A dicséret mint gyógyító tényező?

Alkati kérdés lehet, de szerintem aki (látszólag) nem igényli, annak sem válik ártalmára. Sőt, szerintem annak is örömet ad, aki dicsér. Pénzbe nem kerül, energiát nem vesz el mástól, környezetbarát és újra hasznosítható.
Én magam érzékeny alkat vagyok. A szidást nagyon a szívemre veszem, egy jó szótól feldobódom. Munkában is azokat a főnököket szerettem, akiknek akkor is volt egy jó szava, hacsak a kötelességemet teljesítettem.

Különös, de nem reagálok a dicséretekre. Nem is szeretem. Magam eltudom dönteni ha valamit jól csinálok, és az elégedettséget tartom gyógyító hatásúnak. Amit értékelek az az, ha az elkövetett hibákra hívják fel a figyelmemet. Ebből legalább lehet tanulni.

Szerintem kell dicsérni és korholni is mert mindegyiknek van hatása az emberre. Nem biztos , hogy az amit jónak látok az jó is , mert mindenki tévedhet , a szakember dicséretének tényleg van " súlya" .

Marika, igazad van, de ez nem mindenhol működik így. Ahhoz, hogy valakit dicsérjenek a beteget, és a betegséget is ismerni kell. Nálunk a gondozóban az évenkénti egyszeri tíz perc csak arra elég, hogy elkészüljön a papírmunka, ami kell az inzulin felíráshoz. A háziorvos még nagyon fiatal, nincs tapasztalata ezzel a betegséggel kapcsolatban. A héten voltam laborban, és a Hba1c 5,3 volt, nagyjából annyi, mint mindig. A napi hatszori vc mérés majdnem mindig 4,5 és 6 mmol/l között van. Az ennél alacsonyabb piros vc értékek pedig majdnem teljesen megszűntek, köszönhetően Sárika figyelmeztetésének.

Kedves Eszter!
Köszönöm a reagálásod. A véleményeddel egyetértek, valóban lelket melengető érzés, ha dicséretet kapunk, számunkra hiteles embertől.

Igen a szakember dícséretének van súlya: Az elmúlt héten voltam urológus főorvosnál, a szokásos féléves controllon. Elküldött laborba, egy un.: "kis rutin" lelet készült, melynek 21 soráben csak egy helyen volt eltérés az életkor szerint normál értéktől (RDW mintegy 10 %.-al volt magsabb, több fajta és nagyságú volt a vörösvértest a vártnál) A lelet kiértékelése végén a Főorvos úr gratulált (amit egy kézfogással is megerősített) az eredményeimhez. Hát ez nagyon jól esett, és erőt adott a további életvietelemhez.

A dokik sokszor elfelejtik az egyik lényeges dolgot: a lelket. Hogy azt is ápolni kell, ha az nincs rendben, általában a diabetes sincs rendben. Nekem volt már hatalmas lelki zuhanás az életemben, és nem csak az értékeim lettek rosszak, de bárhova szúrtam a tűt, bekékült. Amint helyrejött a dolog, minden rendben lett.
Sokszor megyek úgy a rendelőbe, hogy áhh itt is magas lett kissé a cukrom, ott is. Aztán a doki meg örül, hogy a nagyja jó, és biztat, hogy ügyes vagyok 🙂

 Igen nagyon fontos a dicséret és kell is, nagyon kell 🙂 🙂
  Christine nagyon érdekes a "kék folt és a lelki állapot összefüggése", bizony erről még nem hallottam.
 Ez a dicséret kérdés,viszont kénytelen vagyok egy picit másról is írni,  sokszor a beteg haragszik,hogy miért próbálunk neki segíteni, hogy miért nem hagyjuk békén,siet a buszra, miért hívjuk vissza korábban , vagy miért kell levetkőzni …. a tegnap egymásután 3-4 ilyen eset volt, hát szomorúak voltunk és nehéz volt túllépni,de muszáj volt,mert a következő beteggel nem lehetett éreztetni.

Először én se tudtam hova rakni a kék foltokat. Aztán helyrejött a lelki dolog, és szúrtam, és nem kékült be. Addig minden egyes szúrás úgy néztem ki, mint akit megvertek.
Sokan nem akarják elfogadni az állapotot, nah meg amíg nem fáj, nem törődnek vele. Ha meg már fáj, akkor már nagy a baj.
Sokszor nekem is gond pl.  a szemészeten az órákig várakozás, de már viszek könyvet, és elvagyok. Mindig letisztázom magamban, hogy ez kell.