A félelem bizony lehet a depresszió tünete,félni valamitől pl kimenni e,berek közé vagy .elmenni valahova egyedül, ez egy bezárkozott állapot mindenképpen pszichiáter segitsége kell!! A gyógyulás hosszú folyamat,
Nagyon gyakori cukorbetegségben a depresszió, a szorongás! A depresszio és szorongás egyik tünete a félelem,a bezártság érzés! Nagyon rossz! Kezelni kell! Sajnos a depresszio elleni gyógyszerek elhízást okoznak,ezáltal romlik az anyagcsere,magas lesz a cukor!
A depresszió kihat a testre, a lélekre és a szellemre.Míg a laikus először a fizikai tüneteket veszi észre, addig a szakember – még a testiek előtt – a gondolkodásbeli változásokat fedezi fel. Sajnos a depressziós beteg többnyire akkor megy kezelésre, ha már fizikai tünetek is mutatkoznak. Ezeket teljes egészében nem tudjuk felsorolni ebben a könyvben, csak a leggyakoribbakat tekintjük át.
- Alvászavar. Ez a depresszió leggyakoribb testi tünete. Bár néhány lehangolt ember sokat alszik és kimerülten ébred, többségük egyáltalán nem tud aludni vagy nagyon korán felébred. Sok orvos felhívja rá a figyelmet, hogy az álmatlanság a pácienseknél vészjelzés, amikor már depresszióra kell gondolni.
- Kedvetlenség. A depressziónak ez a gyakori tünete ilyen kijelentésekben tükröződik: „állandóan fáradt vagyok” vagy „még a hobbimhoz sincs kedvem”. Gyakran már a felkelésnél fáradtak és egész nap letargikusak. Talán tudnak dolgozni, de teljesítőképességük csekély, és hamar kifáradnak. Egy férfi ezt így panaszolta: „A lábaim ólomból vannak.”
- Étvágytalanság. Nem tudnak örülni az evésnek. Kedvetlenül kaparásznak az ételben. Minél súlyosabb a depresszió, annál kisebb az étvágy. Ma nem tesznek ellene, súlyos fogyás következhet be, ami tovább nehezíti a problémát. A depresszió első stádiumaiban még előfordul, hogy a páciens valami ehetőt keres a hűtőszekrényben, de az utolsó fázisban napokig megvan étel nélkül.
- A nemi ösztön csökkenése, főként asszonyoknál. Néhányan olyan súlyos depresszióba esnek, hogy menstruációjuk is megszűnik.
- Gondozatlan külső. Ma egy korábban divatosan öltözködő asszony elveszti külső megjelenése iránti érdeklődését, mindig depresszióra kell gondolni. A férfiaknál a borotválkozás elhanyagolása lehet íntő jel. A gondozatlan külső visszatükrözi, hogyan nézi az ember önmagát. A ruhák árulkodnak. Aki túlzottan divatosan öltözik, kisebbrendűségi érzését takarja el. A jól öltözött ember szereti magát. Aki azonban hanyagul öltözik ott, ahol kívánatos lenne a gondozott külső, az azt bizonyítja, hogylemondott magáról.
- Testi panaszok. Jelentkezhetnek képzelt vagy valóságos tünetek fáradtság, gyengeség, fájdalmak, szédülés, szívdobogásérzés, légzési nehézségek, fejfájás, szorulás, gyomorégés és izzadás.
A depresszió lelki tünetetBár a depresszió szellemi területen kezdődik, erősen hat az érzelmekre.
- Az érzelmek elhidegülnek. Majdnem minden depressziós emberben megvan a hajlam, hogy visszahúzódjék másoktól, ami aztán növekvő elhidegüléshez vezet. Először a társsal illetve a gyermekekkel szemben, végül önmagával szemben válik közömbössé, és nem érdekli semmi, ami körülötte történik. Ezt a fásultságot egy hamis gondolat hívja elő, ami arra kényszeríti az embert, hogy kizárólag önmagával foglalkozzék. Ha ez nem változik meg, a depresszió halad előre. Valaki így fogalmazta ezt meg: „Szeretet vagy gyűlölet”. Szeretet nélkül ugyanis tönkremegy az élet.
- Szomorúság. Örömtelenség és sötét hangulatok jellemzik a depressziós ember életét. Ezek olyan mélyen gyökereznek benne, hogy még az arckifejezése is megváltozik. Hiába keressük a mosolyt.Mások vidámsága nem hat rá. Minél rosszabb az állapota, annál kevésbé van abban a helyzetben, hogy humoros megjegyzésekre reagáljon, sőt inkább bosszankodik környezete vidámsága miatt.
- Sírás. A depressziós gyakran akarata ellenére hajlik a sírásra, még olyanok is, akik ezt évek óta nem tették, sírásban törnek ki vagy szívesen sírnának ha tudnának. Egy asszony így számolt be erről: „Depressziómat mindig előre látom, ilyenkor ugyanis sírhatnékom támad.”
- Ellenséges érzések. Minden depresszió első fázisánál megjelenik az agresszió is. Először az ellen a személy ellen irányuk aki elutasította vagy megsértette; később önmaga ellen fordul, mert magát tartja hibásnak. A lehangolt ember gyakran fejezi ki így magát: „gyűlölöm magam” vagy „utálom magam”.
- Ingerültség. Eleven és energikus személyek gyakran ingerlik a passzív embereket. Bosszankodnak azon, hogy mások jól érzik magukat, ellenállnak, ha aktivizálni próbálják őket, sőt dührohamot kaphatnak egészen normális zajoktól, pl. a konyhai zajoktól. A megnyugtató zene „idegeikre megy”. Néha még a velük beszélgető barátokra is haragszanak, mert úgy vélik, nem érdemesek rá, hogy azok idejüket és gondolataikat rájuk pazarolják.
- Félelem, szorongás, gond. Az elhagyatottság és a kétségbeesés érzése leszállítja a félelem-küszöböt, és bármi okot ad az aggódásra. Az ilyen ember fél, hogy elhagyják még ha nem is mondja ki nyíltan. Menekül a múlttól, rémüldözik a jövőtől, és fél a haláltól.
- A reménytelenség a legtöbb depressziós emberben megtalálható. Fogolynak érzik magukat, és nem látnak kiutat. A múltjuk csak elutasítás és szenvedés volt, a jelen gyötrelmes, és a sötét jövőben pedig nem látnak megoldást. Ma nem tudjuk bennük feléleszteni a reménység szikráját, depressziójuk egyre rosszabb lesz. Tipikus náluk ez a panasz: „Teljesen kétségbeestem, nem látom a legkisebb reménysugarat sem.”