Hiányzik a lelki gondozás, mely segítené a betegség elfogadást! Mi a véleményetek erről?

 Sziasztok!! Kedves Marikám annyira jól érthetően megirod a válaszokat ,hogy csak" AZT TUDOM IRNI HOGY IGAZAD VAN!!!!!"

Marika! Osztom véleményedet, tökéletesen igazad van. Megjegyzem, a tabuként való megnyilvánulás,a titkolózás, a betegség tagadás egy ősi ösztöntől származik, mely szerint az ősközösségek(Csak azok???) kizárták, elűzték maguk közül a betegeket. Hogy ezt sem nőttük ki az idők során, annak sok oka van.

Kedves Mindenki!

Örülök annak, amiket írtatok. Sajnos nem csak a cukorbetegség esetén, hanem bármilyen krónikus betegségben megjelenik a szégyen, a titkolózás. Ez igazából akkor oldható fel, ha megértjük, hogy az állapotunk tőlünk függ, az életminőségünk nagyban rajtunk múlik: mennyire szedjük a gyógyszert, tartjuk az étrendet (direkt nem diétát írtam 🙂 ), mennyire működünk együtt a kezelőkkel, legyen az orvos vagy szakasszisztens.
Mivel egy krónikus betegség elfogadása nem egyszerű feladat, gyakran lenne szükség pszichoterápiás segítségre. Nem kell semmi komolyra gondolni, általában 3-5 alkalom alatt támogató jellegű beszélgetéssel, a félelmek feltárásával, megfogalmazásával stabilizálható a lelkünk. Ebben sokat segítenek a kevához hasnló önsegítő csoportok, ahol tényleg félelem nélkül lehet megosztani a problémákat, ha kell akár a név vállalása nélkül is. Hiszen talán többen is vagytok az oldalon, akik először "Anonymus"-ként tettétek fel az első kérdéseket, és az elfogadás magtapasztalása után tudtátok vállalni magatokat.
A mai orvostudomány még mindig nem ismeri el a lélek szerepét a betegségekben és a gyógyulásban, így a betegek sajnos gyakran lelki támasz nélkül maradnak. Ezért érzem fontosnak az ilyen oldalakat, ahol megértő közösségben, biztonságban érezve kérdezhet az ember. És hála istennek, egyre több van az ilyen oldalakból, ahol valóban segítséget lehet kapni.

 Marika felétek is "tabu" téma, vagy az internetes oldalakra érted ? Pityu kifejtenéd bővebben milyen oka van,lehet jobban meg lehetne világítani a kérdést! Igen nagyon fontos a holisztikus szemlélet (Halmos Professzor Úr minden előadásában hangoztatja),vagyis az embert kell kezelni nem egy betegséget!

Sárikám !! Én nem titkolózom , de akik még dolgoznak nekik sokkal nehezebb teher a betegség , mert aki nem beteg nem igazán tudja megérteni , csak akkor ha netán ő is beteg lesz . A lányom példájából tudom , hogy félt amikor beteg lett , mert sokáig betegállományban és kórházban is volt , hogy nem mehet dolgozni amikor meggyógyult .Emlékszel Neki volt az autoimmun betegsége, szerencsére ő nem került ki a munkából , de előfordult már , hogy a betegség miatt elküldték a munkahelyéről , mert ilyen a világ most .  Bizony lelkileg is nagyon maga alá került ő is , hogy hogyan tovább . Neki itt voltunk mi a család akik lelki támaszt is tudtunk nyújtani de így is nagyon nehéz volt feldolgozni .Ezért is vagyunk hálásak a szerető gondoskodásod miatt, mert mi tudjuk ,hogy nem ez a jellemző a mai rohanó életben .

 Jó,hogy említed a családot,igen fontos a segítség, a megértés, hogy legyen valaki akivel meglehessen beszélni a dolgokat. Sokszor,ha valakit csak meghallgatunk az is segítség. Én internetes oldalon figyelem,hogy sokkal hamarabb ráklikkelnek egy"hülyeségre" mint bármilyen , betegségmegelőző,illetve tájékoztató jellegű témára. Természetesen nem csak a kevara gondolok,hanem más tartalmas oldalra is.