Csak egy kis vers, de ajánlom, mindenkinek, aki még nem fogadta el a betegségét és még harcol ellene.

Nagyon megfontolandó amit írtál,köszönjük Jaskó hogy megosztottad velünk!

HÁT JASKO TÉNYLEG SOK IGAZSÁG VAN BENNE DE ÉN ELFOGADTAM A CUKOR BETEGSÉGEM DE VANNAK MÁS DOLGOK AMIKET NEHEZZEBBEN TUDOK ELFOGADNI.

Az én és a Jaskó cukorbetegségének a kezdete nagyon sok mindenben hasonlít.Az elfogadása és elfogadtatása akkoriban nem volt épp egyszerű.Én is harcoltam a betegségemmel szemben elég
sokáig és kellett hozzá jó pár év és jó pár halálközeli eset,az intenzív osztályon. Végül is Nekem a
nagymamám segített sokat az irántam érzett szeretetével, a hitével, hasonló dolgokat olvastatott
velem, mint amit ez a vers tartalmaz. Sokat segített abban, hogy ez egy állapot és nagyon sok
súlyos beteg cserélne velem. Mikor odáig jutottam, hogy elfogadtam ezt az állapotot, azután viszont
mindent megtettem, hogy ugyanúgy éljem az életem, mint a betegség előtt. Kicsit több magamra
figyeléssel, de egész emberként álljak helyt az életben, úgy a munkahelyen, mint a családban.

 Kedves Kati! Ma éppen ez  a gondolat foglalkoztat. Beszéltem nagyon kedves ismerősömmel akit daganatos betegség miatt műtöttek, a családjában van cukorbeteg. És megkérdeztem mi a vélemény,ha összehasonlítjuk a két betegséget,melyiket könnyebb elfogadni.Egyértelmű válasza volt,hogy a cukorbetegséget,mert tudja hogy mi ellen kell védekezni,mit kell tennie hogy jó vércukor értékei legyenek stb.. Nagyon megható beszélgetés volt és minden tiszteletem az övé, kívánom hogy sokáig legyen derűs és mint többször már most is sikerülni fog neki legyőzni a betegséget!

Ebben az összefüggésben és az összehasonlításban természetesen a daganatos betegséget nehezebb elfogadni, huiszen abban az esetben konkrét életveszély és komoly életvezetési problémák állhatnak elő, míg a diabetsznél egy állapotot kell tudomásul vennünk, amely viszont jól kézben tartható. Az elfogadás azonban mindkét esetnem nagy jelentőségű, hiszen azt követően nem a rengeteg energiát elfogyasztó, hiábavalónak tűnő harcra, önvádra, esetleg mások okolására  kell koncentrálni, hanem önmagunkra és az állaapotunkfenntartására, javítására. Aki megbarátkozik az elfogadás gondolatával és sikeresen meg is teszi azt megtapasztalhatja, mekkora lekötött energiák szabadulnak fel benne.

 Nagyon fontos egy betegséget elfogadni és komolyan is venni,mert az a tapasztalat hogy ameddig egy cukorbeteg csak diétán és tablettán van egyáltalán nem veszi komolyan a betegségét ( TISZTELET A KIVÉTELNEK),de amikor inzulinos lesz akkor "súlyos a cukorbetegsége". Pedig tudni kell ,hogy a tartósan emelkedett vércukor rombolja az ereket,ami egy idő után súlyos következményekkel járhat!

De van azokkal akik már inzulinozák magukat pl napi négyszer és akkor sem érzik a veszélyt , hogy milehet a tartos magas cukor érték követlezménye. Sajnos szerintem sok a felelötlen ember.De nem csak a cukorbetegségre vonatkotik ez hanem más egyébb  betegségben szenvedökre is.

 Mennyire szeretném,ha ez a kérdés sok emberhez eljutna.

Tudod Sárika, nehéz dolog ez, mármint az elfogadás. Ha van segítség és van a, aki azt hajlandó elfogadni, akkor viszonylag gyorsan és eredményesen lehet a "helyes" útra találni. Ha az ember egyedül marad a bajával, vagy szándékosan bezárkózik a maga mikrovilágába és kifelé csak a tüskéit mutogatja, akkor kétesélyes a dolog. Vagy időben észhez tér, mint én, vagy pedig tehetetlenül sodródik a várhatóan eléggé durva vég felé. A mi felelősségünk csupán annyi, hogy felkínáljuk a segítségünket, illetve segítünk, az azt igénylőknek, de erőszakot nem tehetünk rajtuk. Példát mutatunk, tanácsot adunk, de  helyettük nem élhetjük az életüket. Ha valaki jót akar önmagának és a szeretteinek, akkor nem háborúzik, hanem elfogad és a jó pap módjára tanul szó szerint a sírig. Meg nem gyógyul ugyan, de sokkal könnyebb és elviselhetőbb életet élhet.

Újból csak azt tudom mondani , hogy a "mankót" megkapjuk a hozzáértő emberektől , de használni nekünk kell és ezen múlik , hogy élünk – e a kapott lehetőséggel !! Az életünk , az életminőségünk múlik ezen . Miért ne akarnánk jobb életet élni ????