Mennyi idő kell ahhoz,hogy valaki megszokja az inzulin kezelést és ne legyen félelem érzése?

Ha valaki nehezen tudja megszokni, az vegye tudomásul, hogy sírig tartó hűséges társa akadt, olyan, amitől soha nem szabadul, amely az élet minden pillanatában korlátozni fogja egy kicsit, de ezeket  korlátokat a  gyakorlat, a tapasztalat és a megszerzett  tudása birtokában nagymértékben lehet tágítani.
Harcolni, küzdeni ellene, megpróbálni hárítani, nem tudomást venni róla nem lehet, mert nagyon durván visszaüt. Ezt az energiát a megismerésre, a tudás bővítésére kell felhasználni, ezáltal sokkal könnyebbé válik az elfogadás és a megszokás is.
A diabeteszt nem vettük,nem loptuk, nem kocsmában, nem kábítószer által szereztük. Ez jött, megkaptuk és többé nem ereszt. Szégyellni valónk nincs. Ha valaki megtanulja a helyén kezelni, még erősebbé, határozottabbá, sőt magabiztosabbá is válhat általa, mert olyan ismeretek birtokába jut, amivel mások nem rendelkeznek. Ne csak a betegségét, hanem elsősorban önmagát ismerje meg. Megismeri a tűrőképessége, a kitartása, a cselekvőképessége határait és a megszerzett ismeretei birtokában az emberi jellem sajátosságából adódóan feszegetni és tágítani is fogja (tudja) ezáltal azokat.
Mondják ezt betegségnek, állapotnak, kórságnak, átkozzák a sorsot. Felteszik a kérdést miért pont én. Ezen mindenki túl esik, én is. Szerintem egy a lényeg: AZ EGÉSZSÉGES BETEGSÉGTUDAT. A mai modern kezelési módok mellett, kellő odafigyeléssel egy diabeteszes betegnek egyáltalán nem rosszabbak az életkilátásai, mint egy átalag emberé. Sőt az orvosi kontrollok és az ismeretekből adódó önfegyelem következtében akár jobbnak is mondható.