Minden nap meg kell vívni a harcot, de soha nem feladni!

Én magam is éreztem néhányszor, hogy elég, VÉGE! Nincs tovább! Minek erőlködjek, hiszen mindent elvesztettem. Igen elvesztettem a sport sikereimet, elvesztettem a hivatásom. Elvesztettem a relatív szabadságom. De mi maradt? Sokkal több, mint bárki hinné. Maradt a család, a feleségem, a fiam és kerestem új célokat, új kihívásokat. A cukorbetegség maga is egy nagy kihívás. Aki megbirkózik vele, vagy csak a békés egymás mellett élést választja, annak akár örömet is okozhat, hiszen döntések sorozatával szembesülünk naponta és az eredmény nem sokat várat magára. Megáll, vagy el sem kezdődik a szövődmény, akárhogy is, de látunk. Működik a vesénk, ver a szívünk, a saját lábainkon állunk és járunk. Ha mégis bekövetkezik a baj, hát kicsit sírunk, de elfogadjuk és megtanulunk együtt élni és akkor is emberi módon, minőségi életet élni. Ha pedig jön az elkerülhetetlen, akkor pedig emberhez méltó módon tudjuk azt fogadni. Mindenki megharcolja a maga harcát. Mindenki megjárja a maga útját, ki símán, ki botladozva, ha közben el is esünk, hát felállunk és indulunk tovább!! Ne felejtsétek a sírás tisztítja ugyan a könnycsatornákat, oldja a feszültséget, de nem megoldás!

 Mi a véleményetek?

 Mi a véleményetek?

Igazad van Sárika! Akasztják a hóhért. Kellett nekem ilyen cirkalmasan másokat biztatni, amikor  most magam nem találom a régi önmagam. Mostani helyzetemben kétszer is elolvastam a felvezetőt, mire leesett, hogy ezek a mondatok tőlem származnak. Jókor, jó helyre tetted föl! Köszönöm!

Szia Jaskó,
tudok, tudunk valamiben valahogyan segíteni?

Igen, Nanita! Azzal, hogy vagytok!!!! Van a KeVa!

Lehet, hogy ellenszenvet vált ki, de én nem érzek olyasmit mint ami a kérdésben szerepel. Nem okoz lelki problémát a betegség. Attól, hogy szurkálom magam, foglalkoznom kell a helyzetemmel, nem veszi el az életkedvem. Az életben sokkal több a szép, a kellemes, az örömöt okozó esemény, mint a rossz, csak észre kell venni. Lehet, hogy én szerencsés ember vagyok?

Kedves György,
azt hiszem, hogy te a nagyon szerencsések közé tartozol. Az értékeid nagyon szuperek az elmondásod szerint.
Mi akik már nagyon régóta vagyunk betegek, én pl. szinte ezzel a betegséggel nőttem fel, néha másképp látjuk, gondoljuk a dolgokat, sajnos. Nálunk sem a szurkálás, a pontos étkezési időpontok…..okoznak gondot, hanem a rendszeresen előforduló hipók vagy magas értékek, amiket minden erőfeszítésünk ellenére sem tudunk kivédeni. Amikor pl. 18 a cukrod és ezt korábban írtam, mindened fáj, megmozdulni sem tudsz és az ici pici gyermeked vagy éppen a nagy ha otthon van próbál neked segíteni, hát nem éppen a legkellemesebb érzés. És olyankor bizony elmegy az életkedved, nem veszed úgy észre az élet apró örömeit, belefáradsz a 30 valahány éve fennálló folyamatos küzdelemben, főleg akkor amikor nem is tudod az okát a borulásnak, rossz értéknek. Bizony nagyon nehéz időszakok ezek és minél régebb óta vagy beteg, annál jobban megviseli mind a szervezeted mind a lelkedet amikor van egy rosszabb napod az értékek tekintetében. Biztos emlékszel rá nem olyan rég ti tartották bennem is a lelket, mert elég rossz gondolataim voltak, miután rendszeresen kifogtam a szivárgó Lantust és tehetetlennek éreztem magam a gyártókkal szemben, bármit is csináltam hosszú időn át magas volt a cukrom. És ugye hát ezt a lelkileg összetört állapotot még fokozza még a mindennapok gondjai, kinél gyerekek betegségei, kinél anyagi….

 Hát igen,párszor már én is kibuktam mikor jött 1-2 rázós időszak,de kimásztam belőle.Előszedtem minden tudományomat,az élni akarásomat.Van még mit tanulnom.Nekem nem a szurkálás okozott gondot,hanem akár hogy vigyázok,odafigyelek és elszáll a cukrom,ettől akadok ki általában.De ahogy mondják,az ember holtig tanul!Ezzel az állapottal szépen együtt lehet élni,csak ki kell ismerni. Számomra ez a mostani időszak is sok tanulságot hozott.

Kedves Jaskó!

Úgy látom, valami komoly dolog történt. Lehet erről itt beszélni? Tudok esetleg segíteni?

Tudom, hogy sok mindenre képes vagy, hiszen az élet sok kihívás elé állított, amikkel rendre megbirkóztál. Hiszem, hogy most is ott van benned az ehhez szükséges erő, csak meg kell találnod.