Mai történet: egyik cukorbeteg mondja, hogy sok mindent" megtanult "az oldalról, de nem akar beírni,mert a szomszédja is a kevat olvassa. Pedig nem lenne jobb elmondani, azt hogy "cukorbeteg vagyok?!" Ha véletlen megkínál egy süteménnyel akkor inkább megeszem, csak ne mondjam el, hogy cukorbeteg
vagyok ?
Sajnos van ilyen és inkább a fiatal, meg a középkorosztálynál tapasztalom ezt a tényt, hogy igyekszik megtartani magának a "titkot".
Vagy egy másik eset: fiatal 1-es típ.cukorbeteggel szinte egyszerre megyek át a zebrán és a fülében a fülhallgató (gondolom,vagy remélem azért nem lát), és nem köszön.
Miért van ez így??
Hiába sok a tennivaló, tényleg jó lenne még több egészségnevelő program,és a diabétesz iskola megvalósulása ! Remélem változnak a dolgok.
Én nem titkolom, nem zavar,ha valaki megtudja, bár nem írom ki, nem reklámozom, nem nem csinálok belőle titkot. Az anyósom viszont nem mondta el a szomszédnak, ha ott vagyok és épp inzulint adok be kell csukni az ajtót,nehogy épp akkor jöjjön a szomszéd. Én ezt nem olyan helyen szereztem,ami miatt szégyenkezni kellene. Simán megszúrom magam egy étteremben, vonaton, buszon, ahol kell. Minél nagyobb körültekintéssel csinálnám – nehogy meglássák- annál rosszabb lenne. Időnként az egész ruha gátló tényező, de azt is megoldjuk, mire rám figyelnének már kész is.
Ez az amit soha nem fogok megérteni és felfogni.Rosszullétnél is hamarabb jön a segitség ha tudják a betegségeket.A mai világban ez már borzaszto.