Betegoktatás

Érdekes kérdés. Lassacskán már azért kell izgulnunk, hogy az alapellátás megmaradjon.

Anita, mit értesz betegoktatás alatt? Én például "korrekt tájékoztatásban" részesültem, de úgy érzem, te nem erre gondolsz.

Köszönöm György a válaszod.
Szia Krisztián. 🙂
A betegoktatáson pl. arra gondolok, hogy amikor én annak idején a lakhelyedhez közeli kórházban voltam és humán inzulinra állítottak, akkor ezekben részesültem:
– megtanították a korrekciók módját
– megmutatták a Ch elosztást, elmondták mit tanácsos enni, milyen mennyiségben
– elmondták, hogy az ampullákat hogyan kell tárolni és magunkkal vinni ha nagy meleg vagy fagy van
– hogyan ellenőrizzük, hogy jól adagol a toll
– légtelenítés…
Elsősorban erre irányult a kérdésem. 🙂

Jó, akkor mégis egyről beszéltünk. Én  oktatás alatt valami szervezett és többé-kevésbé rendszeres tevékenységre gondoltam. Az a helyzet, hogy amikor az ember szembesül az életnek "eme ajándékával" akkor rengeteg jószándékú információval árasztják el. Eezek befogadása olykor nemn könnyű dolog, mert túl sok. Én azon melegében kb. 20eHUF feletti értékben vásráoltam különféle könyveket a témakörrel kapcsolatban, ezek között volt sok hasznos, és persze néhány teljesen haszontalan lehúzás is. Amikor ezeket elolvastam, akkor jöttem rá: hoppá, ezekt is mondták, csak kiment a fejemből. A korábban megszerzett, de csak felületesen rám ragadt infót igy fixáltam be. Egy tájékozatlan cukorbeteg nagyon sokba kerül a társadalombiztosításnak. Miért nincsenek jól megírt tankönyvek, amelyeket minden cukorbeteg ingyen megkaphatna a kezelése kezdetén? Ha pénzt kell fizetni érte, akkor sokan nem engedhetik meg maguknak. A csak szóban elmondott információ kopik, elfelejtődik, nem tudatosul, így kezdődik egy "nem kellőenen együttműködő" cukorbeteg pályafutása.

Én úgy fogalmaznám inkább, hogy a beteg megtanítása. És mi (az idősebb korosztály) úgy tanultunk, úgy tanulunk, ha elolvassuk a tudnivalókat, mert minket először megtanítottak olvasni, aztán jött az olvasás szeretete, és olvastuk a tudnivalókat, olvastuk a parancsokat, stb. Ha az olvasott anyag tapasztalással, személyes élménnyel párosul akkor hatásos igazán. Diabétes témakörben ezért lassan de biztosan telik a könyvespolc.

Nem tudom miről beszéltek , mert nálunk a diabetológián teljesen ingyen és bérmentve kaphattunk kis füzeteket , ami a fontos dolgokat leírja . A rendelés alatt nincs annyi idő , hogy mindent érintve elmagyarázzák a betegséggel járó lehetséges tüneteket , reakciókat . Nekem a lábápolástól kezdve az étrend kialakítás szinte minden témát érintve vannak füzeteim amiket elő kapok ha valamit nem értek . A Lylly kiadásában a Tartsa kézben cukorbetegségét címűt tartom a legjobbnak ,mert ebben tagoltan fejezetekre bontva találod meg a segítséget. A végén a szakkifejezéseket is megmagyarázza .Egy másik füzet : Mit kell tudni a hypoglikémiáról??A cukorbeteg mindennapjai , a Novo- nordisk Cukorbetegek egészséges táplálkozása.

Marika, szerintem mi nem egyről beszélünk. Én is megkapatm az ingyenes (gyártók által szponzoprált) tájékoztató füzetkéket, de én most a komoly szakkönyvekre gondoltam, amelyeben részletesen ismertetve vannak például az egyes inzulinrezsimek, a korrekciós szabályok, az inzulin típusok működési mechanizmusa, az inzulin pumpa, a terhesség alatti cukorbetegség, stb. Teljesen érthező az, hogy például egy Lilly kiadványában szó sem fog esni a hosszan tartó inzulin analógokról, hiszen a Lilly-nek nincs is ilyen terméke. Nyilván a saját pénzén nem fogja felhívni a figyelmet a konkurencia termékére. Ezért fonos, hogy ezek a részletes, precíz könyvek TB-finanszírozású, gyártóktól független kiadványok legyenek.

 Nagyon jó témakör  és mindig aktuális kérdés. Valóban a korrekt tájékoztatás a lényeg,mert a cukorbeteg 95 %-ban önmagát kezeli. Nagyon jók a könyvek,a betegoktató füzetek amelyek segítik a munkánkat,de önmagában nem elegendő.  Ez az oldal is azért készült,hogy segítsen a mindennapokban Titeket.
Fontos az elején tisztázni,hogy egy "kicsi "cukorbetegséget  is komolyan kell venni,mert a szövődmények már az anyagcsere zavar, a cukorbetegség megelőző állapotában is bekövetkezhet. Van itt az oldalon olyan beteg,akinél az infarktus volt korábban,mint hogy tudta volna,hogy cukorbeteg.
Meg kell tanulni mikor,mit együnk,hogyan mozogjunk,mikor mérjünk vércukrot, az inzulin kezelés csínját-bínját,akkor még a lábápolásról nem is beszéltünk. Egy cukorbetegnek folyamatosan tanulni kell, és a tanultakat ismételni.  Szükséges a betegoktatás szervezett formája. Esetleg nálatok van csoportos betegoktatás? Sok helyen van,és jó eredményeket értek el. Természetesen az egyéni oktatást semmi nem pótolja.

Én a következőképpen képzelném el az oktatás módját. A tapasztalatokról most nem írok.
1. Az első lépés, az a kórházban, illetve a gondozóban történne, ahol tudatosítani kell a beteggel, hogy
cukorbeteg. Ez kellemetlen ugyan de nem tragédia. Itt kellene a legalapvetőbb dolgokat tisztázni. Ezen belül a betegség mikéntjét, alapvető kezelési ismereteket és a legszükségesebb diétás ismereteket. Ekkor nem bővíteném tovább  az ismereteket, mert az ijedt beteg azon túl, hogy megijed és totálisan tanácstalan nem sokat jegyez meg a betegségről. Mozgó könyvtárként ismertető anyagokat tartanék a kórházi osztályokon, amit személyre szabottan adnék a betegek kezébe.
2. Második klépcsőben akár hivatalos szervek, akár társadalmi szervezetek közreműködésével, maximum egy hónappal a hazaengedés (első tájékoztatás után) Ismételten berendelném a betegeket, amikor is szakgondozók, lelki gondozó (ez utóbbi részvételét nagyon fontosnak tartanám) dietetikus  és orvos tájékoztatná a betegeket, akik már egy ideje együtt éltek a betegségükkel és már kérdéseik is felvetődhetnek. Ekkor feltétlenül felkérnék jól edukált betegeket, akik személyes tapasztalataikat mondanák el. Hogyan tanulták meg önmagukat, honnan szereztek ismereteket és hogyan oldottak meg krízis helyzeteket. Egyszerre 6-8 embernél többet nem hoznék össze, mert ennél több ember figyelmét nem lehet lekötni és nem lehet őket bevonni a képzésbe. természetesen erre egy találkozó nem elegendő. Az egyszerre kapott sok ismeretanyagot nem képesek megjegyezni. Ide bevonnám a legközelebbi hozzátartozókat, illetve a településeken dolgozó szociális gondozókat is, akik a betegeket otthonukban látogatják, esetleg ápolják. Igaz ez utóbbiak részére külön is kötelezővé tenném (évente minimum egyszer) a részvételt. A sorozat végén valamilyen formában ellenőrizném az befogadott ismereteket. Visszakérdezés, teszt stb. FONTOS: Ebbe a második fázisba tapasztalt betegeket csak előadóként vonnák be, mert számukra unalmasnak tűnő témák miatt csak bomlasztanák a közösséget.
3. Harmadik lépésben pedig esetenként a tapasztalt betegek részére beszélgetéses ismeretbővítő foglalkozást szerveznék, ahol kötetlen formában ugyan és ismételten csak kis csoportban orvos-beteg találkozókat tartanék, ahol a legújabb kezelési módokról, gyógyszerekről, szövődmények alakulásáról lehetne beszélgetni. Itt a hangsúly a beszélgetésen van!
Ezeket a formákat kötelezővé és TB által támogatottá tenném és csak ezután követelném meg az törvény szabta keretek betartását, valamint a részvételhez kötném a támogatások megítélését.
Ahol jól működő klubok tevékenykednek, ott ezen elképzelések csírái megvalósulni látszanak. A legtöbb ismeretet én is a klubom működése közben szereztem. Ezenkívül az általam legjobbnak tartott könyvekből.az Inzulinnal kezelt cukorbetegek könyve, Funkcionális inzulinterápia. Valamennyinek szerzője, illetve társszerzője Dr Fövényi József. A Fövényi Dr által jegyzett kiadványok a cukorbetegek naponta forgatott bibliái lehetnének!!!!

Krisztián !! Nagyon sok idősebb ember számára azok a " komoly " könyvek érthetetlenek lennének nem doktorit akarnak belőle írni . A személyes tapasztalatok és a kis adagokban kapott ismeretek sokkal jobban megmaradnak a laikusok fejében , mint a rázúdított információ tömeg . Nem tartozom én sem a fiatal korosztályhoz , de én az Édesanyám példájából tudom ezt , hogy sokszor kellett ismételni mindent és mégis sokszor elfelejtette.Ez az oldal például nagyon jó , mert tagoltan témakör szerint lehet tudást összegyűjtögetni .