Kedves cukorbetegek! Kíváncsi vagyok a tapasztalataitokra!

KérdésekKedves cukorbetegek! Kíváncsi vagyok a tapasztalataitokra!
Szabó Eszter kérdezte ennyi ideje: 11 év

Amikor kiderült, hogy cukorbetegek vagytok, ami ugye drasztikus életmódváltozást jelent, akár a szakrendelés után, akár kórházi gyógyszerbeállítás alatt volt-e lehetőségetek szakemberrel megbeszélni a félelmeiteket (ez lehet orvos, dietetikus, ne adj’ Isten, pszichológus 🙂 ). Ha igen, segített-e, ha nem, éreztétek-e hiányát?
Ez fokozottan érdekelne inzulin-beállítás kapcsán, mert ott még nagyobb szükség lenne a félelmek megbeszélésére.

11 Válasz
Best Answer
jaskó answered 11 év ago

Már elég régen találkoztam személyesen a cukorbetegséggel és azóta elválaszthatatlan társammá vált. Sokat láttam és sok mindent átéltem, de igazából olyan helyzettel, amikor megfelelő módon eligazítottak volna , akár engem, akár a betegtársaimat, még nem találkoztam. Részeredménynek tekinthető esetek voltak, de számomra komplex egészet jelentőek még nem. Annak idején nekem azt mondták: alkalmatlan a hivatásos katonai szolgálatra, tehát nézzen magának polgári foglalkozást. Kezembe nyomtalk egy tájékoztató füzetet, megmutatták: ez a tű és ez a fecskendő és mehettem világgá. Mentem is, de majdnem a falnak. A mai napig nem hevertem ki azt a törést, ami akkor bekövetkezett az életemben. Amit azóta láttam: Jön a beteg, közlik, hogy cukros. Leül a nővérke, elmondja hogyan adja be az inzulinját és hogyan mérje meg a cukrát, jön a diétás nővér és csoportos foglalkozás keretében elmondja: ezt szabad, ezt nem szabad. Mit észlel ebből a beteg, mi tudatosul benne? Csupán az, hogy valami megváltozott és mélységesen meg van ijedve, mert minden össze van keveredve benne. Annyi információ zúdul rá, amit egyszerűen képtelenség számára felfogni, hát még értelmezni. Van egy idealizált elképzelésem, amire a jelenlegi gazdasági és társadalmi viszonyok között sajnos soha nem lesz mód. Először is tisztázni kellene a beteggel, hogy mi változott meg benne, majd ezután a részletekbe menően tisztázni kellene a helyzetét, egészen a napi életvitelének és anyagi helyzetének szintjén. Ebből sok, a jövőre alkalmazható kezelési javaslatot lehetne számára felmutatni. Ezt követően szemléletesen, életvitelszerűen gyakoroltatni kellene a napi CH, energia és glikémiás index számolását, figyelembevételét. Lehetőséget kellene biztosítani, hogy akár személyesen külön, külön találkozhassanak jól képzett, tapasztalt betegtársakkal, akik megismertetnék a napi rutin feladatok és kritikus helyzetek megoldásának módját. Tudom, hogy korára, képzettségi szintjére és pillanatnyi állapotára való tekintettel nem mindenki alkalmas az ilyen információk befogadására, de esetükben az ápolását, felügyeletét ellátó személlyel kellen ilyen módon konzultálni. Manapság már nagyon  és jó értelemben, helyenként nagyon liberális módon folyik a cukorbetegek kezelése, sajnos ez viszont nem általános. A beteg ha érdeklődő, megtalálja a maga helyes útját, de ha mindent önmagának kell felfedeznie, akkor nagyon sok időt veszíthet. Van szakirodalom, vannak klubbok, egyesületek és vannak nagyon rendes, felkészült orvosok, ápolók, akik minden tőlük telhetőt megtesznek a beteg érdekében, de ők is emberek. Leterheltségük egyszerűen nem teszi lehetővé az általam leírtaknak megfelelő eljárás lefolytatását. Addig csak reménykedhetünk, hogy egyszer minden jóra fordul és megvalósulhat az álmom a cukorbetegek komplex egészségügyi, fizikai és lelki gondozásáról. Ha valaki hozzáértő utánaszámolna, biztosan az jönne ki végeredményként, hogy egy önmagát ellátni, megnedzselni képes, jól képzett diabeteszes beteg sokkal kevesebb TB ráfordítást igényelne, mint amennyibe most kerülünk megfelelő ismeretek híján.

Zsuzsanna Német answered 11 év ago

 Kedves Esztike! Hát megmondom őszintén a fene aki kivánta magának" még ezt is "azaz a cukorbetegséget de jött!! Én csak is jó tapasztalatokkal szolgálhatok,mint a fő orvos úr és a  Diabetologia szakasszisztens segitségemre  voltak!! Kedves Diabetologia szakasszisztenstől is  segitséget étrendben életmódváltoztatási tanácsokkal együtt megkapom !!Ezuton is szeretném megköszönni fáradságos munkáját Sárikának!!!( A KÓRHÁZI GYÓGYXERBEÁLLITÁS ALATT IS JÖTT LE HOZZÁNK DIATETIKUS NEKI IS KÖSZÖNÖM A MUNKÁJÁT)!!

katalin answered 11 év ago

Én már több mint 15 éve cukorbeteg vagyok akkor nem kaptam ennyi segitséget  közölték velem a betegséget meg talán egy két dolgot de arra emlékszem hogy bementem egy könyves boltba és több könyvet is vettem  abbol diétáztam fogytam is.Az biztos hogy sokat segit a lelki és eggyébb tanács.Most is nagyon jo minden segitség a Sáritol és töled is Eszter  amit KÖSZÖNÜNK.

Szabó Eszter answered 11 év ago

Kedves Jaskó!
Erre a válaszra számítottam, és a többiek sem beszéltek a lelki problémák megoldásáról, vagy az azzal kapcsolatos segítségről. A betegség elfogadásához szerintem kevés a gyakorlati szabályok ismertetése (már ahol ismertetik), mert a krónikus betegség sokkal ijesztőbb, és nehezebb elfogadni bármilyen segítséget, amíg lelkileg padlón vagyunk. Sajnos manapság még mindig inkább csak a beteg testével foglalkozunk, a lelkét nem ápoljuk. Pedig ha azzal kezdenénk, sok probléma elkerülhető lenne.
Köszönöm a hozzászólásaitokat, sokat okulok belőlük. 🙂

Sára Biró answered 11 év ago

 Kedves Eszter és Mindenki ! A hétvégi továbbképzés egyik témája az volt,hogyan kezdjük az inzulinos betegek oktatását.Kiscsoportos foglalkozás keretén belül beszéltünk erről,ki hogyan csinálja.Az időhiány nagy Úr,viszont egyértelműen mindenkinek az volt a véleménye a pszichés támogatás elengedhetetlen.
 Nagyon sok helyen nem osztályos körülmények között történik az inzulin kezelés beállítása és emiatt rövid az idő,ezért első alkalommal inkább beszélgetés a kívánatos,max naponta 1x-i inzulin adás és a következő alkalommal kerül bevezetésre az étkezési inzulin. Nekem ez a variáció nagyon tetszik,mert egyrészt a beteg nincs kiszakítva a környezetéből (természetesen nem idős betegekről,1-es típ cukorbetegről beszélek) a mindennapi életritmusához igazodik a kezelés. Sajnos orvos még kevesebb van mint szakdolgozó,így az oktatás nagyobbrészt a szakápolókra hárul.Ezért fontosak az ilyen gyakorlati továbbképzések.

Sára Biró answered 10 év ago

Tapasztalat?

Hné M Melinda answered 10 év ago

A tapasztalatom nem jó. Nálam is kb. 15 éve állították be az inzulint fekvőbeteg osztályon – lehet,hogy mint eü.dolgozó- de én a betegségről semmi felvilágosítást nem kaptam. Már nem emlékszem, de a diétás nővér is talán csak egyszer járt nálam. Az eltelt idő alatt sem kaptam segítséget, kivéve az elmúlt fél évet amit köztetek töltök. Köszönöm! És kb. 4 hónapa az új gondozó orvosomnál is megkapok minden segitséget.
A kórházban és a szakrendeléseken szerintem a helyzet csak romlik. Egy rokonom most feküdt bent az osztályon intenzív inzulin beállitáson- hát mit mondjak. Az egész napos kenyeret reggel megkapta-honnan tudja azt egy laikus, aki lehet,hogy első alkalommal van kórházban,hogy ez az egész napi adag? Du. úgy hívtak fel, hogy megkapta az inzulint és nem mondták, hogy mikor kell enni, de azt sem,hogy enni kell. Éjjel jövök vércukort mérni-távozott a nővér- vajon éjjel még lesz hova,ha a beteg nem eszik? A kórházból hazajövet megkérdeztem,hogy mennyi CH és milyen a napi elosztás. A zárójelentésen napi elosztás nem szerepel, az össz.  CH mennyiség 160-220 gr. között. Én vagyok hülye, ez valami új dolog amiről nem tudok?

Sára Biró answered 10 év ago

  Kedves Melinda! Alapvető dolgokról írsz,bizony honnan tanulja meg a beteg,hogy mit kell tennie?! Sajnos a cukorbeteg oktatás még gyerekcipőben jár:-( Remélem,hogy egyre több időnk jut az oktatásra és nem csak a beteg kezébe lesz nyomva egy papír,hogy "diétázzon". Nálunk ez irányba már történtek lépések és remélem sikerül megvalósítani. Egyszer meg is kérdeztem,hogy mit gondoltok,hogy mit jelent a gondozás fogalma? Hát azt,hogy egy cukorbeteg megismerje a betegség fogalmát,szövődményeit, az  étrend és mozgás szerepét, a szövődmények  megelőzési lehetőségeit és hogy szívesen járjon a gondozóba,hogy érezze a kérdéseire választ kap. Mindehhez szükséges az érdeklődő cukorbeteg,és ezt követően számon lehet kérni,hogy diétázott-e,mozgott-e,fogyott-e stb…

Sára Biró answered 9 év ago

Többiek ?

Marika answered 9 év ago

Nálunk a szakrendelőben ideális a helyzet , mindig mindenre megkapjuk a választ , utasításokat , hogy mit hogyan csináljunk . Mártika is olyan lelkiismeretes mint Sárika . Úgy megyek a rendelőbe mintha haza mennék , mert olyan családias a hangulat és nem érzem feszélyezve magamat. Ha szükségünk van naplóra , pennre megkapjuk . Nálunk is sok a cukorbeteg és mégis van idő a beteggel foglalkozni az orvosnak is és a dietetikusnak is .