Milyen írásos útmutatóra,információs anyagra van szüksége egy cukorbetegnek?

• Betegségem felfedezésekor először is meg kellett, hogy értsem életmódváltásra van szükség, és ha ezt sikeresen megteszem, akkor van remény, hogy egészségi állapotom is javul. Nem tudtam, hogy mikor, hogyan és mit kell tennem. Éreztem, hogy egyedül, az akkori tudásommal nem megy. Segítség keresésére indultam, a diabetológiai szakasszisztens ellátott tanácsokkal. Ezt követte különböző eszközök (mérlegek, mérők) beszerzése. És ezzel párhuzamosan megtörtént az idevonatkozó alapismeretek megszerzése, melyeket az idő múlásával folyamatosan bővítenem kell, a tanulást folytatnom kell:Először kiadványokat kaptam a szakrendelőben:A diabetológiai szakasszisztens készített egy személyre szabott étkezési útmutatót, melyet időnként azóta is átolvasok.Életviteli tanácsok cukorbetegeknek.Cukorbetegként is lehet jól élni. 1, – 4, részek a Novartisz kiadásában.Étrendi tanácsok.  Janovits Gabriella és Nagy Kinga munkája.Konyhasarok receptgyűjtemény. Sorozat Nagy Margittól, a Tudomány kiadó gondozásában.A diétás könyvek közül használom:Cukorbetegek nagy diétáskönyve. Negyedik bővített kiadás, mely Dr. Fövényi József és Gyurcsáné Kondrát Ilona könyve.Meg kell említenem, hogy jártam a Diabetes Iskola Kapuváron előadás sorozatára, ahova érdemes elmenni minden cukorbetegnek még annak is, aki már sok mindent tud.Nem utolsó sorban említem a jelenlegi oldalt, a „KEVA” –át. Itt rengeteg hasznos, jó, megszívlelendő ismeretre tettem szert, amiket a betegtársak írásaiból és a kérdésekből-válaszokból gyűjtöttem össze.Nem maradhat ki a felsorolásból az internet, a „Kaloriaguru.hu” a könnyedén elérhető tápanyagtáblázatok. és a témával foglalkozó web oldalak sem. Mind lehetőséget és alkalmat adnak arra, hogy ismereteimet bővíthessem. Elmondhatom, hogy az én esetemben nem maradtak megválaszolatlan kérdések a diabetesszel kapcsolatosan.

A fenti válaszomban csak a kiadványokról, a könyvekről, és az iskoláról írtam, de a teljes képhez szervesen hozzátartozik, hogy írjak az orvosokról, a segítőimről is.  Kezdeném a sort a néhai Főorvos úrral, aki a regisztrációm után megismertetett az alapismeretekkel.                                                                   Jelenlegi kezelő orvosom, a Főorvos asszony, akivel együttműködve stabilan tudom tartani a vércukor értékeimet és a testsúlyomat. Ővele részletesen kiértékeljük az elmúlt kontroll időszak labor leleteim és az étkezési- vércukornaplóim értékeit, változásait.                                                                                                                              Fő segítőm évek óta a diabetológiai szakasszisztens, akihez bármikor fordulhattam a felmerült gonddal, problémával, önzetlenül legjobb tudása szerint látott el tanácsokkal és írásos anyagokkal.                       Nem utolsó sorban említem háziorvosomat, akinek alkalmanként, de legalább negyedévente elérhetővé teszem naplóimat, kimutatásaimat, melyek tartalmát a rendelésen közösen kiértékelünk és meghatározzuk a további teendőket.                                                                                                                Végül, sok-sok köszönet és hála azért, hogy egészségi állapotom stabilizálásával hozzásegítettek a jelenlegi életmódom kialakításához.  Örök igazság, hogy egyedül nem megy, nagyon kellett a szakemberek segítsége!

Kedves Sárika.A legnehezebb nálam is az életmód váltás ami nehéz volt,
megkellett tanulni a szervezetem jelzéseit hogy ha  nem áll módomban mérni a vércukrot,akkor is  felismerjem ha éppen le vagy fel ment a cukorszint.Meg kellett szoknom hogy mindig hasonló időben insulinozzam,étkezzem.Nem lehet gátlásos az ember ha orvossal konzultál,mert nem lehet tudni egy aprónak tűnő probléma mögött mi rejlik.Ezzel meg kell tanulni élni.Ennyi jutott eszembe igy gyorsban.

 Én ugyan pasiként nemigen főzöcskézek, de mikor megtudtam hogy cukorbeteg vagyok kissé talán pánikba is estem hogy mi az amit szabad és mi az amit nem! Az interneten utánanéztem pár dolognak, de ahány oldal, körülbelül annyiféle információt találtam! Na ebbe még bele is zavarodtam kissé! A Főorvos asszony rendelésén, a szakasszisztenstől (igen Öntől Sárika) kapott prospektusokat, kiadványokat kezdtük tanulmányozni az asszonnyal. Ezekből az ember már körülbelül tudta hogy mi javasolt, mi nem javasolt és mi az ami belefér módjával a táplálkozásba! Azonkívül olvastam hogy mennyire fontos a rendszeres evés, ami addig igencsak rendszertelenül és összevissza történt! Sajnos a prospektusok konkrét címeire nem emlékszem, de mivel szakrendelésen kaptam őket ezért bíztam bennük! A változatossá tételben nagy segítség volt a receptekkel teli -Cukorbetegként is lehet jól élni- című füzetecske! Hirtelenjében ennyi jutott eszembe! Ha valami még eszembe jut , ígérem leírom ide!

• Begépelem újra az előző válaszomat: A fenti válaszomban csak a kiadványokról, könyvekről és az iskoláról írtam, de a teljes képhez hozzátartozik, hogy írjak az orvosaimról, segítőimről is.
• Kezdeném a sort a néhai Főorvos úrral, aki regisztrációm után megismertetett az életmódváltáshoz szükséges alapismeretekkel.
• Jelenlegi szakorvosom, a Főorvos Asszony, akivel együttműködve stabilan tudom tartani a vércukor értékeimet és testsúlyomat. Vele részletesen kiértékeljük az elmult konroll időszak labor leleteim és az étkezési, valamint vércukor naplóim értékeit változásait.
• Fő segítőm évek óta a diabetológiai szakasszisztens, akihez bármikor fordulhattam a felmerült gonddal, problámával, Ő önzetlenül, idejét nem kímélve, legjobb tudása szerint látott el tanácsokkal, és írásos anyagokkal.
• Nem utolsó sorban említem a háziorvosomat, akinek alkalmanként, de legalább negyedévente bemutatom naplóimat, kimutatásaimat, melyek tartalmát a rendelésen közösen kiértékeljük és meghatározzuk a további teendőket.
• Végezetül: sok-sok köszönet és hála azért, hogy egészségi állapotom stabilizálásával hozzásegítetttek a jelenlegi életmódom kialakításához. Örök igazság, hogy egyedül nem megy, nagyon kellett, és még kell is a szakemberek segítsége.

Ami fontos lehet egy kezdő cukorbetegnek:
– egy nagyon jó táblázat, kis kézikönyv ami akár a táskában elfér az alapvető élelmiszerek szénhidrát tartalmáról, nyers és főtt állapotban, azok felszívódásának gyorsasága
– mennyi Ch-hoz hány egység inzulin szükséges. Ez akkor lehet fontos, ha többet szeretne enni mint amennyit szokott
– a megfelelő inzulin korrekciós mennyiségek
– időjárás, betegségek, menses esetén az inzulin és vércukor kezelése
– és mivel nekem a törött, repedt ampullák a mumusom: megtanulni, hogy hogyan nézze át az ampullát annak megkezdése és használata közben…

 Én ennél a kérdésnél meg akadtam ,nem tudom mit írjak,nálam annyi minden van még a cukorbetegség mellett ,talán én még jobban kell h figyeljek mindenre .

Kezdetben csak a gondozóban kapott ismeretterjesztő anyagokat tanulmányoztam. Később már célirányosan kerestem a cukorbetegséggel kapcsolatos szakkönyveket. Számomra legtöbb segítséget a Dr Fövényi József által írt könyvek jelentették. megrendeltem a DIABETES újságot. Az étkezésem szó szerinti megreformálásában a Dr Oláh Andor Reformkonyha című könyve segített a legtöbbet. Rengeteget tanultan a cukorbeteg klubban és különböző területi és országos rendezvényeken elhangzott előadásokon. Azután meg itt az internet és itt a KEVA! Az anyagok tanulmányozásán túl sokat használom a saját tapasztalataimat rögzítő diabetesz naplómban rögzített adathalmazt.
Fontosak tartom a CH és kalória táblázatokat, de számomra nem elhanyagolható az ételek glikémiás indexének az ismerete is. A napi rutin feladatok elvégzése közben sem árt újra és újra frissíteni az ismereteinket. Az biztos, hogy a betegségem elején az első "betegoktatásomon" minden olyan ijesztő volt, abból szinte semmit nem jegyeztem meg. Csak egy dologra tudtam koncentrálni: arra, hogy Vége az addigi életemnek, a pályámnak és mindent teljesen újra kell kezdeni. A mostanában egyre inkább teret nyerő diabetesz iskoláknak az elterjesztése nagyon hasznos lenne. Sárika is vezet egy ilyet. Itt a szakanyagok ismertetésén túl lehetőség van a tapasztaltabb betegek ismeretanyagának átadására is. Talán ez oldja legjobban a szorongást. mennyivel másabb az, ha látok egy 40-50 éve cukorbeteg embert, aki még indig jól tartja magát, mit azzal a tudattal kezdeni, hogy egy életre megszűntem egészségesnek lenni