Hogyan kezdjük az inzulinos cukorbetegek \” edukációját\”-azaz oktatását ?

KérdésekHogyan kezdjük az inzulinos cukorbetegek \” edukációját\”-azaz oktatását ?
Sára Biró kérdezte ennyi ideje: 11 év

 Tapasztalt inzulinos betegektől szeretném megkérdezni mi lenne a legjobb módszer,hogy elsajátítsák az inzulin beadás csínját-binját!  Mi lett volna a kezdetben a legjobb módszer,itt  gondolok mind a pszichés megközelítésre,mind a beadás módjára, a mindennapokra  stb….Szeretném a segítségeteket kérni,hogy  későbbiek során a betegek oktatásában felhasználhassam!

9 Válasz
matildxd answered 11 év ago

 Erre a kérdésre azért nem tudok válaszolni,mert annak idején amikor inzulinra állítottak csak a kezembe nyomták és azt mondták : "adjam". magamnak kellett kitapasztalnom mindent. régebben nem volt lehetőség,csak annyi hogy  egyik-másik betegtől érdeklődtünk ő hogy is csinálja,mit tesz bizonyos helyzetekben. Most véleményem szerint sokat változott jó irányba.

katalin answered 11 év ago

Az elfogadást mindenkinek magának kell tudomásul vennie  hogy normálisan tovább tudjon élni csak inzulinnal lehetséges.A beadás modja tü csere patron csere értékek mérése és realizálása ez elmagyarázással lehetséges.De legtöbbet szerintem akkor tanul valaki ha kérdez arrol amit nem ért vagy mer rola beszélni más inzulinos beteggel mert szerintem a sok tapasztalat az jo.Én még a mai napig tanulok valami ujat ezért jo ez a forum is itt sok kérdésre választ kaphat.

Mária Balázs answered 11 év ago

 Én már nem is emlékszem,csak arra hogy tragédiaként éltem meg és fokozatosan rájöttem,hogy inzulinnal is van élet. Fontos a kezdetben felhívni a figyelmet,hogy az étkezés kihagyása hamar hypóhoz vezet. Meg a szúrás helyért és módját meg kell tanítani,mert volt olyan ismerősöm aki ugyanarra a helyre adta hónapokon át az inzulint.  Hirtelen ez jutott az eszembe.

kontra istvánné answered 11 év ago

Sajnos ez így igaz hogy a cukorgondozóba nem tájékoztatják az inzulin beadásáról és hogy hová kell adni. A patron cseréről is csak kapkodva mondják el, hogy kell cserélni. Nem mindenki jegyzi meg. Én is így voltam vele és elkellet menni a körzeti orvoshoz, hogy pontosan meg tudjam csinálni. Igaz mindig sokan vannak a cukorgondozóba de lehetne módot találni rá. Van is egy ötletem ha új beteg megy hozzájuk akkor egy másik szobába egy nővér leül a beteggel és pontosan elmagyaráznál. Így nem tartaná fel a többi beteget. Talán még az is jó lenne ha a beteggel egyszer megcsináltatná és így biztos lenne hogy a beteg jól csinálja.

Géza Horváth answered 11 év ago

Marika answered 11 év ago

Nekem nagyon pozitív véleményem van erről a dologról !!! Én akkor még nem voltam cukorbeteg , de anyámat retúrban hozta-vitte a mentő !!! Akkor én még dolgoztam és mindíg félve mentem haza , hogy hol találom otthon vagy a kórházban . Ő azok közé a betegek közé tartozott  aki imára kulcsolt kézzel könyörgött , hogy ne kelljen inzulint adnia magának . Azután sikerült rávennem , hogy jót akarnak az orvosai nem kínozni . A főorvosnő behívott az orvosi szobába és elmondta, megmutatta ,hogyan kell inzulint beadni Ezután a kezembe adta a fecskendőt és elmondatta velem is , hogy hogyan csinálom . Három évig szúrtam szegény anyukámat higgyétek el rosszabb volt mintha magamnak adom ! Először eldobhatós tollat kaptunk a NOVO NORDISK inzulinjával . Arra is megtanítottak , hogy váltakozva és ne mindíg ugyanoda szúrjuk          Először a combomba adtam , aztán a hasamba és végül olyan ügyesen adom a karomba, hogy a fotel támlájánál kitámasztom a felkaromat és úgy szúrok a karomba .Leggyorsabban a combból és a karból szívódik fel . Nagyon szerencsés embernek tartom magam ebből a szempontból hogy ilyen pozitív hozzáállású orvosom van , én nagyon sokat köszönhetek Neki !!!!Kb 20-25 éves az ismeretségünk és minden kinek azt kívánom ,hogy ilyen lelkiismeretes és gondos orvosa legyen !!!!!!!!!

Géza Horváth answered 11 év ago

Én még most is útálom hogy napi négyszer szúrnom kell magam de beletörődöm hogy nincs más választásom.Haragszom arra az emberre aki azt állítja hogy az inzulin használata nem gátolja semmiben,meg hogy a cukorbeteg ugyanúgy élhet mint az egészséges ember.Ez egyszerűen hazugság!Egy csomó dologra oda kell figyelnünk és rengeteg jóról le kell mondanunk. Cserébe persze tovább élhetünk és rengeteg fálydalomtól kíméljük meg magunkat.Ezt kell elmondani az új betegeknek.Ha megérti jó,ha nem nincs mit tenni hisz mi csak tanácsot adhatunk észt nem!Ami a beadást illeti,én a combbomba adom az inzulint ,szerintem ez a legkíméletesebb,persze ha úgy alakul hogy macerás vetkőzni pl. étterembe vagy ha valakinek olyan a munkája hasba is jó.Fontosnak tartanám hogy rászoktassuk az új betegeket hogy mindíg legyen náluk cukor, hiszen a cukorbetegség legveszélyeseb és leggyakoribb tünete a hipoglikémia.

Marika answered 11 év ago

Még elfelejtettem leírni ,hogy amikor 2000 -ben kiadták a humalóg inzulint én az elsők között kaptam meg és ambulánsan állítottak át a HUMULIN-ról , attól kezdve nagyon sokat javult az életminőségem és az étkezésem is rugalmasabban lehet kezelni . Ha nem tudok délben ebédelni , vagy nem vagyok éhes akkor később adom be az inzulint és utána pár perc múlva már ehetek . Mindenkinek köszönöm aki segített , hogy inzulinnal , illetve intenzív inzulinkezelés mellett is teljes életet élhetek és nem vagyok a betegségem "rabja"

Sára Biró answered 11 év ago

 Nagyon szépen köszönöm,hogy ilyen sokan írtatok.