Az egyén felelősségvállalása, mint gyógyító tényező a cukorbetegség kezelésében.

KérdésekAz egyén felelősségvállalása, mint gyógyító tényező a cukorbetegség kezelésében.
jaskó kérdezte ennyi ideje: 12 év

Szerintetek mennyire lehet minden felelősséget az egészségügye személyzetre hárítani a cukorbetegség kezelésében? Honnan kezdődik az egyén felelőssége? Kell e a betegnek tenni önmagáért? A benneteket kezelő eü. személyzet mennyire támogatja az ilyen irányú törekvéseiteket? Függni kell, vagy együttműködni?

39 Válasz
Best Answer
Nagy Mária answered 11 év ago

Kedves Sára!
Ezt a klubot éppen a kisgyermekes szülők hozták létre, alternatívát keresni azok által,
akik már meggyógyultak vagy jó úton haladnak efelé.
Én nem Pesten élek, utazni meg gyűlölök, tehát nem vagyok ebben érdekelt.
Úgy halkan megjegyzem, hogy nagyon szomorú dolog, hogy akik próbálnak tenni
a cukorbetegekért, azok utasítják el legjobban az új felfedéseket, pedig nekik kellene
leginkább topon lenni az új kutatásokat illetően.
Ez ismétlem, egy alternatíva, aki él vele jó, aki nem, hát nem.
Szép estét.

Vitaminbiblia answered 11 év ago

 A cukorbeteg diétájának az a célja, hogy a testtömege és tápláltsági állapota ideális legyen, a vércukorértéke minél közelebb legyen a rendes tartományhoz, s megelőzze, illetve késleltesse a szövődmények kialakulását.Diétájának összeállításához kérjen tanácsot dietetikusától és/vagy kezelőorvosától, hogy az egyénre szabott legyen!Az étrendi utasításokat pontosan tartsa be!Rendszeresen eddze magát, de csak annyira, hogy örömét lelje benne!Jegyezze fel az orvos rendelte gyógyszerek nevét és adagját, s ismerje meg a hatásukat!Rendszeresen ellenőrizze vércukor- és vizeletcukor-értékét!Ne igyon szeszes italt, s ne dohányozzon!Mindig tartson magánál szőlőcukor-tablettát vagy kockacukrot!
http://vitaminbiblia.com/index.php/component/content/article/1-friss-hirek/279-cukorbeteg

Erzsok answered 11 év ago

 Olvasom a hozzászólásokat és elképedek,hogy még mindig van olyan cukorbeteg aki másokat hibáztat az állapota miatt.Amikor kiderül a betegség onnan már az egyén felelőssége is mennyire tartja be az orvosi utasitásokat!Ez nem tanács komolyan kell venni.Tanácsokat egymásnak adunk melyek általános ismeretek.Egyénre szabott szabályokat orvos rendeli el és az eü jogszabályok!Nem véletlen a kontrol vizsgálatra járás és megadott idöre irják a gyogyszer használatot.A gyogyszer kiváltás és beszedése a beteg önálló feladata és innen már egyéni felelősség meddig él az ember.Mindenki maga dönti el az állapotát mennyire tartja karban!Valami szövödménye van ajánlatos rögtön orvoshoz fordulni és nem a szomszédhoz.Az eü mindent megadd a betegség kezeléséhez,ha ugy látják nem képes a beteg egyedül ezt  betartani akkor már a családi segitséget vagy korházi ellátást kell kérni.Évekig lehet ezzel a betegséggel együtt élni,de ha akarja az egyén!Hamar eltávozhat kezelés nélkül és senkit nem lehet hibáztatni.Ez olyan mint az öngyilkosság ott sem lehet felelösségre vonni senkit!Nem elijeszteni akarok senkit csak elgondolkodtatni a saját helyzetén!Én 20 éve vagyok cukorbeteg és állitolag jól viselem,még sokáig igy éldegélhetek.Sok tervem van az életben még!!!

Nagy Mária answered 11 év ago

Kedves Erzsok! Te komolyan gondolod, hogy az eü jogszabályok segítenek a betegeken? Ez elképesztő! Legalábbis szerintem. Én 36 éve vagyok diabeteses, én is jól vagyok, semmi szövődményem, de ha egyszer létezik alternatíva, akkor miért ne nézzek utána?
Ez nem felelőtlenség, hiszen ki akarna magának rosszat? Ez inkább azt mutatja, hogy az ember vakon
nem hisz el mindent, hiszen az orvosok nem istenek, ráadásul nem mindegyik humánus a beteggel.
Egyébként én nem is tartom magam betegnek, ez egy életforma, amivel lehet együtt élni, de azért mégis keresem a lehetőségét, hogy egy még inkább minőségibb életet élhessek, s nem legyek fogja sem
az állandó insulinnak – evésnek, s főként ne az eü-nek.

jaskó answered 11 év ago

Megfogadtam magamnak, hogy nem írok többet ebben a témában,de most megszegem a szavam. Lehet, hogy rosszul tettem fel a kérdést acímsorban, mert nem az egyén felelősségét kellett volna a címsorba írnom, hanemaz egyén felelőtlenségét. Mindenkinek van sziklaszilárd meggyőződése ésvéleménye minden kérdésben. Így az egészségügyről is. De nem szerencsés, haezt  mindenképpen hangulatkeltésre ésellenszenv kialakítására használja fel. Talán szerencsésebb lenne csupán annyitírni, hogy nálam ez így történt. Ismét végig olvastam a kérdésre adottválaszokat és a kérdést feltevő jogán írom a következőket: Nem az egészségügyidolgozók vádolására, kárhoztatására és leminősítésére szántam ezt a kérdést,hanem azért, hogy a kapott válaszokban példát és módszereket kapjunk arra, hogya beteg, mint ember, mint önmaga sorsáért felelős személy hogyan tud részvállalni a saját állapotának szinten tartásában, betegségének kézbentartásában. Örömmel olvastam a pozitív, segítőkész példákat és örömmel töltöttel, hogy többnyire helyesen értelmezték a kérdésem lényegét. De néhánybejegyzés alapján egy rég olvasott könyv, a Híres magyar bűnügyek egyikfejezete, a Bicsérdi, a milliomos szektaalapító jutott eszembe, aki mindenorvosi kezelés elutasítására biztatta híveit. Igen, voltak nekem is rosszélményeim, voltak nehéz pillanataim, sőt igen kemény konfliktushelyzetem is, deorvosok voltak azok is, akik megmentették az életem, visszaadták az emberiélethez szükséges mozgásképességem, akik oly sokszor kihúztak a bajból, akikrévén 470 üvegtesti bevérzés "birtokosaként" mégis megőrizhettem alátásom. Igen, orvosok és mellette még nagyszerű emberek is, akik közül néhánymár több, mint 30 éve kezel eredményesen. Akik ugyanolyan esendőek ésproblémákkal küszködőek, mint én, vagy bárki más ember fia. Bennem nem arosszak emléke él, hanem azoké, akik ebben a nyomorult világban is orvosok ésemberek tudtak maradni, mert ők vannak többségben. Ugyanez vonatkozik az ápolószemélyzetre is. Feleségem révén, aki ápolónő volt valami rálátásom volt erreis, de azok révén is, akikkel összehozott a jó sorsom. Adjuk meg tehát a kellőtiszteletet gyógyítóinknak és ne általánosítsunk és főleg ne keltsünkhangulatot ellenük. Igen itt az én példám, ha összeesküdött volna a világorvostársadalma annak érdekében, hogy kezük közé kerülve ne érjem meg amásnapot, hát nem tudom mióta nem élnék. A világ szó külön jelentőséggel bír,mert három ország, meg nem mondom hány nemzetiségű orvosa, ápolónője kezén"mentem keresztül", mire újra életképessé szabtak, varrtak. Igazcukorbeteg lettem, de ez nem az ő hibájuk Én sem hiszem el, sőt vallom, hogy azeü rendelkezések egy része mennyire betegellenes, de látom és tapasztalom, hogyorvosaink milyen kínos helyzetben vannak e miatt és milyen nehéz azegészségügyben dolgozók helyzete is. Érdekes, hogy érdekünkben mégis az orvosokemelték fel szavukat és a saját érdekképviseleti szervezetünk pedig hallgat.Magam részéről a kérdés taglalását befejeztem. Kérlek benneteket, hogy továbbihozzászólásotokban szorítkozzatok a lényegre, ami talán a kérdésembenjól-rosszul, de mégis megfogalmazódott: az EGYÉN FELELŐSSÉGÉRE és ne aFELELŐTLENSÉGÉRE.

Mária Miklós answered 11 év ago

Mennyi mindent meg lehet itt tudni !  Okos, felelősségteljes emberek párbeszéde, amelyeket én örömmel olvasok.     Köszönöm a segítségetek!
Örülök, hogy itt lehetek : 🙂

Marika answered 11 év ago

Sziasztok !!! Ezt nem tudom feldolgozni , le kell , hogy írjam !!! A napokban a gázóránkat ellenőrizték és a fiatalember ismerősnek talált . Beszélgettünk és kiderült egy volt kollégám fia aki cukorbeteg , egy nagyon étetrevaló vagány fiú volt és most mindkét lábát amputálni kellett a saját felelőtlensége miatt !!! Semmibe vette az orvosi tanácsokat a gyógyszereket nem szedte és most mások segítségére szorul , pelenkázni kell és segítség nélkül semmire nem képes . NO ezt nem szabad megtenni , mert itt már hol van az emberi méltóság !! Nem hibáztathat senkit csak is önmagát !! Az orvosok segítségét elutasította , ez legyen intő példa mindenkinek !!!

jaskó answered 11 év ago

Hányszor, de hányszor beszéltem arról, amiről Marika írt.  Nagyon sok múlik az egyém hozzáállásán és akaratán. És itt kapcsolódok egy másik kérdéshez. nerm önsanyargatás az, amit szinte napi rutinszerűen meg kell tennünk a saját és szerető környezetünk érdekében. Mert vegye tudomásul mindenki, ha ilyen élethelyzetbe kerülünk, nem csak a saját sorsunkat nehezítjük meg, hanem a szeretteinkét is. Akik ismerve az előéletünket, az idevezető utat már nem biztos, hogy  lelkesen állnak mögénk. Vállaljuk tehát a napi rutint, az odafigyelést és tanuljunk. Tegyünk saját érdekünkben, mert ha válaszút elé érkezünk és a rossz utat választjuk, már késő a sírás. Erre mondta sokszor édesapám: ha nem jól döntesz fiam, ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát, de ha látják is, szánnak e vajon? Marika sajnálatos, de nagyon kemény példát írtál le.
Érdemes rajta elgondolkodni amíg még van időnk korrigálni!

Sára Biró answered 11 év ago

Hogy érzitek  mennyire tudtok együttműködni  a gondozó személyzettel?