jaskó answered 13 év ago
Ha valaki nehezen tudja megszokni, az vegye tudomásul, hogy sírig tartó hűséges társa akadt, olyan, amitől soha nem szabadul, amely az élet minden pillanatában korlátozni fogja egy kicsit, de ezeket korlátokat a gyakorlat, a tapasztalat és a megszerzett tudása birtokában nagymértékben lehet tágítani.
Harcolni, küzdeni ellene, megpróbálni hárítani, nem tudomást venni róla nem lehet, mert nagyon durván visszaüt. Ezt az energiát a megismerésre, a tudás bővítésére kell felhasználni, ezáltal sokkal könnyebbé válik az elfogadás és a megszokás is.
A diabeteszt nem vettük,nem loptuk, nem kocsmában, nem kábítószer által szereztük. Ez jött, megkaptuk és többé nem ereszt. Szégyellni valónk nincs. Ha valaki megtanulja a helyén kezelni, még erősebbé, határozottabbá, sőt magabiztosabbá is válhat általa, mert olyan ismeretek birtokába jut, amivel mások nem rendelkeznek. Ne csak a betegségét, hanem elsősorban önmagát ismerje meg. Megismeri a tűrőképessége, a kitartása, a cselekvőképessége határait és a megszerzett ismeretei birtokában az emberi jellem sajátosságából adódóan feszegetni és tágítani is fogja (tudja) ezáltal azokat.
Mondják ezt betegségnek, állapotnak, kórságnak, átkozzák a sorsot. Felteszik a kérdést miért pont én. Ezen mindenki túl esik, én is. Szerintem egy a lényeg: AZ EGÉSZSÉGES BETEGSÉGTUDAT. A mai modern kezelési módok mellett, kellő odafigyeléssel egy diabeteszes betegnek egyáltalán nem rosszabbak az életkilátásai, mint egy átalag emberé. Sőt az orvosi kontrollok és az ismeretekből adódó önfegyelem következtében akár jobbnak is mondható.
Szabó Eszter answered 13 év ago
A betegekkel beszélgetve ez nagyon egyéni. Nagy szerepe van benne annak, hogy milyen gyorsan válik "rutinná", azaz mikortól nem számít különlegesnek vagy stresszkeltőnek az, hogy "jaj, hogyan fogom tudni magam megszúrni". Ez a félelem teljesen normális, de ha valaki képes pozitívan nézni az életét, hiszen így élhet tovább, ez gyorsan elmúlik. A legfontosabb talán, hogy elsősorban úgy tekintsünk erre a kezelési módra, mint ami évtizedekkel hosszabbíthatja meg az életet.
Zsóka answered 13 év ago
Pár hónap alatt meg lehet szokni az inzulin beadását, és lassan a mindennapjaink olyan részévé válik , természetes lesz mint az evés vagy bármi más.Hozzá fog tartozni a mindennapi életünkhöz.
Cuki Baba answered 13 év ago
Nagyon köszönöm,ezt a sok értékes hozzászólást! Nagyon nehéz döntés! Az a szomorú,hogy a szakorvoshoz sokan olyan későre kerülünk amikor már kevés lehetőség van az inzulinmentes kezelésre!
Én sok mindenben változtattam,de elég rossz az anyagcserém. Még egy próbálkozás lesz,majd kiderül,utána már csak az inzulin! De,jó tudni,hogy az inzulinnal is lehet élni!:-)
jaskó answered 13 év ago
Az inzulinnal lehet jól élni és lehet visszaélni, de nélküle élni már nehezebb, vagy inkább lehetetlen. NEM KELL FÉLNI TŐLE. Ha a szakorvos azt ajánlja, el kell fogadni. Sokkal jobban megközelíthető egy egészséges ember életvitele, étkezési szokása az inzulin segítségével, mint más egyéb módon. Ráadásul direktben és azonnal befolyásolhatjuk a saját életminőségünket. Az eszközök egyszerűek és nagyszerűek. A tű kicsi, alig látszik, a szúrás nem igen érezhető, az önkotrollt segíti a mérő. Az eszközök és az inzulin segítségével sokat javul, javulhat az anyagcsere is! Szereintem pár hónap múlva bánni fogja, amiért nem korábban jutott inzulinkezeléshez!
Sára Biró answered 13 év ago
Időnként jó lenne a munkám során,ha lenne egy-két jól "edukált" inzulinos cukorbeteg aki
elmagyarázná ,hogy milyen sokat tud javulni az életminőség az inzulin kezelés mellett! Sokkal jobban elfogadja az illető beteg,ha neki egy másik beteg mondja el a tapasztalatát! Ha tehetem szoktam is ezt a módszert alkalmazni!
Nagyon örülök, és köszönöm, hogy tapasztalatokat megosztjátok az oldalon!
Tri-Ton answered 13 év ago
Üdv. Jaskó ! Teljes mértékben igazad van, jobb mintha én írtam volna. Gratulálok a hozzáállásodhoz és mindenkinek javasolni tudom, hogy Rólad vegyenek példát.
Sára Biró answered 13 év ago
A Jaskó cukorbeteg klubbot is vezetett, nagyon nagy tapasztalata van! Én is sokat tanulok Tőle!
Tri-Ton answered 13 év ago
Szia Sárika ! Ezt nem tudtam, de hogy pozitív irányú vezéregyéniség azt látom. Azért is ajánlottam mindenkinek példaképül.
Sára Biró answered 13 év ago
Szia!:-) Annak örülök,hogy egyre több pozitív gondolkodásmód megjelenik az oldalon és egyre többen vannak! Nagy szükség van a példaképre és reméljük minél többen elolvassák!