomra és a mai napig az Iványi Tanár úr által mondottak szerint élek és kezelem magam.

13 Válasz
Best Answer
Krisztina Kiss answered 12 év ago

Én ugy látom környezetemben, hogy az idősebbek nehezen változtatnak az adagokon ők tarják magukat ahoz  amit elö irnak , csak hát az evéshez már annyira nem és igy hamar kiugrás van mert nem korigálja.

Árvai István answered 11 év ago

Huh, nem is tudom mennyire idevágó. De talán nem nagyon idegen a kérdéstől.
Benedek Istvánt a legkülönfélébb helyeken és okból szoktam idézni. Most is így teszek.
Sok orvos ágál az ellen, hogy a betegek ne úgy rendelgessenek gyógyszereket, mint marhasültet az étteremben. Személyes sértésnek veszik, ha beleszólnak a munkájába. Ez hiba.
A beteg önálló személyiség, test és lélek. Ő mindig magával van, nem csak arra a pár percre, ameddig a rendelőben tartózkodik. Ő ismeri legjobban magát, testét, érzelmeit. Ő érzi, melyik gyógyszertől lett jobban, melyiknek nem vette észre a hatását, esetleg melyik okozott neki rossz közérzetet.
A betegtől érkező észrevételek, kívánságok sorát a tanult tudásán átszűrve, de mindenféleképpen figyelembe kell venni.

Sára Biró answered 11 év ago

 Kedves István az orvos írja a gyógyszert azért nem a beteg diktálja,  hogy mit írjon fel 🙂 . Sokszor egy-egy jogszabály ,vagy laborvizsgálat sorolhatnám,hogy mi miatt nem lehet az adott gyógyszert az orvosnak felírnia. Természetesen nem mindenkinél ugyanaz a gyógyszer válik be, és ezt követően tudja elmondani a beteg,hogy mit tapasztalt.

Szabó Eszter answered 11 év ago

A krónikus betegségek esetében fokozottan jelen van a beteg döntése. Hiszen nem egyszerűen egy gyógyszer szedéséről, hanem életmódváltásról van szó, amiben sajnos gyakran nem partner a környezet (bár cáfoljatok meg! 🙂 ).
Fontos, hogy a betegek megértsék, a döntéseik befolyásolják az életminőségüket, a fizikai és pszichés állapotukat, és hogy képesek legyenek ezeket reálisan értékelni. Lényeges, hogy őszinték legyenek (ugye a nem valós értékekről már írtatok egy másik kérdés kapcsán), mert csak így lehet valódi segítséget nyújtani nekik.
Tudom, hogy sok minden múlik a kezelőorvoson és az asszisztensen, de ők akár bele is feketedhetnek, ha a beteg nem hajlandó tenni saját magáért. Az a jó, hogy ha orvos és beteg között közel egyenrangú a kapcsolat: mivel minden beteg más, mindenki a saját tüneteit, panaszait ismeri a legjobban, amiket az orvosnak (ideális esetben) meg kellene hallgatnia (nem a panaszáradatokra gondolok, hanem a lényeges és fontos információkra), és ezeket figyelembe véve a beteggel együtt kellene kidolgozni a gyógyszerek, inzulin megfelelő adagolását.