Megunjuk egy idő után, belefáradunk a diabétesz körüli macerába?

 Igen, néha belefáradunk, de rá kell jönni, hogy muszáj, nem lehet feladni. Vannak hullámvölgyek, legalább is nálam, főleg mikor úgy érzem, hogy tehetetlen vagyok, ilyenkor szeretném feladni, csak a baj ott van, hogy ráébredek,hogy nem biztos, hogy gyorsan van vége, és a további évek nem mindegy hogy telnek. Ezért nem szabad feladni, nem szabad belefáradni! 

Nem szabad feladni , előfordul , hogy az ember felteszi a kérdést miért pont én ?? Szerintem hamar rájövünk a válaszra , lehetne ennél rosszabb is mert itt rajtam is múlik , hogy milyen a közérzetem . Mennyire tartom be a " játékszabályokat" , mert az orvostól szakápolóktól megkapjuk a mankót , de járni magunknak kell vele és nem mindegy hogyan teszem . A szeretett ember betegsége megtaníthat bennünket milyen hibákat nem szabad elkövetni és ha egyszer mi kerülünk ebbe a betegségbe sokkal másképpen látjuk a dolgokat .A mai modern eszközökkel mennyivel kényelmesebb és kevésbé fájdalmas az inzulinok beadása mint Anyáinké volt annak idején . Emlékszem állandóan a tűk és a fecskendők sterilizálása , az inzulin felszívása majd másik tűvel beadása ma már csak rémálom , ez tényleg "macera " volt .

Az a része ami rám tartozik nem problémás. Ez van, ezt kell szeretni. :-)))

 Én sokszor vagyok így, hogy elegem van, belefáradok az állandó figyelésbe… Igyekszem persze akkor is figyelni, hogy mit eszem, de kicsit lazábbra veszem a dolgot… Igyekszem nem rágörcsölni az egészre, de néha akkor is sok…

 Üdv. Fanni az oldalon!
Időnként egy kis lazítás természetesen belefér, csak fontos,hogy ne legyen az embernek lelkiismeret furdalása. Sokszor hallom, hogy "bűnöztem", nos nem bűnöztem csak megkóstoltam valamit,amit nagyon szerettem és ettől jobb lett a hangulatom :-)… No persze, fontos,hogy ez ne legyen rendszeres.

Szia Sára,

sajnos igen. Az elmúlt év pech sorozata kikészített. Jelenleg én aki mindig is erős voltam, másokban én tartottam a lelkierőt bármiről is volt szó, most magamon az inzulinok miatt padlóra kerültem. Már rég nem bűnözök, akár fel is lehetne venni egy napomat és az én problémám már rég nem erről szól.
Az elmúlt időben többször voltak nagyon rossz gondolataim. Pl.múlt héten amikor szivárgott az ampulla és 19-re felment. Nagyon rosszul voltam, remegtem, fáztam… Ezt átélni sem semmi, de azt lelkileg, hogy az óvodás korú kislányomra szorultam, ő hozott nekem takarót, ő itatta fel a könnyeimet és azt mondta, hogy anya itt állok feletted és vigyázok rád, hogy el ne ájulj…

NANITA!
Van itt két idézet: Az egyik az LGT slágeréből: "Nem adom fel míg mozog egy kerék, nem adom fel, mag tovább vihet még….". A másik a Kishercegből, a róka mondja a Kishercegnek, amikor az megszelídítette: "Felelősséggel tartozol, ha számít rád egy hű barát!"
Mind kettő neked szól!!!! Nem adhatod fel! Mert az élet nem erről szól! Tudod, én többször kerültem olyan életveszélyes helyzetbe. amikor egy fityinget nem adtam volna az életemért. A szolgálati balesetem, az infarktusaim, a jég alá csúszásom, stb és mégis itt vagyok. Soha nem azzal foglalkoztam az adott pillanatban, hogy: jaj istenem itt a vége, hanem azzal, hogyan mászhatnék ki a bajból. És látod sikerült, mert itt vagyok és írok neked.  Voltak nekem is ezentúl olyan pillanataim, amikor azt kérdezgettem magamtól, hogy mi a francot keresek még itt én ezen a földön, semmi értelme az egésznek: erre megszületett a kicsi unokám és látni szeretném, ahogy felnő, ahogy okosodik, ahogy egyre szebb és értelmesebb lesz. Tehát van célom és nem adom fel!
A másik pedig fogd meg annak kis tündérnek a kezét, aki ápolt, aki fogta a kezed, emeld föl és szorítsd magadhoz. Vidd oda a tükörhöz és nézz bele, meglátod milyen szépek vagytok együtt! És át fogod érezni, milyen nagy szüksége neki ANYÁRA és milyen nagy szükséged van Neked RÁ, a KISLÁNYODRA. Egyszerűen nem adhatod fel, ha egyedül nem megy, kérj segítséget, fordulj a barátaidhoz, a család többi tagjához, vagy akár szakemberre, mert van melletted egy kicsi ajándék az élettől, akinek nagyon nagy szüksége van Rád, az ANYUKÁJÁRA. Tehát, ki az ágyból, irány a napfény s eszedbe ne jusson feladni!

Kedves Jaskó,

köszönöm kedves biztató szavaid.
Már jobban vagyok lelkileg, úgy érzem, hogy most éltem át a legnehezebb időszakot a 31 év alatt ami nem a betegség miatt voltam, hanem a rajtam kívül álló okok tehetetlensége miatt. Talán innentől kezdve könnyebb lesz.
A családomat imádom, ők és az olyan kedves ismerősök mint te, ti és Sára tartjátok bennem az erőt.
Eddig sem voltam az ágyban, nem tehettem meg. 🙂

Köszönöm és ezúton is Nagyon Boldog Születésnapot Kívánok!

Örülök, hogy újra jobb a kedved!!! Ezt a pár mondatot már sokkal szívesebben és megnyugvással olvastam. Féltettelek!!! De tudd: TÉNYLEG NEM VAGY EGYEDÜL és nagyon sokaknak szüksége van RÁD!! Köszönöm a szülinapi üdvözleted!