Diabétesz és lelki problémák.

Mindenképp összefügg a kettö nálam legalább is.

Sajnos a test és lélek egységét a mai orvoslás még mindig nem értékeli kellőképpen. Sok pszichiáter megnézi a vérképet a kezelés kezdetekor, és ha cukorbetegségre utaló jelet talál, akkor erre figyelmezteti is a beteget. De a Sári által leírt elvet ma még sajnos kevés orvos tette magáévá (tisztelet a kivételnek).
Arról már korábban írtam, hogy a stressz és a hangulatzavarok hogyan befolyásolják a szervezet hormon- és ingerületátvivő-anyag szintjét, ami aztán befolyásolja a teljes rendszert. Ezért fontos a test-lélek dualitás figyelembevétele.

 Nem nagy tudomány kell ahhoz,hogy a test és lélek egy egységet alkotnak.A lelkibeteg ember nem mindig maga tehet arról,hogy ingerült beteg.Én még magamat soha nem idegesittem fel,pedig sok okom lett volna rá.20 évig dolgoztam mint fökönyvelö ez igazán megterhelö volt.52 éves koromig állandoan tanultam,vizsgázgattam és még sem voltam ilyen streszes mint mostanában nyugdijasként.Amig uraltam a helyzetet nem idegeskedtem!Most körülöttem minden megváltozott még az emberek is.Ismeretlen társaságban már ovatosabb lettem,de mindig történik valami amin nem tudok változtatni,na ez az idegesitö az életben!Mégis pozitivan gondolkodom!A problémák állitólag azért vannak,hogy megoldjuk!Lasabban de azért sikerül és lenyugszom amig nem jönn egy ujjabb probléma.A cukrom ezt a helyzetet egyenes arányban követi.Amikor idegesebb vagyok ami kivülröl nem látszik felmegy a cukrom.Ilyenkor még a gyogyszerek sem mindig segitenek.Elvonulok pihenni és nem foglalkozom senkivel semmivel  olvasgatok,TV-t nézek,kézimunkázom,rajzolgatok vagy valami házimunkát/szekrény pakolás/ végzek ez megnyugtat.Lényeg,hogy egyedül legyek!Nálam ez nagyon bevált!Minden embernek meg kell ismerni sajátmagát,és önuralommal minden lehetséges.

Erzsok!
Igazad van, elvileg nem kellene ehhez nagy tudomány, mégis a hivatalos TUDOMÁNY erről elfeledkezik. Pedig valóban csak annyi kellene sokszor, mint amit te is csinálsz és mondasz: megismerni magunkat, erényeinket, hibáinkat, erőnket, gyengeségünket, és elfogadni, hogy ilyenek vagyunk, ezzel kell alkalmazkodnunk mindenhez, ami körülöttünk van.

Szeretettel üdvözöllek Benneteket!

Sacikám egy nagyon érdekes, és vitatható  kérdést tettél  fel .  Mondhatnám úgyis, hogy "izgalmas". Most a nyáron nagyon elfoglalt vagyok , de éppen ezt az "élethelyzetet"   szerettem volna a napokban  megkérdezni. 
Erzsók: igen …így van, tetszik, amit írtál.    Kedves Eszter:  igen… nagyon fontos, hogy  elfogadjam magam, szeressem magam. A kölcsönös alkalmazkodás is kell. 

Nekem mostanában egyre gyakrabban vannak nagyon borúlátó napjaim,  sírásba torkolló  fájdalmas perceim.
Most  már fél éve, hogy megtudtam, hogy cukorbeteg vagyok.
Ha ebbe  nagyon belegondolok, akkor nagyon szomorú leszek.  Olyan  értelmetlenné válik minden.
Ijesztő ez a  mai borzalmas világ.  Lassan nem nézek TV hiradót, mert van amikor nem bírom nézni, vagy olyan  kétségbeejtő érzés kerít hatalmába  -düh, harag, tehetetlenség-  , hogy kimondhatatlan.
Egyszóval: jobban félek….  segíteni szeretnék,   szeretném megmondani valakinek, hogy  állj meg ….ember.. ha egyáltalán  ember vagy még…..:-(
Valami változáson  megyek  át..valami  talán majd  végül  megnyugszom…..mert  azt akarom.. lelki békét szeretnék,  teszek is érte…..de  elég nehéz napjaim vannak.

Ha esetleg más is  küzd ilyen napokkal, érzésekkel,  szívesen várom  tanácsát, válaszát.

Biztosan fontos még a fenti vallomásomhoz:  antidepresszánsról  jövök le…már a 2. hónapnál tartok…
és mintha sokkal tisztábbak lennének a kontúrok…

Előre is köszönöm a figyelmet,  szívből kívánok jókedvű, egészséges napokat, derűlátást….

Szép estét kívánok és még szebb  csütörtököt:-)

Üdvözlettel: Marika

Kedves Marika és Mindenki ! Biztosan majd ír az Eszter is Neked,meg gondolom mások is hozzászólnak a témához.
Erzsóknak igaza van minden embernek fontos,hogy megismerje önmagát,találjon valami olyan elfoglaltságot,kikapcsolódást ami segít a lelki béke helyreállításában.Mert ha a lelkünkben béke van nehezebben betegszünk meg.
Marika örülök,hogy sikerül leépítened az antidepresszánst,majd ha időd engedi írj.

Kedves Marika ez amit leírtál nagyon ismerős nekem, mert én is átéltem már a cukorbetegség és a
depresszió legkülönbözőbb fokozatait Nekem még az orvosom nem ajánlotta, hogy hagyjam abba
az antidepresszáns szedését, azt hiszem azért, mert már túl régóta szedem. Inkább változtat, most
szerencsémre eléggé jól sikerült a váltás, a hangulatom, a az életkedvem is jobb, és már még fogytam
is, ami eddig nem sikerült. Én úgy gondolom, hogy ez az állapot, amit te leírtál magadról ezt a gyógyszer
hiánya, vagy a leszokás -ami gondolom fokozatos- mert másképp nem is szabad- ez okozza.

 Kedves Kati,tudom hogy nem a reklám helye de vannak itt az oldalon akik hasonló"cipőben járnak" és őket érdekelné melyik antidepresszáns az ,ami mellett sikerült fogyni. Itt rögtön megjegyezném,mint ahogy két egyforma cukorbeteg nincs,úgy a gyógyszer sem biztos hogy mindenkinél beváltja a hozzáfűzött reményt.
Ahogy én tudom a Marikának sem mondta a kezelő orvosa,hogy elhagyhatja a gyógyszert.

 Nagyon érdekelne Katalin az antidepresszáns neve  ha persze publikus!!

Én is szedek xanaxot nekem hat mellékhatása sincs igaz nem is hiztam de nem is fogytam töle.