Sziasztok!
Említettem,hogy Pécsen voltam szakdolgozói kongresszuson,nagyon sok érdekes előadás volt.
Egyik budapesti kolléganő egy súlyos, diabeteses szövődményekkel együtt élő diabeteses beteg
( vak,veseelégtelenségben szenvedő) életének nehézségeit tárta elénk. Megmutatta, hogy egy kilátástalannak tűnő helyzetben is hogyan képes tovább élni egy beteg, és milyen sokat jelent az embertársak és egy vakvezető kutya segítsége.Ennél a kedves betegnél ez év januárjában vese és hasnyálmirigy átültetést végeztek,azóta nem kell inzulint adnia!
Ezt egyrészt azért meséltem el,ha kilátástalannak látjuk is az esélyeinket mindig kell a kiutat keresni,másrészt,hogy valóban léteznek azok a súlyos szövődmények amire minden cukorbetegnek gondolnia kell és kezdettől fogva komolyan kell venni a betegséget,hogy ne alakuljanak ki!
Köszönöm Krisztike a reagálást! Annak aki ismerősödnek is felolvashatod akiről korábban írtál.