Mikor lesz egy játékból szenvedélybetegség?

 Valóban hány órás játék jelenthet betegséget? Vagy ez nincs így definiálva?

Hát ez a számitogépezés számomra kétértelmü.Az én lányom is leül elé szünetbe minden nap söt én is mert át futom a kedvenc oldalaim igy a kevát is.persze biztos van olyan aki már tulzásba viszi.

 De Kati a keva játék:-)?

Abban az esetben, mint pl. az alkohol:
Ha a pénzét arra költi, ha nem jár rendesen dolgozni, ha nem törődik a családjával, ha hazudik, hogy mit csinált, mire kellett a pénz, hol volt, ha nem tudja abbahagyni vesztés után a játékot, mondván "majd most nyerek", ha nyerés után nem tudja abbahagyni, mondván "most megy a szekér".
Ilyen esetben orvosi segítség kell, mert az elvonás olyan erős feszültséggel jár, amit csak gyógyszerrel lehet kezelni, mellette pedig fontos a pszichoterápia, hogy mi áll a háttérben, miért állt neki játszani, milyen feszültséget csökkent vele.
Leginkább nem órában definiáljuk, hogy betegség-e, hanem abban, hogy a mindennapi életvitelt mennyire befolyásolja.
Egy számítógép-függő például nem eszik-iszik rendesen, nem látja el magát, elhanyagolja a barátait (mármint a hús-vér verziójúakat 🙂 ), teljesen összevissza alszik.
Fontos, hogy amíg ellátja a mindennapi teendőit, a szociális és munkahelyi szituásiókban képes jól működni, addig nem betegség.

 Ezt csak azért kérdeztem,mert vannak emberek akik minden nap különböző közösségi oldalakon vannak és az azon levő játékokat nap,mint nap órákon keresztül csinálják.Pl . a gyerek órákon át játszik és szinte nem lehet hozzászólni,annyira elfoglalt,hát elgondolkoztató ez. De felnőttek is szinte naponta játszanak,itt természetesen nem az ilyen közösségi oldalra gondolok mint a keva,meg más oldalak ahol a tudást gyarapítjuk és közben természetesen visszaolvasunk, beírunk,ahol a tudásunkat gyarapítjuk. Ezért is tettem fel ezt a kérdést. Köszönöm a válaszokat!
Ezzel kapcsolatosan vélemény?

Sajnos a mai információval és ingerekkel túlterhelt világban sokan azért választják az internetes közösségi oldalakat, mert ott könnyebben tudják "szűrni" a dolgokat, nem kell a másik hangszínére, viselkedésére figyelni, nem kell a másikat "pátyolgatni". Elkerülhetetlen, hogy a gyerekek ne üljenek sokat a gép előtt, mert amíg mi elmentünk egyet biciklizni a barátnőimmel, addig ők úgy tartják a kapcsolatot, hogy meg sem kell mozdulniuk. Meg ott könnyebb elmondani bizonyos dolgokat a másiknak, mert nem látod a reakcióit. De azok a gyerekek, akikkel a szülőknek van idejük kicsit is foglalkozni, nem nőnek oda a gép elé. És hála istennek, megint egyre több ilyen családot látok.