A depresszió és a kövérség együtt jár?

KérdésekA depresszió és a kövérség együtt jár?
Anonymus kérdezte ennyi ideje: 10 év

Soha nem voltam sovány,de amióta depressziós lettem elhíztam,lehet a gyógyszerektől? Nem is tudom,de sokszor emberek közé sem kívánkozom. Tudom nem egyedül vagyok így,de  annyira zavaró. Lehet egy bűvös körbe kerültem és nem tudok kiszabadulni? Nyomasztó érzés. Más is van így gondolom. Most meg már az ízületeim is fájnak és egy kis cukrom is lett,igaz erre még nem kell gyógyszert szedni,de diétázni már kell.Próbálok mindent betartani,de a mozgás egyre nehezebb,mert nem szeretek kimozdulni.

6 Válasz
Best Answer
Zsuzsanna Német answered 10 év ago

Talán én is lehetnék! De nálam forditva történt,a kövérségből indult a depresszió és a aztán pánik,megspékelve persze több betegséggel is!!Hát igen jelen pillanatba a térdeim borzalmasan fájnak (amúgy ez izületi ,és régebbi dolog)!!Nem egyedül vagyok igy én tudom,de nekem ez sovány vigasz 🙁 Ebböl a bűvös körböl én már nem is fogok kikerülni,mert a kövérség mig élek elkisér,ebbe biztos vagyok!! Amúgy alapjába véve jól vagyok,el vagyok megvagyok!! Csak éppen egészséges nem vagyok!!E-hónap 25.én leszek 51-éves,és még ha igy is de sokáig szeretnék élni!!!!!:-)

jaskó answered 10 év ago

Szerintem nem csak a cukorbetedség és a kövérség összefüggésében beszélhetünk a depresszió lehetőségéről, hanem a cukorbetegség maga, önmagában is lehet a depressziós halam, vagy akár a klasszikus tünetek megjelenésének az oka.  Még nem jutottam el arra a szintre, hogy orvosi segítséget kelljen igénybevennem. Külső ingerek, elfoglaltság változtatás, célok kijelölése, közép és hosszú távú tervek készítése, munkálkodás azok megvalósításán ezidáig még elegendőnek bizonyultak a leküzdéséhez. A közvetlen környezetem tűrőképességét figyelve minősítem magam. Abban a pillanatban, amikor kezdek majd zavaró lenni, azonnal orvosi segítséghez folyamodok. Szerencsére a cukorbetegség megtanított az elfogadásra és a klasszikus betegség, mint olyan elutasítás nálam remélhetőleg nem fog bekövetkezni. 

jaskó answered 10 év ago

Egy rövid adalék még. Az unokám születése és a vele való foglalatosság egy darabig biztosan messzire űzi a rossz hangulatomat

sarok answered 10 év ago

 Nem hiszem,hogy a kövérség biztos depresszió.Én 42 éve az elsö terhességem után maradtam kövér.Egész életemben harcoltam a fogyásért,de csak mindig betegebb lettem.Most már 60 éves vagyok 45 éve élek házasságban.A férjem még azt sem vette észre ,hogy meghiztam.Mindig megvédet mert tudta,hogy nem a zabálás okozta.2 gyerekünk és 3 unokánk van.Cukorbeteg lettem és csak az egészségemért izgül és nem azért milyen a külsöm.Örkös optimista vagyok.A család egyetlen Terézanyája.Jól érzem most magam a börömben,nem érdekel ki mit mond és nem vagyok még depis sem.

Zsuzsanna Német answered 10 év ago

 Teljesen egyetértek veled kedves sarok!! Ez a hizás nem az a hizás bizony ,ezt csak az nem látja aki vak!! De azért néha rosszul esnek idegenektől a piszkálódások!!Egyébként már annyira nem érdekel ,én tudom mit teszek meg  az egészségem érdekében,sőt a környezetem is tudja hisz ismernek!! Talán legyen ennyi elég,apropó a férjem soha nem bántott meg a hizásért,sőt ő a lelki támaszom!!:-)

Szabó Eszter answered 10 év ago

 Kedves Anonymus!
Az antidepresszánsok sajnos elég gyakran okoznak hízást az arra hajlamosaknál. Azonban gyakran nem csak a gyógyszer a felelős, hanem a megváltozott viselkedés is: kevesebbet mozog az illető, illetve gyakran az evés, mint örömforrás jelenik meg, így olyankor is eszik, amikor nem is éhes. 
Nagyon jó módszer a mozgás, amit akár otthon is lehet végezni, mert ugyanúgy endorfinokat termel, mint a csokievés, csak kicsit melósabb. Viszont akár cukorbeteg valaki, akár egészséges, sokkal jobb, mint a cukorevés. 🙂
Jaskó ötletei nagyon jók, csak annyit fűznék hozzá, hogy a céloknak elérhetőeknek kell lenniük, hogy ne rontsunk tovább a saját állapotunkon.