A betegnek és a családtagnak egyaránt együtt kell müködni,a depressziós betegnek nyugalom és biztonság kell ebben sokat tehet a család! Minél többet beszélgetni a beteggel nem elkerülni megbizni otthoni feladatokkal h lefoglalja magát,és se kiabálni sem pedig veszekedni nem szabad a depressziós beteggel! Próbáljuk minél töbxör emberek közé kisérni ,a társaság sokat számit! Sok türelem és kitartás kell!
Zsuzsanna, egyet értek veled.
Azt azért hozzátenném, hogy túlságosan "pátyolgatni" sem szabad, mert akkor benne ragadhat, és nem lesz elég aktív. Fontos, hogy sok pozitív megerősítés érje, ezért olyan dolgokat bízzunk rá, amiknek végrehajtásához szükség van az ő erőfeszítésére is. Ha túl könnyű feladatot adunk, azt mondhatja, hogy "ezt egy gyerek si meg tudja csinálni", ha viszont túl nehezet, az csak növeli a kudarcélményeit, így elég nehéz eltalálni a "pont jó" feladatot. De sajnos, ha erős alvászavar, jelentős fogyás, kedvetlenség, esetleg öngyilkossági gondolat megjelenik, akkor elkerülhetetlen a hosszabb-rövidebb ideig tartó gyógyszeres kezelés.
Köszönöm a válaszokat! De mit tegyünk,ha nem akar a beteg emberek közé menni,milyen módszert javasolnátok?
ERÖLTETNI UGYSEM TUDOD HA NEM AKAR AKOR NEM IS FOG EMBEREK KÖZÉ MENNI ADIG MIG Ö AZT UGYNEM GONDOLJA.
Kedves András!
Igaza van Krisztinek, erőszakkal valóban nem lehet rávenni semmire. Ha valaki korábban sokat vagy szívesen volt emberek között, és ez a betegsége hatására megváltozott, az már komolyabb jel, ilyenkor általában az orvosok valamilyen enyhe hangulatjavítót szokta javasolni. Ha egyébként látható némi javulás, nem biztos, hogy kell gyógyszer, de ha emellé alvászavar, étvágytalanság, fogyás, esetleg más testi tünetek is társulnak, mindenképpen orvosi segítségre van szükség.
Kedves Eszter! Köszi a tanácsokat, csak az a gond,ha hangulatjavító gyógyszerrel sem akar közösségbe menni. Ilyenkor nehéz egy családtagnak,hogy a a családtag se menjen sehova,vagy menjen el úgyis ha lelkiismeret furdalása van,hogy miért ment el. Ezek gondolom sok családban előfordulnak.