Hiányzik a lelki gondozás, mely segítené a betegség elfogadást! Mi a véleményetek erről?

KérdésekHiányzik a lelki gondozás, mely segítené a betegség elfogadást! Mi a véleményetek erről?
Sára Biró kérdezte ennyi ideje: 12 év

 Ezzel a gondolatot Jaskó is említette korábban,de engem is régóta  foglalkoztat  a téma.
Érdekességként azért leírnám,hogy úgy érzem ameddig a beteg "csak" tablettán van nem is érzi a betegség következményeit. Senkiben nem szeretnék betegségtudatot kelteni,nem az a célom, csak szeretném ,hogy felhívjam a társadalom figyelmét a megelőzésre és az elgondolkozásra. Mennyivel könnyebb lenne,ha amikor kiderül,hogy cukorbetegek vagyunk akkor foglalkoznánk a HgbA1C értékkel, azzal  bűvös 8 %-al. De tudjátok,hogy ennek 7 alatt kell lenni,hogy minél későbben alakuljanak ki a szövődmények!!

7 Válasz
Best Answer
Marika answered 12 év ago

Sárika !! Sajnos a cukorbetegség még mindig tabu- témának számít az emberek többségénél. Nagyon nehezen osztják meg a bajokat az emberek és ha nem tudunk valamiről , akkor nem is tudunk segíteni . Ezért tartom nagyon hasznosnak a KEVA-t ,mert itt mindenki megnyílik valamilyen formában , mert azt látja és érzi segítséget kap a leírt problémájára . Mivel minden beteg más és másképpen is reagálja le a betegséget  a tapasztaltabb betegek is sokat tudnak segíteni . A szakember segítsége is más megvilágításba kerül a közvetlenséged és a szereteted által . A rendelőkben időhiány miatt lehetetlen több információt átadni , a környezet is befolyásol , mert itt kötetlenül és bátran elmondhatom amit nem tudok nem értek . Kell , hogy legyen betegségtudata az embernek ,de ez egy olyan betegség ahol nagy a beteg szerepe a jobb minőségű élet elérésében !! Csak ismételni tudom magam itt az ember 2/3 részben önmaga gyógyítója , a mankót megkapjuk , de járni nekünk kell vele !!

Zsuzsanna Német answered 12 év ago

 Sziasztok!! Kedves Marikám annyira jól érthetően megirod a válaszokat ,hogy csak" AZT TUDOM IRNI HOGY IGAZAD VAN!!!!!"

Pityu answered 12 év ago

Marika! Osztom véleményedet, tökéletesen igazad van. Megjegyzem, a tabuként való megnyilvánulás,a titkolózás, a betegség tagadás egy ősi ösztöntől származik, mely szerint az ősközösségek(Csak azok???) kizárták, elűzték maguk közül a betegeket. Hogy ezt sem nőttük ki az idők során, annak sok oka van.

Szabó Eszter answered 12 év ago

Kedves Mindenki!

Örülök annak, amiket írtatok. Sajnos nem csak a cukorbetegség esetén, hanem bármilyen krónikus betegségben megjelenik a szégyen, a titkolózás. Ez igazából akkor oldható fel, ha megértjük, hogy az állapotunk tőlünk függ, az életminőségünk nagyban rajtunk múlik: mennyire szedjük a gyógyszert, tartjuk az étrendet (direkt nem diétát írtam 🙂 ), mennyire működünk együtt a kezelőkkel, legyen az orvos vagy szakasszisztens.
Mivel egy krónikus betegség elfogadása nem egyszerű feladat, gyakran lenne szükség pszichoterápiás segítségre. Nem kell semmi komolyra gondolni, általában 3-5 alkalom alatt támogató jellegű beszélgetéssel, a félelmek feltárásával, megfogalmazásával stabilizálható a lelkünk. Ebben sokat segítenek a kevához hasnló önsegítő csoportok, ahol tényleg félelem nélkül lehet megosztani a problémákat, ha kell akár a név vállalása nélkül is. Hiszen talán többen is vagytok az oldalon, akik először "Anonymus"-ként tettétek fel az első kérdéseket, és az elfogadás magtapasztalása után tudtátok vállalni magatokat.
A mai orvostudomány még mindig nem ismeri el a lélek szerepét a betegségekben és a gyógyulásban, így a betegek sajnos gyakran lelki támasz nélkül maradnak. Ezért érzem fontosnak az ilyen oldalakat, ahol megértő közösségben, biztonságban érezve kérdezhet az ember. És hála istennek, egyre több van az ilyen oldalakból, ahol valóban segítséget lehet kapni.

Sára Biró answered 12 év ago

 Marika felétek is "tabu" téma, vagy az internetes oldalakra érted ? Pityu kifejtenéd bővebben milyen oka van,lehet jobban meg lehetne világítani a kérdést! Igen nagyon fontos a holisztikus szemlélet (Halmos Professzor Úr minden előadásában hangoztatja),vagyis az embert kell kezelni nem egy betegséget!

Marika answered 12 év ago

Sárikám !! Én nem titkolózom , de akik még dolgoznak nekik sokkal nehezebb teher a betegség , mert aki nem beteg nem igazán tudja megérteni , csak akkor ha netán ő is beteg lesz . A lányom példájából tudom , hogy félt amikor beteg lett , mert sokáig betegállományban és kórházban is volt , hogy nem mehet dolgozni amikor meggyógyult .Emlékszel Neki volt az autoimmun betegsége, szerencsére ő nem került ki a munkából , de előfordult már , hogy a betegség miatt elküldték a munkahelyéről , mert ilyen a világ most .  Bizony lelkileg is nagyon maga alá került ő is , hogy hogyan tovább . Neki itt voltunk mi a család akik lelki támaszt is tudtunk nyújtani de így is nagyon nehéz volt feldolgozni .Ezért is vagyunk hálásak a szerető gondoskodásod miatt, mert mi tudjuk ,hogy nem ez a jellemző a mai rohanó életben .

Sára Biró answered 12 év ago

 Jó,hogy említed a családot,igen fontos a segítség, a megértés, hogy legyen valaki akivel meglehessen beszélni a dolgokat. Sokszor,ha valakit csak meghallgatunk az is segítség. Én internetes oldalon figyelem,hogy sokkal hamarabb ráklikkelnek egy"hülyeségre" mint bármilyen , betegségmegelőző,illetve tájékoztató jellegű témára. Természetesen nem csak a kevara gondolok,hanem más tartalmas oldalra is.