Inzulin kérdés. Újabb riogatás vagy valóság?

Erről már olvastam korábban. Sajnos idáig jutottunk! Erre már szennet nem tudok írni, csak azt, hogy Gyilkosok!!!! Ennyire útban vannak a beteg emberek. Korábban ezt tömegesen és iparszerűen oldotta meg egy, magát kultúrnemzetnek tartó európai állam. Nálunk most az egyéni megoldás felé vették az irány. Hagyják, sőt elősegítik, hogy a beteg ember szabad elhatározásából (más megoldás nem lévén) pusztuljon el. Jelentős megtakarítást jelentene ez a költségvetésnek. Még jó, hogy nem adnak fel erről szóló sajtóhirdetéseket, felhívásokat, vagy éppen nem teszik hazafias kötelezettséggé. Durva, amiot írtam, de egyszerűen nem értem ezt az érzéketlen bunkóságot, amit irányunkban mutat a kormányunk.

Tombolnak bennem a gondoltok és indulatok.
Ha ez megtörténik teljesen mindegy hogy melyik gyártó teszi meg, az adott betegek mindenképp "megsínylik".
Én személy szerint nagyon de nagyon szomorú lennék, ha a Novo kivonulna. Az elmúlt félévben volt szerencsém a Magyarországon itthon megtalálható összes gyártó inzulinjához és nekem személy szerint a Novo az ami beválik, akárcsak gyerekoromban. Jó minőségűek, jók a tollak, a hosszú inzulinjaik nem folynak,nincs repedés,  a rövideknél sincs olyan jelenség, hogy fél ampullánál nem jól adagol, mert az üvegben a dugónál gyártási hiba van, akadozik….Sem a Sanofit, sem a Lillyt nem érzem stabilnak az előbbi problémák miatt, egyik sem tett semmit a megoldások érdekében.
Kérném a Novot, hogy ne vonuljon ki.
Ha meg más nem lesz, akkor legfeljebb csatlakozom Mária paleolit étrendjéhez, vagy túl élem vagy nem.

Ez már a szervezett népirtás kategóriája!!!!!!!!!!!!!!!!
Én változatlanul kiállok a paleolit mellett, de mi van azokkal, akiknek mégis
szükségük van insulinra. Tudjátok mi az álláspont: hulljon a férgese, úgy is túl sokan
vagyunk a földön. Az államnak meg nem kerül pénzébe a beteg.
Gusztustalan, mocskos ez az egész.

Tudod Mária, annak idején gyerekkoromban volt egy "kedves" osztályfőnököm, aki akkor tett egy kijelentést az egész osztály előtt ami szinte egész életemet ( tinédzser koromat, szerelmeket….) végig kíséri negatív értelemben: vegyem tudomásul, hogy az olyan emberekre mint amilyen én vagyok nincs szüksége a társadalomnak!!! Lehet, hogy ő már akkor tudott valamit???

 Ez gusztustalan! Tényleg hulljon a "férgese"! Az fizetésem már most is alig elég a gyógyszereimre,amit a cukorbetegség miatt kell szedni, ráadásul havi + 2 tesztcsíkra van szükséges, most meg még ez is! Lehet,hogy nem csak dolgozni éri meg Ausztriában, hanem betegként is ki kell menni?

Azért érdemes lenne megvizsgálni, hogy miért vagyunk cukorbetegek? Ha nincs ez
az alattomos, mocskos betegség, akkor még most is dolgoznék, így viszont már 9 éve óta nem.
Ha akkor tudtam volna alternatívát, nem jutottam volna idáig. Mosták az én agyamat is az
okos "ételpiramissal", hogy legfontosabb a gabona alapú táplálkozás, kevés hússal, kevés zsírral, s inkább olajjal. Ennek lett a vége a diabetes, most meg rajtunk verik el a port, mert betartottuk a
sok sületlenséget. S akinek nem lesz pénze kifizetni az insulint, az mit csináljon?
Ne csodálkozzatok, hogy én ennyire negatív véleménnyel vagyok az eü-ről. Csak az a baj,
hogy az orvosok, asszisztensek is ezt tanulták, sőt a mai napig hirdetik. Nos, akkor a betegen
kell elverni a port?
Ezért írtam egy korábbi bejegyzésemben – nem az én mondásom, hanem Szendi Gáboré -, hogy
a betegek fogják kikényszeríteni a változást.
azért így a harmadik évezredben már véget kellene annak vetni, hogy az orvos az mindenható, s
a szava szent. Én ebben nem vagyok hajlandó részt venni.

 Kedves Marika! Azt ugye Te is tudod,hogy nem az "agymosástól"lettél cukorbeteg? 

Nem, bizony Kedves Sára! Hanem a sokat hangoztatott ételpiramistól, amit a diabetológia
ma is fennhangon hirdet, s elvárja a cukorbetegtől, hogy még több CH-t vigyen a
szervezetébe, majd ehhez állítgatja az insulint, attól való félelmében, hogy a beteg
nehogy hypozzon. Miért nem lehet elfogadni, hiszen rengeteg a bizonyíték, hogy az
emberek a nyugati táplálkozástól betegek.

És naponta mennyit mozogtál korábban?

Kedves Mária! Kicsit elkanyarodtunk a témától! Sőt talán (BOCS A KIFEJEZÉSÉRT), de kicsit kezd igehirdetéssé alakulni ez a diéta vita.Sőt, nem vetted észre, hogy szinte bármilyen kérdés vetődik fel, valahogyan mindig előjön a paleolit téma? Ok okozati összefüggésben vizsgálva a saját helyzetemet: Egy makk egészséges, élsportoló, hivatásos katonatiszt voltam, aki egy szolgálati baleset következtében alig maradt életben. Előbb volt a balesetem és közben lettem cukorbeteg. Utólag visszagondolva és ORVOSOKKAL is konzultálva, ismerve a jelenlegi helyzetem (anyai ágon minden rokonom cukorbeteg, sőt a két testvérem is) ha nincs a baleset és a stressz nem borít fel bennem mindent, akkor sem úsztam volna meg a betegséget, csak esetleg kitolódott volna a kezdés időpontja. Elárulok egy titkot: én nem kizárólag a bevinni kívánt CH alapján adom az inzulint, hanem: és itt felsorolás következik Milyen napszak van? Mennyit mértem? Van e valamilyen fronthatás,? Milyen munkát szeretnék végezni? Hová kívánom beadni az inzulint? Milyen irányú a cukorszintem alakulása az előző méréshez képest? A pillanatnyi lelkiállapotom milyensége. Aktív, vagy passzív stressz hatása alatt állok e? Az elfogyasztani kívánt élelmiszer mennyisége, milyensége, glikémiás indexe CH tartalma, rosttartalma. Egészséges vagyok e, vagy beteg? Mindezt egyetlen szúrás előtt és talán még nem is soroltam fel mindent. Általában jól szokott sikerülni, hiszen jók az eredményeim és 37. éve élek együtt a diabétesszel, de mégis tévedhetek. Tehát csupán egy valaminek a túlhangsúlyozása néha csak megzavarja az embert. Azt hiszem ha csak egyetlen alkalommal is zsírosabb étrendet választanék, minimum a sürgősségin találnám magam, végezném. Volt már rá példa. Ez a kérdésfelvetés az inzulint igénylők várható sorsával foglalkozik. Ja és nekem igen kiváló, szinte baráti viszonyom van a több évtizede engem kezelő orvosokkal. Szerepük az életemben pótolhatatlan és igen eredményes. Bocs a litániáért, de valamilyen szinten én is fanatikus vagyok.