Az egyén felelősségvállalása, mint gyógyító tényező a cukorbetegség kezelésében.

KérdésekAz egyén felelősségvállalása, mint gyógyító tényező a cukorbetegség kezelésében.
jaskó kérdezte ennyi ideje: 12 év

Szerintetek mennyire lehet minden felelősséget az egészségügye személyzetre hárítani a cukorbetegség kezelésében? Honnan kezdődik az egyén felelőssége? Kell e a betegnek tenni önmagáért? A benneteket kezelő eü. személyzet mennyire támogatja az ilyen irányú törekvéseiteket? Függni kell, vagy együttműködni?

39 Válasz
Best Answer
Nagy Mária answered 11 év ago

Kedves Sára!
Ezt a klubot éppen a kisgyermekes szülők hozták létre, alternatívát keresni azok által,
akik már meggyógyultak vagy jó úton haladnak efelé.
Én nem Pesten élek, utazni meg gyűlölök, tehát nem vagyok ebben érdekelt.
Úgy halkan megjegyzem, hogy nagyon szomorú dolog, hogy akik próbálnak tenni
a cukorbetegekért, azok utasítják el legjobban az új felfedéseket, pedig nekik kellene
leginkább topon lenni az új kutatásokat illetően.
Ez ismétlem, egy alternatíva, aki él vele jó, aki nem, hát nem.
Szép estét.

rgyorgy answered 11 év ago

Gyógyító tényezőnek az együtt működést tekintem az egészségügyben értünk dolgozókkal. A felelősség vállalás más kategória. Részemről a felelősség vállalásból úgy vettem ki részem, hogy kiléptem a déligyümölcs színűek táborából.

Lamár Krisztián answered 11 év ago

Ez egy nagyon hasznos téma! Én tapasztalat hiányában nem tudok érdemben hozzászólni, de nagy figyelemmel olvasom a véleményeket.

Erzsok answered 11 év ago

 Szerintem az első lépés,hogy elfogadni amit már nem lehet visszafoditani " cukorbeteg vagyok"!!! Ezekután az orvosi utasitásokat betartani,mert Ő a szakember ebben a témában.Igyekezni mindent megtanulni elolvasni ezzel kapcsolatban.Nagyon jó a KEVA hiszen itt kendözetlenül lehet kérdezni és tanácsokat kapni.Okos ember más kárán tanul a buta a sajátján.Én nem szeretnék ugy élni,hogy állandóan félni a rosszulléttől.Megismertem Önmagam és segitséggel tudom kezelni a saját betegségem.Minden tanácsot elfogadok,de csak azt tartom be ami nekem jó ebből.Senkit nem szabad hibáztatni,ha az élletvitelét nem alakitja a betegséghez.Természetesen kell a családban is olyan segitség aki tudja baj esetén mit kell tenni.Nálam nem is veszi észre a környezetem a betegségem a férjem nagyon megtanulta a diétát és a kezelést,hogy szinte soha nem vagyok rosszul a cukorbetegségtől!A gyogyszerek beszedését leirtam és a dobozban egyhelyen tartom a gyogyszerekkel.Van egy kicsi gyogyszeradagolóm abban reggel kikészitem a napi adagot.Ez nagy segitség nekem is és a férjemnek is,igy mindig tudjuk bevettem vagy nem a gyogyikat.Szolidaritásból az egész család diétázik és nem árt senkinek,ez is könnyebbség.Mindig betartom az utasitásokat,csak az ideg szokott kicseszni velem.Állandóan figyelem az új dolgokat ami nekem nem árt kiprobálom!,síokat beszélgetek sorstársaimmal tölük is lehet tanulni és tölem is tanulhatnak.Biztos nem a cukorbetegségben fogok meghalni!Nyugdijas vagyok ráérek magammal foglalkozni bepotolom amit elmulasztottam!Továbbra is a KEVA tagjaként figyelem mindenki bejegyzését!

Nagy Mária answered 11 év ago

Sziasztok! Valóban igaz az egyéni felelősség vállalás. Amikor insulinos lettem, még nem itt éltem,
s akkor találkoztam egy olyan asszisztenssel, aki sok mindenre megtanított. Ennek már 12. éve.
Viszont 9. éve már nem ott élek, s itt a környékünkön, már többször leírtam, hogy milyen
a diabetológiai ellátás. Általában mindig más orvoshoz kerülök, illetve be sem kell menni, mert
csak kiadják az insulin felíráshoz a javaslatot. Tehát, valóban az én felelősségem, hogy mit, hogyan
csinálok. Valószínű, hogy eddig olyan nagyon nem rontottam el, hiszen nem voltak kiugró értékeim,
egyről tudok csupán.
Sári! Két éve volt a csipőprotkó műtétem, nekem is kihozták reggel az egész napi zsömle adagot,
bár én nem ettem meg. Mindennap két kaja közül lehetett választani, de mindig hatalmas adag
burgonya, tészta volt a köret. Akkor megkérdezem, egy diabeteses a kórházban, hogyan tartsa
be a rá kötelező diétát. Tehát, ismét az én felelősségem volt, hogy megeszem-e vagy nem,
pedig az ember azt gondolná, hogy a kórházban fokozottan vigyáznak rá.
Nem tudom Ti hol éltek, ahol ilyen diabetes gondozó van, én ebből kimaradtam.

Hné M Melinda answered 11 év ago

 Sári! Annakl a betegnek, aki nem visz magával hypos készletet, szerinted volt már valaha megélt hypoglycaemiája? Produkált már vajon olyan tüneteket, amiket mi érzünk? Mert nem hiszem, ha ezt valaki egyszer átéli és ennek ellenére el tud indulni nélküle az felelőtlen. Naponta megyek futni a barátnőmmel, mindig viszek magammal szőlőcukrot (azért azt mert  a zsebembe elfér), annak ellenére,hogy előtte mindig vércukrot mérek, de a barátnőm is teljesen képben van, ő maga kérdezte ki,hogy mit tud csinálni ilyen esetben. A kórházról meg jobb nem is beszélni, nálam a szülésnél is zűr volt, a helyi diabetológián sem foglalkozank sokat az emberrel,más osztályokon meg szerintem semmi hozzáértés.

Sára Biró answered 11 év ago

 Melinda ez jó kérdés, és legközelebb meg fogom kérdezni azt a beteget akinél nem lesz a táskában semmi! 

Sára Biró answered 11 év ago

 Krisztina! Az ismerősödnek volt súlyos hypoja,esetleg eszméletvesztése? Nem mondta soha,de azért lehetett!?

Krisztina Kiss answered 11 év ago

Nem még soha nem volt neki.. Volt, hogy le eset neki a cukor érték de drasztikusan nem .Még nem élte át azt. Lehet akkor másképp gondolkodna….

katalin answered 11 év ago

 Mindenképp ott kezdödik hogy foglalkozni kell vele.Elkell magyarázni a diétát az inzulin beadást és van ugy nem egyszer többször.De sajnos mindenre nekik sincs idejük igy jön a beteg hozzáállása ami ugyszintén nagyon fontos.És nem arrol van szo hogy egy beteg se hibázik én is hibázok de tudni kell kezelni a hibáinkat is.

katalin answered 11 év ago

Azt még hozzátenném hogy erre rengeteg idö kellene mindenkinek mindent elmagyarázni böviteni ismereteiket kérdésekre válaszolni de sajnos nem mindig jut rá idö mert a beteg is sok.Ezért kellene a betegnek is jobban hozzáállnia.