Elgondolkoztató,hogy még most is sokan szégyenlik ha krónikus betegségük van.

KérdésekElgondolkoztató,hogy még most is sokan szégyenlik ha krónikus betegségük van.
Sára Biró kérdezte ennyi ideje: 13 év

Nap,mint nap azt tapasztalom,hogy vannak emberek akik szégyenlik ha cukorbetegek,vagy bármilyen krónikus betegségük van igyekszenek eltitkolni. Pedig ha beszélünk róla sokkal könnyebb,egymásnak ötleteket lehet adni. A tegnap nagyon kedves daganatos betegekkel beszélgettem,akik ugyanezt mondták,hogy sokan nem vállalják fel a betegségüket. Próbálnak klubbot alakítani,hogy együtt megbeszéljék a tapasztalataikat és egymásnak segítsenek. Ez a cukorbeteg klubokról  is hallani.Ott volt a kapuvári klub titkár is aki ugyancsak ezt említi,milyen kevés ember jelenik megy a havonta egy alkalommal történő foglalkozásokon. Mi a véleményetek erről?

22 Válasz
Zsuzsanna Német answered 13 év ago

 Sajnos van ilyen, amikor meglátják az embert a pszichátria rendelő elött várakozni összesúgnak néhányan, és az kicsit rossz,  de ez engem nem érdekel én ezeket az összesúgó emberkéket csak is" szánalmasnak" tartom! Sokan elfelejtik ugyanis h ők lesznek 50-évesek ,és betegek ,de szerintem már 50-évest kort sem kell elérni h betegek legyünk! 

Kovacs Andras answered 13 év ago

 Valóban a pszichiátria eléggé tabu téma,de azt hogy valaki cukorbeteg kellene szégyellnie furcsának találom.Szerintem semmilyen betegség nem szégyen és nem szabadna eltitkolni,mert ha segítségre van szükség akkor a környezet könnyebben tud segíteni.

Szabó Eszter answered 13 év ago

Sajnos manapság bármilyen krónikus betegségről beszéljünk, azt "szégyellni kell", mintha tehetnénk róla. Valójában valamilyen szinten valóban tehetünk egy részéről (egészségtelen életmód, a problémák elodázása), de nem szabadna ennyire titkolózni. Fontos, hogy segítsünk másoknak, akik hasonló problémákkal küzdenek, mert így érzik, hogy nincsenek egyedül. Ezért is köszönöm mindenkinek, aki elég bátor ahhoz, hogy megossza velünk a gondolatait és a tapasztalatait. 🙂

Tri-Ton answered 13 év ago

  Szia Eszti !     Tudom, hogy igazad van és nagyon sokan így gondolják. Azt is tudom, hogy ez részben az öröklődési arány miatt előre tudható és valószínűsíthető betegség. Ennek ellenére az én anyám is sajnos cukorbetegként hasnyálmirigyrákban halt meg mégis felelőtlenül bízik  az ember a statisztika elmaradásában. Én magam is bíztam benn, hogy a kivételek közé fogok tartozni, sajnos nem így lett. Ennek ellenére nem érdekel mások véleménye és a statisztika sem. Egyet tudok: nem foglalkozom a  mások véleményével, nekem 100 éves koromig kell élnem és dolgoznom ahhoz, hogy a családomat és az unokáimat biztonságban tudva hagyhassam itt. Ha viszont holnap jönne el az ,, itt a vége,, akkor sem kellene szégyenkeznem az újra találkozáskor. Többször leírtam már: – hitem szerint a lélek nem hal meg, csak a fizikai test, ezért úgy kell élnünk, hogy ne kelljen szégyenkeznünk. Én nem szoktam aggódni azon, hogy ki  – mit gondol erről a betegségről. Véleményem, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt és a gyermekeink ill. unokáink példaként emlékezhessenek ránk és bátran mondhassák ki, hogy : Ő még betegen is példát tudott mutatni az egészségeseknek !!!  NEM KELL ( SZABAD ) SZÉGYENLENI A BETEGSÉGET, CSAK MEG KELL TANULNI AZT MÉLTÓSÁGGAL VISELNI, VALAMINT A BETEGSÉG NEM SZABAD, HOGY GYENGÍTSEN, HANEM ERŐT KELL, HOGY ADJON A PÉLDAMUTATÁSHOZ  !!!  Ha ezt sikerül elérned, nem csak tovább élsz, hanem követendő példa leszel mások számára !!! ( nézd meg a képem: a kezelőorvosom az akkori eredményeim alapján azonnal kórházi kezelést javasolt amit természetesen nem fogadtam el. Szerinted így ránézésre én vagyok ( voltam ) a betegek mintaképe ??? Míg én azt sem ismerem l, hogy beteg vagyok, mások a felével már élni sem nagyon mernek.  HIGGYETEK MAGATOKBAN !!!!!

Mária Balázs answered 13 év ago

Valóban szomorú dolog,hogy a XXI-ik században valaki szégyelje,hogy cukorbeteg,vagy akár más krónikus betegsége van. Véleményem szerint a helyzet már sokat lváltozott jó irányba és nekünk kell változtatni,nem szégyelni,hanem elmondani hogy netán cukorbetegek vagyunk,de ezzel lehet együtt élni.

Sára Biró answered 12 év ago

 Sajnos ezt tapasztalom.

Marika answered 12 év ago

Soha egyetlen percig sem titkoltam a betegségem , az esélyem nagyon nagy volt , hogy én is cukorbeteg legyek a családi halmozottság miatt . Az élet megtanított együtt élni ezzel mert az Édesanyám 30éven keresztül inzulinnal kezelt cukorbeteg volt . Amikor én is szembesültem a sajátommal , eléggé higgadtan vettem tudomásul , mondva , hogy lehetett volna ennél rosszabb is . Mondhatom , hogy nekem talán szerencsém volt , mert az elsők között kaptam Humalóg Inzulint és ezzel sokkal jobb életminőség érhető el . Tapasztalatból tudom mert sorban próbáltuk ki a lehetőségeket .

Judit Kraseczki answered 12 év ago

Valahogy soha nem gondoltam arra, hogy szégyenkeznem kellene…..
Szerintem inkább annak égjen le a bőr a képéről, aki ezért minket "másnak" gondol!!!

Marika answered 12 év ago

Ha megosztjuk a problémáinkat sokszor olyan segítségeket kapunk azoktól a tapasztalt betegtársaktól amire nem is gondolunk . Csak hálával tudok a sok segítőkész klubtársra gondolni , akik ezen az oldalakon próbálnak a kérdéseinkre válaszolni és megosztani velünk tudásukat !! Köszönjük !!!!

Zsuzsanna Német answered 12 év ago

Igen Marikám ,igazad van nekem nagyon  fontos hogy tanácsot kérjek és érdeklődjek másoktól is ,főleg ha egyforma betegségeink is vannak,soha nem titkolnák el egy betegségem sem!!Hisz  nem pénzért vettük a betegségeinket!!Amúgy a keva ez egy őszinte oldal ezért én nagyon szeretem!!!