Betegoktatás

KérdésekBetegoktatás
Nanita kérdezte ennyi ideje: 11 év

Nálatok működik a betegoktatás és ha igen, milyen formában?
Ki mit tart/ tartana fontosnak a betegoktatás keretében, vagy ha nincs betegoktatás akkor a kontrolloknál?

26 Válasz
Pityu answered 11 év ago

Úgy gondolom, hogy leírom saját tapasztalatomat: Urológus főorvos küldött a diabetológiára, mondván nézzék már meg a vércukor szintemet, valószínű az elhízásom nem egészséges állapotra utal. Az első vizsgálaton magas vc. érték született. A Főorvos úr azonnal tájékoztatni kezdett, elmondta, hogy mely érték a normális, mely értékektől beszélünk cukorbetegségről. Kaptam egy beutalót is tőle, kérte mielőbb menjek vele a laborba, és az eredménnyel mielőbb jöjjek vissza. Sárika, mint diabetológiai szakaszisztens, a testsulyomhoz, a koromhoz, a munkámhoz illeszkedő tápanyag beviteli rendet készített a számítógépén, amit kinyomtatott, majd felolvasott és átadott. Közben elmondta, mi mire való a diabetológiában. Elmondta, hogy egyes szakkifejezések mit jelentenek, hisz pár rövid kérdést követően tisztába volt vele, hogy egy teljesen laikus, a kérdés körrel eddig nem foglalkozó beteggel került kapcsolatba. A Főorvos úr miután felírták a gyógyszeremet, átadta az „Egy kis odafigyelés, életviteli tanácsok cukorbetegeknek kiadványt, és részletesen elmagyarázta a benne található új glikémiás index táblázatot, elmagyarázta annak használatát. Az aznapi laborról már lemaradtam, mert hosszasan megbeszéltük a tudnivalókat. Akkor jöttem rá, hogy kérdezni csak az tud a témával kapcsolatosan, aki már rendelkezik némi alapismerttel. Nekem még e téren volt, és közbe úgy érzem, hogy ma is van mit pótolni. A gyógyszer kúrát 4 hét alatt alakítottam ki. Közben naponta jártam a rendelőbe, ahol Sárika vércukorszintet mért, majd idejétől függően 40-50 percet, de néha még 1 órát is beszélgetett velem a cukorbetegségről, a diétáról, az étkezési napló fontosságáról, az étkezési fegyelemről és mindenről, ami ezekhez kapcsolódik. Szóval tanított, oktatott rendületlenül. Figyeltem és tanultam. Sok mindent. Szabadidőmben elkezdtem kiadványokat olvasni, recepteket gyűjteni. Akkor jelent meg egy kiadványsorozat: Cukorbetegként is lehet jól élni címmel. Megkaptam tőle az össz. példányt. A neten is mind több írást, tápanyagtáblát, kiadványt találtam a cukorbetegséggel kapcsolatosan. Ezeket mind gyűjtöttem, rendeztem, táblázatba foglaltam és felhasználtam és használom ma is. Aztán meghozta a postás a Dr. Fövényi József és Gyurcsáné Kondrád Ilona könyvét: „Cukorbetegek nagy diétás könyve” a negyedik kiadást. Érdeklődve olvastam mind a 360 oldalát. Megtanultam belőle mindent, ami csak érdekesnek, hasznosnak ígérkezett számomra. Nagy hasznát vettem a különféle receptgyűjteményeknek is, ilyen: Nagy Margit konyhasarok, vagy a „dolcse vita kalória kalauz” is. Az internetről is folyamatosan vettem le anyagokat, tápanyag táblázatokat. Itt találtam meg a Sárika által ajánlott „KeVa”-t is. Ennek olvasgatása során rengeteg ismerethez jutottam. Itt tudtam meg, hogy milyen sokan és milyen széles körben küzdenek ezzel a betegséggel. Kis idő elteltével regisztráltam, majd pár nap múlva írtam is pár szót az üzenő falra. Azóta rendszeresen ide látogatok, olvasom a kérdéseiteket, a válaszokat, a közzétett recepteket. Sokat, de nagyon sokat tanulhat az ember belőle, nekem nagy segítség volt mindez annak a célnak eléréséhez, hogy lefogyjak 15 kg-ot, hogy újra fitt legyek. Elkerüljem azáltal egy csomó olyan betegség kialakulását, mint a szívbetegségek, az érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, az anyagcserezavarok, és mindazokat a betegségeket melyeknek kialakulásának kockázata nagyban megnő az elhízás következtében. Közben telt az idő, eltelt fél év, jó volt az idő a mozgáshoz is és szépen, lassan olvadtak le a kilók, napi átlagot számolva: 7,66 dekg. naponként. A cél teljesítve, 16 kg-ot fogytam. Erre egyedül nem voltam képes, nagyon kellett hozzá a szakemberek tanítása, önzetlen segítsége, a KEVA közösségben megtalált sorstársak írásaiból gyűjthető ismeretanyag. Köszönet minden érintettnek. Úgy gondolom, hogy leírom saját tapasztalatomat: Urológus főorvos küldött a diabetológiára, mondván nézzék már meg a vércukor szintemet, valószínű az elhízásom nem egészséges állapotra utal. Az első vizsgálaton magas vc. érték született. A Főorvos úr azonnal tájékoztatni kezdett, elmondta, hogy mely érték a normális, mely értékektől beszélünk cukorbetegségről. Kaptam egy beutalót is tőle, kérte mielőbb menjek vele a laborba, és az eredménnyel mielőbb jöjjek vissza. Sárika, mint diabetológiai szakaszisztens, a testsulyomhoz, a koromhoz, a munkámhoz illeszkedő tápanyag beviteli rendet készített a számítógépén, amit kinyomtatott, majd felolvasott és átadott. Közben elmondta, mi mire való a diabetológiában. Elmondta, hogy egyes szakkifejezések mit jelentenek, hisz pár rövid kérdést követően tisztába volt vele, hogy egy teljesen laikus, a kérdés körrel eddig nem foglalkozó beteggel került kapcsolatba. A Főorvos úr miután felírták a gyógyszeremet, átadta az „Egy kis odafigyelés, életviteli tanácsok cukorbetegeknek kiadványt, és részletesen elmagyarázta a benne található új glikémiás index táblázatot, elmagyarázta annak használatát. Az aznapi laborról már lemaradtam, mert hosszasan megbeszéltük a tudnivalókat. Akkor jöttem rá, hogy kérdezni csak az tud a témával kapcsolatosan, aki már rendelkezik némi alapismerttel. Nekem még e téren volt, és közbe úgy érzem, hogy ma is van mit pótolni. A gyógyszer kúrát 4 hét alatt alakítottam ki. Közben naponta jártam a rendelőbe, ahol Sárika vércukorszintet mért, majd idejétől függően 40-50 percet, de néha még 1 órát is beszélgetett velem a cukorbetegségről, a diétáról, az étkezési napló fontosságáról, az étkezési fegyelemről és mindenről, ami ezekhez kapcsolódik. Szóval tanított, oktatott rendületlenül. Figyeltem és tanultam. Sok mindent. Szabadidőmben elkezdtem kiadványokat olvasni, recepteket gyűjteni. Akkor jelent meg egy kiadványsorozat: Cukorbetegként is lehet jól élni címmel. Megkaptam tőle az össz. példányt. A neten is mind több írást, tápanyagtáblát, kiadványt találtam a cukorbetegséggel kapcsolatosan. Ezeket mind gyűjtöttem, rendeztem, táblázatba foglaltam és felhasználtam és használom ma is. Aztán meghozta a postás a Dr. Fövényi József és Gyurcsáné Kondrád Ilona könyvét: „Cukorbetegek nagy diétás könyve” a negyedik kiadást. Érdeklődve olvastam mind a 360 oldalát. Megtanultam belőle mindent, ami csak érdekesnek, hasznosnak ígérkezett számomra. Nagy hasznát vettem a különféle receptgyűjteményeknek is, ilyen: Nagy Margit konyhasarok, vagy a „dolcse vita kalória kalauz” is. Az internetről is folyamatosan vettem le anyagokat, tápanyag táblázatokat. Itt találtam meg a Sárika által ajánlott „KeVa”-t is. Ennek olvasgatása során rengeteg ismerethez jutottam. Itt tudtam meg, hogy milyen sokan és milyen széles körben küzdenek ezzel a betegséggel. Kis idő elteltével regisztráltam, majd pár nap múlva írtam is pár szót az üzenő falra. Azóta rendszeresen ide látogatok, olvasom a kérdéseiteket, a válaszokat, a közzétett recepteket. Sokat, de nagyon sokat tanulhat az ember belőle, nekem nagy segítség volt mindez annak a célnak eléréséhez, hogy lefogyjak 15 kg-ot, hogy újra fitt legyek. Elkerüljem azáltal egy csomó olyan betegség kialakulását, mint a szívbetegségek, az érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, az anyagcserezavarok, és mindazokat a betegségeket melyeknek kialakulásának kockázata nagyban megnő az elhízás következtében. Közben telt az idő, eltelt fél év, jó volt az idő a mozgáshoz is és szépen, lassan olvadtak le a kilók, napi átlagot számolva: 7,66 dekg. naponként. A cél teljesítve, 16 kg-ot fogytam. Erre egyedül nem voltam képes, nagyon kellett hozzá a szakemberek tanítása, önzetlen segítsége, a KEVA közösségben megtalált sorstársak írásaiból gyűjthető ismeretanyag. Köszönet minden érintettnek. Úgy gondolom, hogy leírom saját tapasztalatomat: Urológus főorvos küldött a diabetológiára, mondván nézzék már meg a vércukor szintemet, valószínű az elhízásom nem egészséges állapotra utal. Az első vizsgálaton magas vc. érték született. A Főorvos úr azonnal tájékoztatni kezdett, elmondta, hogy mely érték a normális, mely értékektől beszélünk cukorbetegségről. Kaptam egy beutalót is tőle, kérte mielőbb menjek vele a laborba, és az eredménnyel mielőbb jöjjek vissza. Sárika, mint diabetológiai szakaszisztens, a testsulyomhoz, a koromhoz, a munkámhoz illeszkedő tápanyag beviteli rendet készített a számítógépén, amit kinyomtatott, majd felolvasott és átadott. Közben elmondta, mi mire való a diabetológiában. Elmondta, hogy egyes szakkifejezések mit jelentenek, hisz pár rövid kérdést követően tisztába volt vele, hogy egy teljesen laikus, a kérdés körrel eddig nem foglalkozó beteggel került kapcsolatba. A Főorvos úr miután felírták a gyógyszeremet, átadta az „Egy kis odafigyelés, életviteli tanácsok cukorbetegeknek kiadványt, és részletesen elmagyarázta a benne található új glikémiás index táblázatot, elmagyarázta annak használatát. Az aznapi laborról már lemaradtam, mert hosszasan megbeszéltük a tudnivalókat. Akkor jöttem rá, hogy kérdezni csak az tud a témával kapcsolatosan, aki már rendelkezik némi alapismerttel. Nekem még e téren volt, és közbe úgy érzem, hogy ma is van mit pótolni. A gyógyszer kúrát 4 hét alatt alakítottam ki. Közben naponta jártam a rendelőbe, ahol Sárika vércukorszintet mért, majd idejétől függően 40-50 percet, de néha még 1 órát is beszélgetett velem a cukorbetegségről, a diétáról, az étkezési napló fontosságáról, az étkezési fegyelemről és mindenről, ami ezekhez kapcsolódik. Szóval tanított, oktatott rendületlenül. Figyeltem és tanultam. Sok mindent. Szabadidőmben elkezdtem kiadványokat olvasni, recepteket gyűjteni. Akkor jelent meg egy kiadványsorozat: Cukorbetegként is lehet jól élni címmel. Megkaptam tőle az össz. példányt. A neten is mind több írást, tápanyagtáblát, kiadványt találtam a cukorbetegséggel kapcsolatosan. Ezeket mind gyűjtöttem, rendeztem, táblázatba foglaltam és felhasználtam és használom ma is. Aztán meghozta a postás a Dr. Fövényi József és Gyurcsáné Kondrád Ilona könyvét: „Cukorbetegek nagy diétás könyve” a negyedik kiadást. Érdeklődve olvastam mind a 360 oldalát. Megtanultam belőle mindent, ami csak érdekesnek, hasznosnak ígérkezett számomra. Nagy hasznát vettem a különféle receptgyűjteményeknek is, ilyen: Nagy Margit konyhasarok, vagy a „dolcse vita kalória kalauz” is. Az internetről is folyamatosan vettem le anyagokat, tápanyag táblázatokat. Itt találtam meg a Sárika által ajánlott „KeVa”-t is. Ennek olvasgatása során rengeteg ismerethez jutottam. Itt tudtam meg, hogy milyen sokan és milyen széles körben küzdenek ezzel a betegséggel. Kis idő elteltével regisztráltam, majd pár nap múlva írtam is pár szót az üzenő falra. Azóta rendszeresen ide látogatok, olvasom a kérdéseiteket, a válaszokat, a közzétett recepteket. Sokat, de nagyon sokat tanulhat az ember belőle, nekem nagy segítség volt mindez annak a célnak eléréséhez, hogy lefogyjak 15 kg-ot, hogy újra fitt legyek. Elkerüljem azáltal egy csomó olyan betegség kialakulását, mint a szívbetegségek, az érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, az anyagcserezavarok, és mindazokat a betegségeket melyeknek kialakulásának kockázata nagyban megnő az elhízás következtében. Közben telt az idő, eltelt fél év, jó volt az idő a mozgáshoz is és szépen, lassan olvadtak le a kilók, napi átlagot számolva: 7,66 dekg. naponként. A cél teljesítve, 16 kg-ot fogytam. Erre egyedül nem voltam képes, nagyon kellett hozzá a szakemberek tanítása, önzetlen segítsége, a KEVA közösségben megtalált sorstársak írásaiból gyűjthető ismeretanyag. Köszönet minden érintettnek. 

Nanita answered 11 év ago

Nagyon de nagyon szépen  köszönöm a sok hozzászólást. :-)))

Pityu answered 11 év ago

A fenti szöveg sajnos többször is megjlent egymás után. Nem találom az okát.

Julcsi answered 11 év ago

Igen, kedves sorstársak! A kapuvári rendelőben minden úgy működik, ahogy azt Pityu leírta. Magam tapasztaltam ugyanazt a sok segítséget, jóindulatot és tapasztaltságát Sárikának amiről olvastatok. Már írtam, hogy a 28 éves cukorbetegségem alatt nem kaptam annyi segítséget mint 2 év alatt a kapuvári rendelőben. Minden féle jó tanáccsal ellát bennünket. Mindegy mit kérdezünk, mire vagyunk kíváncsiak a diabetesszel kapcsolatban Ő készségesen és nagyon szívesen segít és nagyon jó tanácsokat ad. Minden rendelőbe, orvosnak, betegnek ilyen szakasszisztens tudok ajánlani! Tényleg a betegekért van és a szakmai tudását is folyamatosan fejleszti. Csak hálával tartozunk neki.

Sára Biró answered 11 év ago

 Nagyon kedvesek vagytok,köszönöm:-) Annak örülnék,ha több területről jeleznétek nálatok hogyan történik,van-e rendszeres oktatás,vagy ha egy új beteget beállítanak inzulinra,akkor kezébe teszik a tollat és egy alkalommal megtörténik az oktatás ( jó esetben a diétával már tisztában van a beteg??!!). Meg lehet egyáltalán első alkalommal tanulni,mit hogyan kell csinálni???  

katalin answered 11 év ago

 Most ráérek kicsit irogatni.Nálam mikor az inzulin adás kezdödött az korházba történt több mint két hétig voltam bent.Ez alatt az idö alatt elsö napokban a növérek adták az inzulint majd ugy tanitgattak rá.A kaját ugy kaptam a diétárol nem sok szo volt.Most már tudom másként müködik.Egy biztos otthon az ember magára utalva tanul a legtöbbet és az inzulin is igy áll be mivel egészmás körülmények közt élsz mint a korházba.Elsöként könyvekböl tanultam.Igazán sokat és nem bokbol irom tényleg a Sáritol és a Kevátol tanultam.Igy más beteg tapasztalatait olvasva sokkal több jo informácio jut el az emberhez.De én régi cukros vagyok de a mai napig tanulok.És ami még fontos lelkileg is nagyon sokat jelent tudni hogy nem vagy egyedül.

Hné M Melinda answered 11 év ago

 Sári! Nem lehet megtanulni elsőre, sőt másodikra sem, elöszőr még azt is nehéz feldolgozni,hogy cukorbeteg lettem, ráadásul szúrni kell magam naponta többször. Mint eü.dolgozó, aki akkor éppen frissen jártam továbbképzésre és hallgattam újra a diabetesről szóló előadást, hidd el,hogy ennek ellenére is úgy ültem a kórházi ágyon mint egy teljesen laikus. Tele félelemmel, szorongással, hogy mi lesz ezután, hogyan tovább. Az elsőre elmondott dolgok hamar elszállnak, főleg ilyen stresszes állapotban, ráadásul kb. 3-4 napot vagyunk a kórházban, aztán hazakerülsz és a fejedre száll minden, azt sem tudod hogyan kezd neki a számolásnak.  Borzasztó. Az első oktatásnak nem szabad egy alkalomnak lenni, hagyni kell, hogy a betegbe leülepedjenek a mondott dolgok, szépen lassan haladni, a kérdéseire válaszolni. A kérdéseink sem tudnak az első alkalommal megfogalmazódni. Valamint a Jaskónak teljesen igaza van abban, hogy a tapasztalt cukorbetegeket is időnként újra kell oktatni, ez már mehet gyorsabban, de szükség van rá. Az ember hajlamos elfelejteni dolgokat, átsiklani számára nem olyan fontosnak tűnő apróbb dolgokon, rutinból élni. Úgy mint a vezetés, azt is rutinból tesszük- de ez nem mindig jó! Változhatnak a táblák! Diétában ugyanez van, lehet, hogy a szemmérték idővel kicsit megcsúszik. Időnként biztosan nem árt egy frissítés az oktatásban, hiszen "ismétlés a tudás anyja". 

Sára Biró answered 11 év ago

 Melinda mennyire igaz amit írsz,fontos bizony az ismétlés,és mindig lehet újat tanulni. Fontos lenne, hogy már a tudás birtokában levő betegek tanítsák a" kezdőket ". Csoportos foglalkozásra is szükség lenne,ahol meg lehetne osztani a tapasztalatot. Érdekes,hogy a klubokba inkább az idősebb korosztály megy.
Én mindenképpen az oktatást a diabetológiai rendelőben képzelem el.Reméljük valamikor megvalósul,hát nem tudom……???

Halász Gabriella answered 11 év ago

g
Én két éve tudom, hogy inzulinos cukorbeteg vagyok. 🙁 Véletlenül derült ki, egy átfogó laborvizsgálat során. 17 volt az eredmény! 🙁 Rögtön kórház. Én nem kaptam sok oktatást! 🙁 Az igaz, hogy volt a kórházban már az első nap délután egy egy órás beszélgetés, oktatás az új cukorbeteg részére – mármint akik aznap, vagy előtte való nap kerültek be az osztályra. Azt sem tudtam hol áll a fejem! 🙁 Berendeltek reggel 7-re, aztán 10 után kezdtek el foglalkozni velem. Akkor kerültem az osztályos orvoshoz. Akkor nézték meg a cukromat, addig semmi sem történt. Nem ettem reggel otthon, de a kórházban sem…még vizet sem kaptam! 🙁 Az okítást én akkor elég jónak tartottam. Pláne, hogy gőzöm sem volt semmiről. 🙁 Aránylag a fontos dolgokat megtudtam, de bizony a glikémiáx indexről egy szót sem mondtak! 🙁 Véletlenül találtam rá itthon -hetek múlva- az egyik szórólapom, amit a szakrendelőben találtam. Még abban a hónapban lázas, hasmenéses beteg lettem. Annyit tudtam, hogy a szénhidrát kiürült belőlem alaposan, aztán, hogy ezt valahogy pótolnom kellene. De hogyan??? Éjszaka volt. A cukrom a béka feneke alatt volt. Nem elég, hogy lázas voltam, hogy alig éltem, még ez is idegesített, mert tudtam, hogy elájulhatok. Féltem!!!!! Nem tudtam mit egyek. Nem tudtam, hogy mennyi inzulint adjak be magamnak éjszakára, egyáltalán mikor? … és egyáltalán adjak-e be?? 🙁 Hívtam a kórházat, de nem vették ferl az osztályon. 🙁 A végén a férjem egyik ismerősét zavartam -ismeretlenül -. Ő orvos, és gondoltam csak tud valamit tanácsolni. Ő segített. Megnyugtatott és elmagyarázott pár dolgot. Pár nap múlva rendbe jöttem. Azóta is hűlás vagyok neki. Ő küldött jó pár "oktatós" kis füzetet, amit még most is használok. Abból tudtam meg sok dolgot az étkezéssel kapcsolatban. A házi orvosom a két év alatt, egyszer sem kérdezte meg, hogy hogy vagyok, hogy boldogulok! 🙁 Soha egy tanács, semmi!!!! Az a szerencsém, hogy a szakrendelőben a doktornő akihez járok, Ő kedves és türelmes. Én ha van kérdésem, felírom egy papírra, és viszem magammal.Mindent megkérdezek tőle. Viszem a naplómat, amibe azóta is rendszeres beírom a mért eredményeket, hogy mikor mit ettem. Most már elboldogulok… de még bizony most is van mit tanulnom.

A lányom anyósa szintén cukorbeteg. 🙁 Ő nem tartja be a dolgokat, nem is tudott jóformán semmit sem az étkezésről, pedig Ő évek óta az. Én mondtam el neki egy csomó dolgot, küldtem neki e-mailbe recepteket. Rávettem, hogy otthon süsse a kenyeret magának…. persze nem fehéret! Így sem tart be dolgokat, aztán csodálkozik, hogy magas értékek jönnek ki 3 havonta! 🙁 De már nem prédikálok neki…. úgy látszik nem érdekli, hogy hogy és mennyit fog még élni! 🙁

Én igyekszem betartani az étkezési szabályokat. Mérek még mindig… grammra pontosan!!! Számolok… számológéppel. Rendben is van az értékeim. 🙂
Énnekem még élnem kell!!! … és élni is akarok!!! 53 éves vagyok. Van egy 17 éves fiam, akit még el kell indítanom az élet rögös útján. Van két kis unokám!!! 🙂 A lányom számít rám… hál’Istennek!! Néha nehéz, de igyekszem akkor a gondolataimat valamivel elterelni.

A nyáron volt hogy két hónapig magas volt a cukrom…. az én megítélésem szerint. Mégpedig azért, az én értékem szerint, mert mindent ugyan-úgy betartottam, nem ettem mást, mint amit szoktam… és mégis volt, hogy 8 és 9 volt a cukrom… étkezés előtt!!!! 🙁 Nagyon ideges voltam emiatt hetekig. Aztán a fene tudja miért, most már nem olyan magas. De még most sem az az érték, mint fél éve volt.
Igaz, sajnos nem tudok sokat menni, sétálni… mozogni. Izületi gyulladás van a térdemben, ill. porckopás! 🙁

A legnagyobb probléma a cukorbetegeknél -legalábbis gondolom sok mindenkinek-, hogy nagyon drágák az élelmiszerek nekünk! 🙁 Én munkanélküli vagyok és sajnos már nem tudom megvenni azokat a dolgokat, amiket még a cukorbetegség kezdetén megtudtam venni.
Gyümölcsöt jóformán nem tudok enni, mert érdekes, még az alma is felviszi a cukromat elég rendesen! 🙁
Barna rizst rendszeresen eszem, zöldségeket is, rozskenyeret is, babot és borsót is. Néha mandulát, diót, és ét csokit! 🙂 Persze olyat, ami minőségi. Arra azért költök! 🙂 Nasinak! 🙂

Visszatérve az eredeti kérdésre.
Én sajnos nem kaptam elég "okítást". Szeretnék ott élni, ahol ez a lelkiismeretes asszisztens dolgozik!!! :-)… Sárika közelében! 🙂

 Én is sokat olvasok a neten, szortírozom, hogy mik a jó információk és összegyűjtöm őket.

A lényeg!! Nem szabad feladni!!!
Kitartás!!!

Sára Biró answered 11 év ago

 Köszönöm szépen a kedves szavakat és üdvözlünk a körünkben. Sajnos elég kevés idő jut a betegoktatásra és rövid idő alatt kell a lényeges dolgokat elmondani. Sajnos kérdezni is nehéz akkor , ha valaki semmit nem tud a betegségről,max. annyit,hogy cukrot nem szabad enni.  Ezért is indult az oldal és örülünk az új hozzászólásoknak, a tapasztalat megosztásnak.
Valóban a lényeg,hogy "nem szabad feladni" 🙂