Miért van az,hogy a pszichiáter egyből gyógyszerrel indít ,pszichoterápiára nincs idő?

TUDOD SZERINTEM AZ EGYSZERÜBB. . SOK A BETEG MINDENKIRE NINCS IDÖ . DE EZ CSAK AZ ÉN VÉLEMÉNYEM.DE AZÉRT GONDOLOM VANAK ESETEK AMOKOR  MÁR AZZAL KELL KEZDENI.. MERT CSAK AZ SEGIT…!!!!

 Hát igen Krisztikém igazad van ,sajnos vannak olyan esetek anikor 1xerre gyógyxeres kezelés kell!A beteg állapotától függ !

 Érdekes kérdés! Valóban van idő pszichoterápiára,vagy kimerül  a gyógyszerírásban egy kontroll vizsgálat?

Általában a pszichiátereknek sajnos valóban nincs idejük pszichoterápiára, mert az heti-kétheti rendszerességgel egy-egy órát jelentene páciensenként, illetve nem rendelkezik mindegyikük megfelelő végzettséggel, mert a pszichoterápia végzése feltételekhez kötött. Meg persze állam bácsi sem támogatja, tb nem finanszírozza.
Emellett fontos tényező az is, hogy a betegek nagy része (sajnos legalább 80 %-a) nem is akar szembenézni a problémáinak az okával (rossz házasság, rossz kapcsolat szülővel vagy gyerekkel), hanem inkább gyógyszeres segítséget vár, minthogy valóban nekiálljon "dolgozni magával".
És persze sok esetben az emberek addig húzzák-halasztják a dolgot, hogy mindenképpen szükséges a gyógyszeres kezelés is, ami persze a kutatások szerint sokkal hatékonyabb pszichoterápiával kombinálva.

Igazad van Eszter! 🙂  A pszichiáternek nincs ideje,és a betegnek is kényelmesebb 1-2 szem gyógyszer bevétele. Sajnos a pszichológusok tb. finanszírozása nem megoldott. Pedig milyen fontos lenne!
 

 Van nekem ismerősöm aki magánrendelésre jár és a pszichiáter pszichoterápiával kezdett és nem egyből gyógyszerrel,sőt pszichológust is ajánlott. Igaz szükség volt némi gyógyszeres kezelésre,de nem az volt a meghatározó. Véleményem szerint a pszichoterápia időigényes és mint ahogy az Eszter is írja nem mindenik pszichiáter orvosnak van meg ehhez a megfelelelő  képesítése. Természetesen SZTK alapon a  sok beteg között pszichoterápiára kevés idő van,de néhány mondat váltására viszont szükség lenne,hogy el lehessen dönteni kell-e még mindig a gyógyszer. Mert itt többen is írták az oldalon,hogy soha nem mondja az orvos azt,hogy elhagyhatja. Mi a véleményetek erről?

 Szeretettel  üdvözöllek Benneteket! Köszönöm kedves Eszter és kedves Sárikám, hogy válaszoltatok az elmúlt napokban feltett kérdésemre.  Igen….cselekszem…és remélem sikerül az antidepresszánst sikeresen abbahagynom.  Sok idő…türelem…erős akarat kell..tudom.
– Nekem volt szerencsém még a legelején pszcihoterápiában részt venni. Nekem nagyon tetszett, megnyíltam, elmondtam mindent, remélve, hogy majd a betegtársakkal megbeszéljük, egymásnak segítünk.
Sajnos  a  4.  5. foglalkozásra már nem jöttek el, és  nem beszéltek..  tabuként kezeltek bizonyos dolgokat, zárkózottak az emberek.  Ez kb.   6 éve volt.   Azóta is járok  magánrendelésre, de most már csak a gyógyszerfelíratása szempontjából.  HOgy vagy???   – Kösz. jól vagyok…  sietek, várnak,  sok a betegem…rengeteg a munka…. ect. ect.    így zajlik le egy-egy találkozás.  Most már kétszer is kértem a segítséget a gyógyszer elhagyására…de  nem lehet még- hangzott a válasz.  Majd…..
Azt gondoltam, hogyha bejelentem, hogy közben cukorbeteg lettem, majd  egy kicsit alaposabban megnézik a gyógyszer  összetételét, mert bizony van amelyikben szénhidrát is van…….
Tisztelem és becsülöm a kezelőorvosom, de valahogy olyan  személytelenné vált minden.  Megértem őt/őket is,  de  én meg bízom benne és reménykedem, hogy egyszer vége lesz ennek  a sok májkárosító szintetikus gyógyszerek szedésének és biztató véleményt kapok.  Megmondom  őszintén:  én a nemrég diagnosztizált  diabetesemet  sokkal fontosabbnak tartom és veszélyesebbnek, mint a depressziót.
Talán tényleg nem kellenne már az a  fránya antidepresszáns????:-)
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Üdvözlettel: Marika

 Sajnos a betegek gyakran nem számolnak be olyan fontos lelki tényezőkről az orvosnak, ami segítene eldönteni, hogy valóban szükséges-e a gyógyszer. Erre jó példa annak az évek óta pszichiáter által gyógyszerrel sikeresen kezelt betegnek az esete, aki az első találkozásunkkor elmondta, hogy volt öngyilkossági kísérlete. De ehhez idő kell, és nem két-három felszínes kérdés, aminek válaszaira nem is biztos, hogy odafigyel az orvos, amikor már a 15. beteget nézi és hallgatja meg. Arról nem beszélve, hogy sokszor olyan problémákkal küldik pszichiáterhez az embereket, amit nem neki kellene kezelni, csak egyszerűbb áttolni a felelősséget, így olyan esetekre nem marad idő, akiknek valóban szükségük lenne az értő odafigyelésre.
Persze nem elhanyagolandó tényező az sem, hogy a beteg mit is gondol a maga lelkéről, és meg tud-e nyílni az orvosnak. Mert amíg nem látják be, hogy lelki okok is kiválthatnak betegségeket, addig a betegek nem is gondolnak erre, és sokszor el is hárítják ennek a lehetőségét.