jaskó kérdezte ennyi ideje: 11 év
Örökké hálás leszek Dr Iványi János Tanár úrnak, aki azt mondta: "Döntsön maga az életéről. Én nem foghatom örökké a kezét. Vállaljon felelősséget a döntéseiért, viselje annak következményeit. Tanuljon belőlük. Viszont ha elakad, vagy tanácsra van szüksége, ne várjon. Hívjon, jöjjön, megbeszéljük"
Békés megyében volt két diabetesz gondozó bázis. mindkettő egy egy kórházra épült. A településünkről mindkét intézménybe jártak betegek. Klubvezetőként annak idején könnyen meg tudtam mondani, hogy ki hova jár. Az egyik gondozó betegei önállóak, határozottak, jól képzettek és bátrak voltak, míg a másikba járók rettenetesen függtek a kezelőorvosuktól. Az eredmények az elsőt igazolták. Szerencsére mára ez a különbség már eltünt. Ti hogyan viszonyultok a témához? Ki mennyire mer önállóan döntést hozni? Ki állíthatja szabadon az inzulinadagját? Mertek e kérdezni? Mertek e önállóan dönteni? Az önállóságot támogatja e a kezelőorvosotok, vagy éppen megpróbálja visszaszorítani? Az én kezelésem teljes döntési szabadságot biztosít számomra és a mai napig az Iványi Tanár úr által mondottak szerint élek és kezelem magam.
Krisztina Kiss answered 11 év ago
Én ugy látom környezetemben, hogy az idősebbek nehezen változtatnak az adagokon ők tarják magukat ahoz amit elö irnak , csak hát az evéshez már annyira nem és igy hamar kiugrás van mert nem korigálja.
katalin answered 11 év ago
Én pont multkor beszéltem Szabo föorvosurnak arrol hogy kicsit másképp adom az inzulint mind megbeszéltük többször kevesebbet mert a munkám igy engedi.Ö azt mondta azért van az analog inzulin hogy kicsit tudjuk variálni és igy jo.
Nanita answered 11 év ago
Merek kérdezni, merek önállóan dönteni és ezt támogatja is jelenlegi kezelőorvosom. 🙂
Sára Biró answered 11 év ago
" A cukorbeteg edukáció (DSME : diabetes self-management education) definíciója és célkitűzései:
DSME definíciója: folyamatos tevékenység a cukorbetegek öngondoskodásához szükséges tudás,hozzáértés és képesség megszerzésének elősegítésére. A DSME célja, hogy elősegítse és fejlessze az információkon alapuló döntéshozást,az öngondoskodással kapcsolatos magatartásformákat, a problémamegoldást és a gondozó csapattal való aktív együttműködést; továbbá, hogy javuljon a betegség kimenetele és a betegek egészségi állapota illetve az életminősége."
Funnel MM és mtsai. Diabetes Care 2011; 34 (Suppl 1): S89-S96.
Julcsi answered 11 év ago
28 éve tartó cukorbetegségem alatt sokszor hozok döntést egyedül! Ha nagyobb problémám van akkor van ki segítsen hála Isten! Telefonos segítség, Sárika és a körzeti ápolónőnk Éva akiknek soha nem fogom tudni meghálálni a segítségüket!
Sára Biró answered 11 év ago
Julcsi már annyiszor megköszönted. 🙂
Én nagyon örülök amikor tudjátok,hogyan kell korrigálni,vagy változtatni az adagon,vagy ha kérdeztek szívesen válaszolok, és végtelenül szomorú vagyok amikor jön egy-egy a beteg és még mindig annyi inzulint ad , és abban az adagban ,mint egy évvel korábban.
Edina answered 11 év ago
Sziasztok!Senki nem ismeri jobban a szervezetét,mint saját maga így csak magunknak tudjuk "ki kisérletezni",hogy jó legyen.
Sára Biró answered 10 év ago
A mai nap folyamán eszembe jutott e kérdés.
Egy inzulinos cukorbeteg nő érkezett a rendelőbe, hogy nem tudja kicserélni a patront a a beadó tollban. Kiderült,hogy évekig a férje cserélte ki az inzulinját, aki szintén inzulinos cukorbeteg volt,de infarktusban hirtelen elhalálozott. A férj halála után a betegünk szintén infarktust kapott, néhány napja jött haza a kórházból.
(Tudom Jaskó eredetileg nem efféle önállóságra gondolt,mert ezt természetesnek gondolnánk,de ilyen is előfordul.)
jaskó answered 10 év ago
Ennyire azért nem szabad másra hagyatkozni, de azért egy társ elvesztése nagy bizonytalanságot eredményez. Még nekem is voltak félelmeim, amikor a közelmúltban a feleségem hosszabb időt töltött kórházban. Elveszett az a lehetőség, hogy baj esetén van még egy egy lehetőség, akire számítani lehet. Jön a hiányérzet, majd a félelem, majd ezt követően a nem érdekel, elegem volt. Ezért írtam korábban, hogy az inzulinos cukorbetegség nem szereti a magányt