Érdekelne ki hol dolgozik a cukorbetegséggel.

Én 2005-ig munkahelyen/munkahelyeken dolgoztam, de a betegségem és gyerekek léte, hát hogy is mondjam, egy idő után mindig "problémát" jelentett .soha nem dolgoztam műszakban, az még az egészséges ember szervezetét is megviseli, nemhogy a mienket. Azóta én itthon dolgozom a saját irodámban, így akkor eszek amikor szeretnék, akkor mérek cukrot amikor szeretnék és ha úgy döntök, pihennem kell, akkor nem gond, ha leállok a munkával fél órára. Majd bepótolom később hisz hosszú az este. 🙂

Én közszférában dolgozom, kormánytisztviselő vagyok. Szerencsére a munkámban nem gátol a betegségem, közvetlen környezetem, főnökeim tudják, hogy cukorbeteg vagyok, és tolerálják is. A cukorbetegségem előtt is ezen a területen dolgoztam, bizonyítottam, így azt gondolom, hogy ez is nagymértékben hozzájárult ehhez. Én mindent megteszek, és eddig úgy érzem sikerült is, hogy továbbra se gátolja a betegségem a munkámat. Mióta pedig analóg inzulint alkalmazok, még könnyebb. Párszor előfordult, hogy pont akkor jött kolléganő a zűrös ügyét megbeszélni, amikor épp leesett a cukrom. Kértem tőle 3 percet, megittam a gyümölcslevet és folytattuk. Sokszor elviccelem "leesett a cukrom és még nem sikerült megtalálnom" és ehhez hasonlók. Nem volt még ebből gond.

Én varronöként normába dolgozom és ugy érzem egyre nehezebb de nehéz olyan munka helyet találni ahol a cukromat is tudom kezelni és orvoshoz járni.

Nuyugdíjas vagyok. 42 év 211 nap munkaviszony után, melyből 20 évet és 2 hónapot dolgoztam váltott műszakban, már három éve "lopom a napot".

 Egészségügyben dolgozom, de nem kell műszakozni. Gyermekorvosi körzetbe vagyok asszisztens. Hogy mennyire lehet összeegyeztetni a munkával a betegséget? – nem egyszerű!. Elvileg délig tart a rendelési idő, természetesen erre telik meg a váró, ilyenkor jön a sietés, kapkodás, van,hogy 2-2,15-kor végzünk. Ebben az esetben nincs rá 2 perc,hogy bekapjam az ebédet – pedig nagyon tudok sietni,ha kell- vagy tolódik az egész, vagy egy falat-egy gyerek-egy falat-egy gyerek. Nem könnyű. Dolgoztam olyan doktornővel,aki mikor észrevette,hogy rosszul vagyok, becsukta az ajtót,hogy a kint lévők nem olyan betegek mint én, szedjem össze magam, aztán úgy folytassuk, de ez nem mindenkinél van így.

A kereskedelemben dolgoztam , még nyugdíjasan is két évet és nekem volt olyan , hogy a vevő szólt , hogy látja rajtam , hogy nem vagyok jól . Ott maradt velem megvárta amíg mérek és eszem , és csak akkor ment el .Ha nem volt vevő akkor kitettem , hogy rögtön jövök és elintéztem a mérést és az evést .A főnököm is cukorbeteg volt és így megértette a problémámat.

 Itt dolgozom: http://www.aszfalt-utepites.eu

 Úgy dolgozom mint geodéta.