Gyakran találkoztam olyan betegtársammal, akik igazából nem mérnek, vagy nem a valós magas értékeiket írták be a naplóba. A HBa1C sok mindent megmutat! Mi lehet ezzel a céljuk. Becsapják önmagukat, az orvosukat és teljesen tévútra vihetik a kezelést. A végén pedig magukra maradnak a bajban.
Azt gondolom, hogy ez tipikus esete annak, amikor nem vagyunk hajlandóak szembenézni az adott problémával, inkább "struccpolitikát" folytatunk. Csak az a baj, hogy ezek a betegek elfelejtik, hogy milyen könnyen "lebukhatnak" (ld.: HbA1c).
Ilyen esetben lenne fontos megnézni a lelki hátteret, amire sajnos sok alkalommal nincs idő: vajon miért nem meri vállalni a rosszabb eredményeket: esetleg nem tartja be a diétát, vagy diéta mellett is magasabbak az értékei, meg akar felelni az orvos elvárásainak, stb. Sok probléma rejtőzhet a háttérben, amivel szakembernek kellene foglalkozni (jelentem, hazabeszélek 🙂 ), de sajnos nincs rá sem idő sem keret.
Egy hét alatt konkrétan két ilyen esettel találkoztunk, nem is értem? 🙁 Az egyik analóg inzulinos betegnek a saját lánya írt be hamis adatokat a naplóba , amit rákérdezésre be is ismert. Bekértük mérőt,nemhogy mérések lettek volna benne, az elem is le volt merülve. HbA1c 12 % volt! 🙁
Pont most olvatam a MACOSZ honlapon, hogy min. napi 4x kellene a vc-t mérni. A vizsgálatok folyamán aki 4x vagy többszrö mért jobb volt a HgBA1C mint akik kevesebbszer mértek. Rögtön megállapítottam, hogy én jól csinálom. A napi mérés min. 5, de inkább 6. Minden étkezés előtt, futás előtt 1x valamelyik étkezés után és lefekvéskor. Persze mikor nem volt ennyire "stabil" a vércukrom sokkal többször mértem ill.futás után is szoktam, de most az vacsi elöttre esik, ezért egyet megspórolok. Eddig szinte sosem volt elég a tesztcsikom, volt hogy 2 dobozzal vettem egy hónapban plusszt. Sajnos a napló irást időnként én is elfelejtem, de akkor rövidesen pótlom, vagy a gépből, vagy a netről a feltöltött adatokból
Egyértelmü saját magát veri át. Aztán persze kezelö orvosát.Aki ilyennel packázik akkor mit csinálhat az élet más területén.
Kit ver át, az nem kérdés. Ez nyilvánvaló. De miért teszi?
Természetesen az alábbiak nem mentik fel, a lényegen nem változtat, csak hát szerintem mi így vagyunk bedrótozva. Félünk. Ha sem legyőzni nem tudunk az ellenséget, sem elfutni előle, akkor elbújunk.
Amit nem látok, az nincs.
Ha jobb értéket írok be, magam is elhiszem azt. Amikor régebben még minden leletet kézhez kaptunk, s mi vittük a körzeti orvoshoz, azt böngésztük, ne legyen semmi komoly, ijesztő szó.
Ha az orvos ráírta a kartonra, Sine Morbo, egészen megijedtek egyesek.
Vannak nyavalyák, amelyek egy csomó vizsgálatot igényelnek, s még akkor is rejtve marad. Akkor már nem jobb, ha az elsőn ott van az, ami egyértelmű, tiszta. Az orvos akkor tud gyógyítani, ha tudja, mit kell kezelni. Csak a tévés sarlatánok nem igénylik ezt.
Most „le kell tennem”, de én így gondolom. Becsukom a szemem, s fülem, akkor béke van, minden jó és szép.
Nem mondom,nekem is megfordult a fejemben nem egyszer hogy szépítek az eredményeimen,de ez csak az elkeseredettségem miatt volt.Mindig a józan ész döntött,hisz magamat csapnám be.Attól hogy kiszínezem a naplómat kvázi jobb értékekkel,attól ugyan olyan rossz lesz az anyagcserém,és nem lépnék megfelelően a szövődmények megelőzésének érdekében.
Lehet, hogy a beteg kettős nyilvántartást vezet, mint ahogy az adóbevallásnál "illik"?