A stressznek lehet-e szerepe a cukorbetegség kialakulásában?

Már bizonyított tény, hogy stressz hatására idő előtt megjelenhet a cukorbetegség. Ez nem azt jelenti, hogy minden stresszel élő ember előbb-utóbb diabéteszes lesz, csupán azt, hogy ha megvan a genetikai hajlam és esetleg más kockázati tényezők( mozgáshiány, egészségtelen táplálkozás,elhízás,vagy vírus infekció) is jelen vannak az életünkben, a stressz felgyorsíthatja a cukorbetegség kialakulását . A stressz nem megfelelő kezelése is segíti a cukorbetegség kialakulását ilyen  például a „stresszevés”, vagy az, ha a stressz miatt csökken a fizikai aktivitás,ez elhízáshoz vezet,ami szintén felgyorsítja a diabétesz kialakulását.
 A tartós és fokozott stresszes állapot ugyanis inzulin-rezisztencia megjelenését és csökkent glükóz toleranciát eredményezhet, amelyek pedig a diabétesz előszobái. 
http://blog.keva.hu/?p=622
A stressz a már kialakult cukorbetegség állapotát is rontja, egyrészt mivel a stresszhormonok közvetlenül is képesek hatni a vércukorszintre, másrészt pedig a kedvezőtlen körülmények hatására a cukorbeteg hajlamos elhanyagolni magát, a táplálkozását, a rendszeres méréseket, esetleg még alkoholt is fogyaszt, hogy csökkentse a feszültséget. Ez szintén vércukor emelkedéshez vezet. 
Esetleg van valaki itt az oldalon akinél pl.egy tartós stressz reakcióra alakult ki a cukorbetegsége ?

Esetemben is, a Sárika által vázolt folyamat zajlott le. Annak idején, a szolgálati balesetemet követő műtétsorozat után,(gerinc és helyreállító műtétek) Moszkvában, a Lomonoszov Egyetem belgyógyászati klinikáján kezeltek, mivel kiderült, hogy cukorbeteg lettem. Nem gyógyultak a sebeim, fogyás, fokozott vízfogyasztás, stb, szóval a klasszikus diab tünetek miatt. Mielőtt közölték velem, hogy alkalmatlan lettem a további katonai szolgálatra, behívott a prof. egy beszélgetésre. Akkor mondta, hogy ez a most kialakult cukorbetegségem, minden valószínűség szerint a megelőző traumák és a felfokozott idegállapot következménye. Közölte azt is, hogy ha ez a helyzet nem alakult volna így, akkor sem úsztam volna meg a cukorbetegséget, csak később, akár idősebb koromban, de mindenképpen cukros lettem volna. Az élet igazolta. A családunkban, anyai ágon többen cukorbetegek, sőt a bátyám inzulinos, a nővérem pedig diétával kezelt diabeteszes