Már gyerekkoromban is cukorbeteg voltam……

Sziasztok. Én gyerekkoromban lettem cukorbeteg.
Sajnos azt kell mondanom, hogy nem volt felhőtlen időszak.
Akkor a gyerekek még nem voltak ennyire naprakészek, felvilágosultak, nem ismertek ennyi betegséget….
Abban az időben csodabogárként kezeltek, nem a jó értelemben. Nem volt elég megtudnom és felfognom gyerek fejjel, hogy örökre megváltozik az életem, állandó társam lesz a betegség és annak minden velejárója, hanem a több mint egy hónapos kórházi bent lét után az osztálytársak elfordultak tőlem, kiközösítettek, csúfoltak és akik addig a barátaim voltak egyik pillanatról a másikra elmaradtak. Mintha fertőző beteg lettem volna. Mondhatom azt, hogy az akkor kapott mély sebeket még mai is viselem. Maga a diétát és a szúrkálást hamar megtanultam hála anyukámnak és az I.sz. gyermekklinikán akkor még dolgozó Bartha professzornak és Dr. Körner Annának. Abban az időben még nem volt otthonra használatos vércukormérők, így nem volt arra lehetőség, hogy mérjük magunknak, ezért sokkal szigorúbb életet kellett élnem. Nem mehetettem el hosszabb időre sehova egyedül, nem maradhattam ki, mert nem lehetett tudni, hogy éppen hol tart a cukrom….Ha jól emlékszem akkor 1988-ban volt talán először gépünk otthon.
Aztán a gimiben minden megváltozott. Ott a tanárok és osztálytársak is felkészülten fogadtak már, boldog időszak volt. Addigra édesanyám és én is eléggé jól "belejöttünk", elmehettem barátnőmhöz két napra, és 3.-ban elmehettem az osztálykirándulásra mely számomra akkor nagyon csodálatos dolog volt és egyben nagy felelősség is.
Természetesen nem maradt ki az életemből az sem, amikor a fiúk elkezdtek legyeskedni körülöttem, hát volt aki "sarkon fordult" és többet nem jelentkezett amikor megtudta. Ezért tinédzserként sokáig titkoltam a betegségem.
Hát, kicsit döcögős volt a gyerekkorom ezen betegség miatt, de a mai gyerekek már teljesen mások.
Az óvodás és iskolás gyerekeknek már nem okoz gondot, ha a másikról kiderül, hogy pl. allergiás… Jobban elfogadják a "másságot".

Nanita nagyon köszönjük, hogy leírtad  a történetedet. Hihetetlen,de bárkivel beszélek aki évtizedekkel ezelőtt lett cukorbeteg mindenki arról számol be,hogy bántották,kiközösítették.
Ma sem könnyű egy gyereknek és a szülőnek megbirkózni azzal a ténnyel,hogy egy életen át kíséri a cukorbetegség,de most már sokkal másabb.
Nanita hány éve vagy cukorbeteg? Mindig jó volt a HgbA1C értéked?  Úgy emlékszem nincs is semmilyen szövődményed.

Sára, idén ősszel immár 30 éve vagyok cukorbeteg.
Mindig jó volt a HgbA1c, sőt voltak ennél jobbak is, mint az elmúlt időszakban.
Jelenleg úgy tudom, hogy nincs még szövődményem, de sajnos az elmúlt fél év Apidra és most a Lantussal ( szivárgó ampullák) miatt kisebb gondok jelentkeztek annak ellenére, hogy a HgbA1c most is 7,1 volt, de sajnos a hibás inzulinok miatt voltak kilengések, melynek következtében fogínyem begyulladt, kézujjaimon is nagyfokú gyulladás volt és van is még egy kicsit amire rátett a 3 hete tartó Lantus rémálom is, és ezen gyulladások miatt a hajam is hullott. De ezeket leszámítva, melyek már múlóban vannak, köszönöm, jól vagyok. :-)))
És azon vagyok, hogy így is legyen.

Egy kisgyermek cukorbetegsége előttem zajlott . Másfél évesen diagnosztizálták a betegségét . Egy fülbevaló miatt a sebe nem gyógyult és elkezdték keresni az okát , nagyon gyorsan megtalálták . Annyira okosan viselkedett , ha olyan étellel kínálták amit nem volt szabad ennie úgy utasította el , " Én cukorbeteg vagyok" és nem fogyaszthatok ilyent . Azóta Ő is felnőtt és van egy gyönyörű szép gyermeke aki szerencsére egészséges .

 Nanita remélem,hogy végre helyreáll az anyagcseréd,igen peches vagy,sok minden összejött,de hősiesen végigcsináltad és csinálod ez a lényeg.
Arról nem írtál,hogy történt-e vizelet vizsgálat,netán 24 órás vizeletből kontroll? Szemészetre évenként elmész?
Marika köszönöm,hogy leírtad Te is egy kis gyerek történetét,az említett cukorbetegnél esetleg jelentkeztek már valamilyen diabéteszes szövődmények? 

Nincsenek szövődményei egy harminckilenc éves hölgy az illető és a családi összefogás nagyon jól működött náluk .A nagymama inzulinozta amíg nem lehetett rá bízni és nagyon sok okos dolgot tapasztalt meg és használta ki , jól . Azt gondolom , hogy a korai felismerés és az életmód nagyon nagy befolyással van . Mivel ő már kicsi korától egészségesen táplálkozott biztosan ez az oka , hogy nincs szövődménye .

 Egy kis segítség azoknak akik még nem fogadták el a betegséget
 http://blog.keva.hu/?p=328
Írjatok még történeteket,köszönjük!

 Stevebácsi története: http://edesszivem.wordpress.com/2012/05/25/amikor-en-meg-kezdo-voltam/

Szerintem nincs különbség abban h ki-mikor lesz cukorbeteg milyen történelmi időszakban vagy h mennyi idős életkorában éri, hiszen ez egy teljesen új helyzet amihez rendkivül nehéz elsőre igazodni és elfogadni. Valóban 32 éve más élet volt, más eszközök és terápiák voltak amik ma már ősinek számítanak, de aki most lesz cukorbeteg ebben a modern életben amiben sokkal több és jobb hatőanyag és technikai eszköz áll rendelkezésre a cukija egyensúlyozásához annak mindegy h nekünk mennyivel nehezebb volt 32 vagy épp 50 éve ha számára a jelenlegi új helyzet teljesen megváltoztatja és befolyásolja a mindennapi életét, hisz a cukorbetegség átfogó dolog, még ha pozitív értelemben egy egészséges életre kényszerítő betegség is. Valóban a fejlődéssel akár technikai akár tudományos sok segítséget kapunk h a mindennapi életünk és annak minősége imitálja a nem diabos létezést, nyilvánvalóan sosem lesz olyan az életünk mintha nem lennénk cukrosok de sok segítséget kapunk. Akkoriban nem voltak speciális tűk és fecsik számunkra, sertésinzulint kaptam ami csipet , fájt és bedagadt a bőr alatta a sűrű kristályos készítmény miatt, a tűk vastagok voltak, vérzett s hegesedett minden inzulin beadás és a tű vastagsága miatt no meg az inzuin okán elképesztően fájt is, sokszor hetekig hónapokig fájt egy szúrás helye ott maradt a testfelületen, nem úgy mint ma h abban a pillanatban sem látszik amikor szúrjuk ezekkel a vékony és modern speciális gyártású eszközökkel. Én akkor úgy éreztem gyerekként jobb volna meghalni, mint ennyit szenvedni, nem voltak vércukimérők ezért naponta 2 naponta kórházba kellett rohangálni suli előtt-után , éjszakára pipetába préselték az ujjamból a több milis vércseppet napota 8-10-szer ami másnap érkezett meg, ma már hihetetlennek tűnik h úgy adtunk inzulint h fogalmunk sem volt a vércukiről,másnap tudtuk meg a laborból….. tehát a körülmények jobbak, az eszközök a hatóanyagok sokat segítenek , a tudomány is fejlődött sokkal többet tudnak ma már a cukorbetegségről amivel jobban tudjuk karban tartani, igaz a lényeget még mindig nem tudják, mi okozza igazából ??? A társadalmi elfogadás szerintem nem változott jelentősen, ha valaki más mint a többiek attól félnek és kirekesztik inkább  ahogy a mostani szülőknek is azonos nehézségeken kell keresztül menni mint korábban az én generációm szüleinek h cukorbeteg gyermeküket befogadják és segítség a diabjában ha arra szorul. Sajnos a diabos társadalom is széthúz, aki 2es típusú az betegebbnek véli az 1es típusút, akinek a gyermeke cukros az a szülő úgy véli neki nehezebb mint annak aki cukorbetegként él felnőttként és a család ellátás , gyermeknevelés cukros szülőként ráhárul de az idősebb cukorbetegnek sem könnyebb szerintem, minden életszakaszban vannak könnyebbségek és nehézségek légyen az cukorbetegség függő vagy sem.

A cukorbetegséghez csak idő kell, amúgy a gyeerkek sokkal könnyebben elfogadják ezt hisz az ő kicsi életükben mnden folyton változik, amig egy felnőtt már karakteresebb egyéniség aki a változásokat nem feltétlenül képes elfogadni. Szerintem diabos szempontból talán a kamaszkor a legnehezebb amikor diab nélkül is kritikus önmagával az ember