Kedves Eszter,
tanácsodat szeretném kérni az alábbi kérdéskörben: az anya a gyermek cukorbetegségét túlságosan jól akarja kezelni, stresszel, magát vádolja.Mit tanácsolnám neki?
Kedves Nanita!
Így ismeretlenül nem tudok tanácsot adni, nem is lehet. De általánosságban elmondhatók a következők:
Ha egy anya gyermekének bármilyen krónikus betegsége lesz, elkerülhetetlenül megjelenik az önvádlás, lelkiismeretfurdalás, miközben ezekről a betegségekről valójában nem tehet (szemben azzal, ha mondjuk a figyelmetlensége miatt a gyerekkel történik valami – ami persze a legjobb családban is előfordul, mert nem lehet folyamatosan rajta tartani a szemünket 🙂 ). Ezeket kompenzálandó, a szülő elkezd túlaggódni, a széltől is óvni a gyermeket, amivel inkább csak árt, mert megfosztja az önállóságától (amikor valami újat tanulunk, el kell követnünk bizonyos hibákat – ezt itt is meg kell hagyni, csak értelemszerűen odafigyelni, hogy ezek a hibák ne lehessenek életveszélyesek).
Ugyanez megjelenik saját betegségénél is, de mivel felelősséget érez a gyermeke iránt, ezért fokozottabban jelentkezik.
Első körön azt kell tudatosítania magában, hogy nem felelős a gyermeke betegségéért (legalábbis legjobb tudásom szerint – ha mást mutatnak a kutatások, kérlek, javítsatok ki!). Nem kérte, nem akarta, ez "csak úgy jött".
Ha ezen túl van, második körön meg kell néznie, mi az, amit ő megtehet a gyermeke minél jobb életminőségéért: megtanítja a helyes táplálkozásra, a vércukorszint megfelelő ellenőrzésére, a jelekre, amik a túl alacsony vagy a túl magas vércukorszintet jelezhetik. Ugyanakkor meg kell tanítania arra is, hogy az élet ettől függetlenül szép, és nem kell begubóznia. Azt hiszem, ennek a módjában nem én tudok segíteni, hanem azok, akik átestek már ezen a helyzeten, pl. Pityu vagy Jaskó. Ők tudnak olyan ötleteket adni, hogy hogyan lehet normális életet élni.
Ha úgy érzi az anya, hogy ezek nehézséget okoznak neki (figyelem, a fenti sorrend nem felcserélendő, különben nemhogy csökkenne, hanem fokozódik a stressz!!!), akkor mindenképpen beszélgessen el a gyermek kezelőorvosával (persze ha az vevő rá). Ha ez kevés lenne, akkor indokolt lehet pszichoterapeuta felkeresése (nem nyugtató szedése!!! ), aki segít átdolgozni a gyermek betegségével kapcsolatos gondolatokat, félelmeket.