Mikor és hogyan tegyük?

Nekem 60 éves koromig egészségbeli problémáim nem voltak, 80 kg körüli testsúllyal, elfogadható vérnyomással, olvasó szemüveggel, éves orvosi alkalmassági vizsgálatokkal tettem dolgomat a világban. Aztán egyszerre megváltozott minden: elmaradt a napi mozgás, gyaloglás, és mindenki a kedvembe járt, én kaptam itthon is és az éttermekben is a legjobb és a legbőségesebb falatokat. Oda jutottam, hogy a régebben szokásos munkákból elvégeztem félórányit, már fáradtam is el, le is ületem és fújtattam, mint egy kovácskohó. Legfeljebb a vendéglátó egységbe sétáltam, vagy kerékpároztam el, ahol beszélgettem a velem egykorú ismerőseimmel. Elkényelmesedtem, eltunyultam teljesen. Az eredmény: szaporodó számú kilók, majd éjszakánként jelentkező, erős orrvérzés, amit a magas vérnyomás váltott ki. Ennek következtében egy hét kórház, kivizsgálások, majd a vérnyomás csökkentő gyógyszerek mellett további szakvizsgálatok következtek. Így kerültem a diabetológiára, majdnem 95 kg.-san, a 10-es értéket közelítő vércukor értékkel. Következett a laborvizsgálat, mely alátámasztotta azt a diagnózist, hogy II. típusú cukorbeteg lettem, és már a Főorvos úrtól kaptam is az utasítást, hogyan kell felépíteni a gyógyszer kúrámat. A diabetológiai szakasszitens pedig ellátott jó tanáccsal: mennyi legyen a napi kcal és a Ch elfogyasztott mennyisége, és kaptam tőle prospektusokat is, melyekben egyes tápanyagok, ételek értékeit is megtaláltam. Ahogy a napot teltek mind többet tudtam meg a betegségemről, és bizony szorgalmasan jártam a rendelőbe, rendelési idő előtt, méretni a vércukromat. Eldöntöttem: fel kell hagynom az utolsó pár évben kialakult életvitelemmel, meg kell előznöm a további bajt, még mielőtt komoly probléma, szövődmény alakulna ki. Tehát életmódváltásra van szükség, és ha ezt sikeresen megteszem, akkor van remény, hogy egészségi állapotom javul.Igen ám, de nem tudtam, hogy mikor, hogyan és mit kell tennem. Éreztem, hogy egyedül, az akkori tudásommal nem megy. Segítség keresésére indultam, a diabetológiai szakasszitens tanácsra rendszeresen látogattam a KEVA. -át, mindent elolvastam a neten, ami a témával kapcsolatosan elém került, kaptam a rendelőben kiadványokat, rendeltem postán könyveket. Vettem pontos szobamérleget, tized grammokat mérő, kijelző, konyhai mérleget. Tudva, hogy a halogatással csak súlyosbíthatom helyzetemet hozzákezdtem, majd folyamatosan és következetesen elkezdtem fogyókúrázni, étkezési naplót, vércukornaplót, vérnyomásomról naplót vezetni, és a naplókba tett bejegyzéseimet naponta kiértékelni.Megtanultam, hogyan kell az étkezéssel vigyázni, hogy az elég változatos és vitaminokban gazdag legyen, és mégse lépjem túl az előirányzott kalória és szénhidrát mennyiségeket. Felismertem a mozgás fontosságát is, habár sosem voltam egy sportoló típus, de a kertészkedéssel, a kerékpárral való közlekedéssel, a napi sétákkal megfelelő mennyiséget mozogtam. Megtanultam ezt a szakmát is, mert ez is valahol a maga nemében egy komoly szakma, mármint az egészséges életmódra való áttérés és az egészség megóvása. Valójában itt rejlik a minőségi továbbélés mikéntje és a szövődmények megelőzése. Ezt megértve és tudva tettem mindazokat a dolgokat, amikről már többször írtam itt a KEVA oldalon is.Az eredmény sem maradt el, elkezdtek leolvadni a kilók, szépen fokozatosan napi 7,66 dk távozott hét hónapon keresztül. Végül 17 kg. -ot fogytam. Most a testsúlyom a magasságomhoz, életkoromhoz viszonyítva elfogadható. Fokozatosan visszatért a régi énem is. Könnyebben mozogtam, és többet mozogtam, és mivel nyáron történt mindez jobb kedvel is mozogtam. Elmondhatom, hogy a fogyásnak köszönhetően:Újra képes vagyok folyamatos, olykor még komolyan megterhelő munkákat is elvégezni, annak ellenére, hogy izmaimat nem borítja zsírpárna és megint pár évvel idősebb lettem. Bízom abban:-          hogy átgondolt, és a testsulyomnak megfelelő változatos étkezéssel, megfelelő tápanyag bevitel mellett tudom tartani a 77,5  és a 79,5 közötti testsúlyt és nem leszek többé túlsúlyos.-          hogy vércukorszintem és vérnyomásom a jelenlegi értékeken marad, és nem kell újra aktívan fogyókúráznom. Végül, sok-sok köszönet és hála azért, a szakorvosoknak, a diabetológiai szakasszitensnek, hogy a fentiek megvalósításához hozzásegítettek. Örök igazság egyedül nem megy, nagyon kellett a szakemberek segítsége! 

 Köszi a részletes választ 🙂
Többieknél mi a tapasztalat?

 ?

Tornázni minden este nekem már ez hozzátartozik az életemhez!!

 Szia Zsuzsa! Így van, a rendszeresség nagyon fontos 🙂

 Pityu nem is tudtam,hogy  egy hétig kórházban voltál, és melyik osztályon?

Sopronban voltam, most lesz három éve, az Orr- fül- gégészeten.