Csak egy kis vers, de ajánlom, mindenkinek, aki még nem fogadta el a betegségét és még harcol ellene.

KérdésekCsak egy kis vers, de ajánlom, mindenkinek, aki még nem fogadta el a betegségét és még harcol ellene.
jaskó kérdezte ennyi ideje: 11 év

Már régen, több, mint 3 évtizede vagyok cukorbeteg, viselem annak minden búját, baját, szövődményét. Sokáig nem akartam tudomásul venni a bajt és minden rosszat elkövettem, amit csak lehetett. Harcoltam, de eredménytelenül. Csak tovább romlott minden. Úgy, az első tíz év után kezdtem rájönni, hogy ennek a vége csak a tudatos önpusztítás lehet. Kárt okozva ezzel magamnak és a szeretteimnek. Azután kezdtem más irányba fordulni, jöttek az eredmények, javultam, de a diabeteszt még mindig nem tudtam elfogadni. A miért pont én? kérdés mindig ott lappangott bennem. Arra nem gondoltam, hogyha én egészséges vagyok és más a beteg, akkor sokkal jobb lenne nekem? Egyáltalán nem biztos!
Hangsúlyozom, nem vagyok hívő ember, aki vallását rendszeresen gyakorolja, de mindig tiszteltem, tisztelem a mások meggyőződését, hitét. 1997 őszén, az egyik érettségi találkozónkon, egyik régi, nagyon jó barátom, aki református lelkész Debrecenben -az Egyetemi Templomban- megajándékozott egy kis füzettel, amelyben versek voltak. A kiadvány pont ennél az alábbi versnél nyílt ki. Biztosan megsimította a lapokat és célzatopsan ajánlotta ezt nekem, de  amint elolvastam, valami nagyom eltalált. Attól a pillanattól kezdve adtam fel a harcot és fogadtam el a betegségem és tudatosult bennem a tény. Véglegesen és visszafordíthatatlanul beteg vagyok. Viszont élni és tisztességes, emberi módon továbbélni csak abban az esetben tudok, ha elfogadom és a magam módján akár még büszke is lehetek erre.
Ajánlom mindenkinek ezt a pár rövidke sort, aki még harcol, aki még küzd, aki még nem tanult meg elfogadni. Higgyétek el MEGÉRI az elfogadás és megéri a belső béke, mely Egészséges BETEGSÉGTUDATOT EREDMÉNYEZ!!!!

 A  különös ruha

Szenvedésed Isten-adta ruhád.
Először sehogyan sem illik rád.
Úgy találod, hogy nagy neked.
Belenőhetsz-ha békén viseled .

S ha Isten ráteszi áldó kezét,
erőt arra is ád
hogy úgy viseld végül a szenvedést,
mint drága, ünneplő ruhát

13 Válasz
Sára Biró answered 11 év ago

Nagyon megfontolandó amit írtál,köszönjük Jaskó hogy megosztottad velünk!

katalin answered 11 év ago

HÁT JASKO TÉNYLEG SOK IGAZSÁG VAN BENNE DE ÉN ELFOGADTAM A CUKOR BETEGSÉGEM DE VANNAK MÁS DOLGOK AMIKET NEHEZZEBBEN TUDOK ELFOGADNI.

Farkasinszkiné Kati answered 11 év ago

Az én és a Jaskó cukorbetegségének a kezdete nagyon sok mindenben hasonlít.Az elfogadása és elfogadtatása akkoriban nem volt épp egyszerű.Én is harcoltam a betegségemmel szemben elég
sokáig és kellett hozzá jó pár év és jó pár halálközeli eset,az intenzív osztályon. Végül is Nekem a
nagymamám segített sokat az irántam érzett szeretetével, a hitével, hasonló dolgokat olvastatott
velem, mint amit ez a vers tartalmaz. Sokat segített abban, hogy ez egy állapot és nagyon sok
súlyos beteg cserélne velem. Mikor odáig jutottam, hogy elfogadtam ezt az állapotot, azután viszont
mindent megtettem, hogy ugyanúgy éljem az életem, mint a betegség előtt. Kicsit több magamra
figyeléssel, de egész emberként álljak helyt az életben, úgy a munkahelyen, mint a családban.

Sára Biró answered 11 év ago

 Kedves Kati! Ma éppen ez  a gondolat foglalkoztat. Beszéltem nagyon kedves ismerősömmel akit daganatos betegség miatt műtöttek, a családjában van cukorbeteg. És megkérdeztem mi a vélemény,ha összehasonlítjuk a két betegséget,melyiket könnyebb elfogadni.Egyértelmű válasza volt,hogy a cukorbetegséget,mert tudja hogy mi ellen kell védekezni,mit kell tennie hogy jó vércukor értékei legyenek stb.. Nagyon megható beszélgetés volt és minden tiszteletem az övé, kívánom hogy sokáig legyen derűs és mint többször már most is sikerülni fog neki legyőzni a betegséget!

jaskó answered 11 év ago

Ebben az összefüggésben és az összehasonlításban természetesen a daganatos betegséget nehezebb elfogadni, huiszen abban az esetben konkrét életveszély és komoly életvezetési problémák állhatnak elő, míg a diabetsznél egy állapotot kell tudomásul vennünk, amely viszont jól kézben tartható. Az elfogadás azonban mindkét esetnem nagy jelentőségű, hiszen azt követően nem a rengeteg energiát elfogyasztó, hiábavalónak tűnő harcra, önvádra, esetleg mások okolására  kell koncentrálni, hanem önmagunkra és az állaapotunkfenntartására, javítására. Aki megbarátkozik az elfogadás gondolatával és sikeresen meg is teszi azt megtapasztalhatja, mekkora lekötött energiák szabadulnak fel benne.

Sára Biró answered 11 év ago

 Nagyon fontos egy betegséget elfogadni és komolyan is venni,mert az a tapasztalat hogy ameddig egy cukorbeteg csak diétán és tablettán van egyáltalán nem veszi komolyan a betegségét ( TISZTELET A KIVÉTELNEK),de amikor inzulinos lesz akkor "súlyos a cukorbetegsége". Pedig tudni kell ,hogy a tartósan emelkedett vércukor rombolja az ereket,ami egy idő után súlyos következményekkel járhat!

Krisztina Kiss answered 11 év ago

De van azokkal akik már inzulinozák magukat pl napi négyszer és akkor sem érzik a veszélyt , hogy milehet a tartos magas cukor érték követlezménye. Sajnos szerintem sok a felelötlen ember.De nem csak a cukorbetegségre vonatkotik ez hanem más egyébb  betegségben szenvedökre is.

Sára Biró answered 11 év ago

 Mennyire szeretném,ha ez a kérdés sok emberhez eljutna.

jaskó answered 11 év ago

Tudod Sárika, nehéz dolog ez, mármint az elfogadás. Ha van segítség és van a, aki azt hajlandó elfogadni, akkor viszonylag gyorsan és eredményesen lehet a "helyes" útra találni. Ha az ember egyedül marad a bajával, vagy szándékosan bezárkózik a maga mikrovilágába és kifelé csak a tüskéit mutogatja, akkor kétesélyes a dolog. Vagy időben észhez tér, mint én, vagy pedig tehetetlenül sodródik a várhatóan eléggé durva vég felé. A mi felelősségünk csupán annyi, hogy felkínáljuk a segítségünket, illetve segítünk, az azt igénylőknek, de erőszakot nem tehetünk rajtuk. Példát mutatunk, tanácsot adunk, de  helyettük nem élhetjük az életüket. Ha valaki jót akar önmagának és a szeretteinek, akkor nem háborúzik, hanem elfogad és a jó pap módjára tanul szó szerint a sírig. Meg nem gyógyul ugyan, de sokkal könnyebb és elviselhetőbb életet élhet.

Marika answered 11 év ago

Újból csak azt tudom mondani , hogy a "mankót" megkapjuk a hozzáértő emberektől , de használni nekünk kell és ezen múlik , hogy élünk – e a kapott lehetőséggel !! Az életünk , az életminőségünk múlik ezen . Miért ne akarnánk jobb életet élni ????