Hiába van meg minden kedvező feltétel az eredményes kezeléshez, ha a beteg nem hajlandó együttműködni és képezni magát. nem hajlandó betartani a játékszabályokat és sorozatban vét önmaga ellen. A feltételek lassan minden gondozóban (igaz eltérő módon) adottak, vagy adottak lesznek. Élni kell a lehetőséggel és tanulni, tanulni. Önmagában egyik feltétel sem lesz eredményes! Én kiegészíteném a Sárika által felsoroltakat még egy feltétellel: AZ EGYÜTTMŰKÖDŐ BETEG!
Nagyon köszönöm Jaskó,hogy hozzászóltál, bizony együttműködő beteg nélkül a legkorszerűbb kezeléssel sem lehet eredményt elérni.
Mit gondoltok erről?További vélemények?
Sajnos sokszor hiába van együttműködő beteg és legkorszerűbb kezelés, ha a szervezet megkergül a hosszú hosszú év harcában( ki tudja már mi a gond, sok mindenre ráfogjuk ha ingadozik a cukor), akkor semmi de semmi nem segít.
ez relatív mi számít sikeresnek, attól függ kinek milyen szempontok fontosak amitől sikeresnek titulál valamit. Persze vannak bizonyos mérsék, de a mérce szempontjai az mindenkinél más. Ha arra gondolunk manapság az inzulinpumpa is sikeres kezelésnek számít, holott akinek ezt kell használnia , rá van szorulva az nem nevezné sikeresnek, hiszen ez csak egy apró lépés a kezelésben amiven társul számtalan kényelmetlenség és más fajta nehézség. Pusztán mérnöki, technológiai szempontból sikeres az eszköz, de akinek ezt kell használni annak más fajta gondokat okoz és lássuk be nem szimulálja tökéletesen a valós szervezetet, csak egy apró lépést közelít hozzá. Orvosi szempontból is más tényezők vannak ugynaerről. Tehát a sikeres kezelés az nézőpont kérdése, függ attól mit lehet valamiből kihozni és mennyit lehetett ebből elérni.