Biztos hallottátok ti is hogy manapság mennyi anorexiás,és bulémiás ember (a legtöbbje nő természetesen) van és sajnos a legtöbb a bulémiás!!( egy tv-müsorban hallottam nemrég) ! Mi a véleményetek az ilyenekről??
Kedves Zsuzsa!
Bocsánat, de ki kell javítsalak az írásmódban, helyesen bulímiás.
Mindkét zavar pszichés eredetű. Régen, amikor felfedezték, a "nyugati fehér nők" betegségének tartották (white western women). A lényeges különbség a kettő között, hogy az anorexia súlyos esetben halálos lehet, bulímiával "egész jól" lehet élni. Manapság leginkább serdülők körében tapasztaljuk.
Anorexia esetén a beteg kóros testképpel rendelkezik, ha tükörbe néz, mindig kövérnek látja magát, még ha már csont és bőr is az illető. Emiatt nagyon keveset és csak nagyon válogatott élelmiszereket fogyaszt, gyakran csak vizet iszik. Annyira lefogy, hogy már nem is menstruál, majd, súlyos esetben belehal a táplálékhiányba.
Bulímia esetén a külső megjelenés átlagos. Ilyenkor is az ideális alak a cél, de az illető részben normálisan étkezik, majd általában hánytatja magát. Gyakran fordulnak elő falásrohamok, ami után szégyellik magukat, és ismét csak a hánytatás vagy a hashajtás következik. Őrájuk jellemző a fokozott testedzés, amivel a bevitt pluszkalóriákat dolgozzák le – gondolják ők. Mivel ők esznek, ezért nem jutnak el a halált okozó állapotig.
Ez a két betegség főleg nőket, lányokat érint. Azonban a fiúknál is megjelent egy hasonló jellegű betegség, amit testdiszmorfiás zavarnak, diszmorfofóbiának hívunk. Ez ma még kevéssé került be a köztudatba, de a pszichológiai rendelőkben egyre több az ilyen eset. Ők sem a valóságot látják a tükörben, hanem sokkal kisebb izmokat, mint amikkel valójában rendelkeznek. Ezért aztán fokozottan edzenek, testtömegnövelőket szednek, így kockáztatva egészségüket. DE! Nem minden konditerembe járó fiú, férfi ilyen. Fontos, hogy ők mit gondolnak magukról, így első látásra ne tessék elítélni egy kisportolt külsejű hímnemű egyedet. Itt is az a lényeg, mint a legtöbb pszichés zavarnál, hogy milyen mértékben végez testedzést és milyen gondolatok társulnak hozzá.
És miért van mostanában ennyi ilyen beteg ember? A tudomány mai állása szerint a probléma lényege a kontroll kézben tartása. Ha semmi mást nem tud kontrollálni, hát irányítja, hogy mit és mennyit eszik, mennyit edz. A lényeg az irányítás megtapasztalása.
És ami még fontos! Ezek a betegségek nem gyógyíthatók azzal, ha csak a "beteget" kezeljük. Minden esetben szükség van családterápiára, mert mindig a családi kapcsolatokban van a lényeg. Akit jobban érdekel a téma, ajánlom Tury Ferenc és munkacsoportja írásait. Magyarországon ők tudnak erről a legtöbbet, ők kezelik a legtöbb beteget.
Kedves Esztikém köszönöm hogy kijavitottál! igen minden igy van ahogy irod ,ha jól tudom pszichiátriai osztályokon kezelnek ilyen betegeket!!
Sajnos az osztályos kezelés kevés, az ottani orvosokhoz ritkán jutnak el a betegek. Budapesten van (sajnos lehet, hogy már csak volt) ilyen speciális osztály, ahol csak evészavarosokkal dolgoztak. Az említett Tury tanár úr rendszeresen csinál követéses csoportokat, ahova rendszeresen visszajárnak a kezeltek.